<div dir="ltr"><h1>Miért népszerűsíti Ferenc pápát a liberális média?</h1><div>
<div>
<div>
<p>Ferenc pápa csorbítatlanul hirdeti az Egyház
évezredes tanítását. Sohasem mondott újat vagy mást, mint elődei. A
világi média mégis korszakváltónak állítja be. Hogyan teszi ezt, és
főleg <i>miért?</i></p> </div>
</div>
</div>
<p><b>Hogyan?</b><br><br><u><b>Finom csúsztatásokkal: kiragadással, elhallgatással, bebeszéléssel.<br></b></u><br>A
brazíliai ifjúsági világtalálkozó utáni repülőgépes interjúban, melyben
Ferenc pápa röviden állást foglalt a homoszexualitás kérdésében is,
semmi újat vagy mást nem mondott ahhoz képest, mint amit elődei
tanítottak. Világosan különbséget tett nemi irányultság és homoszexuális
viselkedés között, megbánásról és gyónásról beszélt, és megismételte az
Egyház tanítását, hogy a homoszexuálisokat nem szabad kirekeszteni nemi
irányultságuk miatt. Mindebben nincs semmi forradalmi. <br><br><b><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/BKEP_480.jpg" style="float:left;margin:8px 11px" height="180" width="140"></b>A
világsajtó címoldalain mégis egyetlen mondat harsogott: „Ki vagyok én,
hogy megítéljem őket?” A liberális média a szövegkörnyezetből
kiszakítva, az „ítélkezésmentesség” és az erkölcsi relativizmus
összefüggésében idézte a pápa egyetlen mondatát, ráadásul annak is csak a
felét <i>(kiragadás).</i></p><p><u><b>A <a href="http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-23493038" target="_blank">vezető lapok</a>
Ferenc pápával kapcsolatban „szokatlanul új tónust”, „leendő fontos
egyházkormányzási döntéseket”, „radikális változásokat”, „nagy
meglepetéseket” emlegetnek <i>(bebeszélés), </i>miközben például a nők pappá szentelésével kapcsolatos határozott elutasítását esetenként elfelejtik megemlíteni <i>(elhallgatás)</i>.</b></u><br><br>Szépen
kirajzolódik <u><b>a liberális média által megfestett, torz pápakép: Ferenc, a
kitaszítottak barátja, a jótékony, aki nem ítél el senkit <i>és semmit</i>, és végre megszabadítja az Egyházat az ósdi, merev doktrínáktól. </b></u><br><br><b>Miért?</b><br><br>„Ha
gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb
gyűlölt, mint titeket” – mondta Jézus (Jn 15,18). A sötétség erői minden
korban gyűlölték az Egyházat. Az ostobábbak üldözték és ki akarták
irtani. Az okosabbak megkísérlik <i>eltéríteni</i>. Másra sem vágynak,
mint arra, hogy Jézus Krisztus üzenetének lényegét kiirtva, az egész
katolikus hitet pusztán jótékonysági rendszerré tegyék, melynek fő
üzenete, hogy legyünk jobbak egymáshoz.</p><p><u><b>Az Egyház mai, igazán
ravasz ellenségei mit sem áhítanak jobban, mint</b></u> bekebelezni a Katolikus
Egyházat egy globális világrendszerbe, amely mindenki számára elhozza a
békét, az igazságot, a jóságot. A világ erői örömünnepet ülnének,<u><b> ha
sikerülne az evangéliumot a jószándék üzenetévé, a kereszténységet pedig
szegénykonyhákat üzemeltető hálózattá degradálni. </b></u><br><br><u><b>A nyugati
világban a legtöbb keresztény közösség már belesétált ebbe a csapdába</b></u>. A
nagy liberális protestáns egyházak ma már alig többek, mint
igazságosság- és békeaktivista csoportok, akik vasárnaponként stratégiai
megbeszélésre jönnek össze. Fő témáik az önsegítés, a sikerstratégiák, a
gyermeknevelés és az eredményes pénzgazdálkodás.<u><b> Krisztus keresztjét, a
bűnbánatot és a megváltást csendben mellőzték, felhígították, majd
félretették. </b></u><br><br><b><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/VKEP_155.jpg" style="margin:8px 11px;float:right" height="180" width="140"></b>Ferenc
pápa bámulatos egyszerűsége, a szegények és kirekesztettek iránti
érzékenysége kiválóan beleillenek a világi erők jelenlegi törekvésébe. <i>Ezért</i> magasztalja a média – legalábbis egyelőre. <br><br>S
hogy <u><b>mi várható? Minden emberbaráti gesztusát hirdetni fogják, s közben
csendben megfeledkeznek mindenről, amit az igazi katolicizmusról mond.
Nem fogják említeni, ha bűnbánatra és megbocsátásra hív. Nem fognak írni
az Úr Krisztus keresztjéről, amelyen bűneinkért feláldoztatott.
Hallgatni fognak, ha a szentmiséről, a szentek közösségéről, a
mennyország és a pokol valóságáról és a lelkek üdvösségéről beszél. </b></u><br><br>Fontos,
hogy Ferenc pápa továbbra is szeretettel szolgálja a szegényeket, a
foglyokat és a betegeket, ugyanakkor kifejezésre jussanak gesztusainak
mélyebb indítékai. Hiszen a rászorulókon valóban segítenünk kell, ám ez
krisztusi hitünknek nem a legfőbb célja, hanem a következménye. Legfőbb
célunk a lélek üdvössége. E hit nyomán formálódunk Krisztushoz
hasonlóvá, és e folyamat során kezdjük ugyanazt tenni a világban, amit Ő
tett. <br><br><u><b>Ne higgyük el, hogy Ferenc pápa csupán jó ember, aki arra
biztat, hogy mi is legyünk jobb emberek! A Szentatya tettei prófétai
mélységűek. Valahányszor megcsókol egy beteget, Istent mutatja meg a
világnak, aki megcsókolja a betegeket. Valahányszor megölel egy
gyereket, azt hirdeti, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermek, nem
léphetünk be Isten országába.</b></u> Feladatunk, hogy tetteinek ezt a mélyebb,
csodálatos tartalmát hirdessük: Isten üdvözítő szeretetét az ínséget
szenvedő világnak. <br><br><a href="http://www.thecatholicthing.org/columns/2013/casting-pearls-before-swine.html" target="_blank">Fr. Mark A. Pilon</a> és <a href="http://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2013/08/the-problem-with-pope-francis.html" target="_blank">Fr. Dwight Longenecker</a> írásai alapján<br>
<br>Ménesi Krisztina/Magyar Kurír</p></div>