<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Legyetek egy szebb Egyház, egy jobb világ építői!</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Több mint kétmillióan gyűltek össze<u><b> a riói
Copacabana tengerparton július 27-én, szombaton este a 28. Ifjúsági
Világtalálkozó imavirrasztására</b></u>. A pápa ez alkalommal is nyitott fehér
autóján haladt végig az ünneplő tömeg sorfalai között, többször leszállt
a dzsipről, hogy átöleljen egy fogyatékkal élőt, hogy kezet fogjon a
zarándokokkal. Az imavirrasztás többnyelvű igeliturgiából állt, és két
részre oszlott: a pápa és a fiatalok párbeszéde,valamint körmenet az
Oltáriszentséggel, amelyet szentségimádás követett. </p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/campusfidei_fekvo.JPG" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180">Az
első részben fiatalok csoportja jelenetet adott elő, amelyben Szent
Ferenchez hasonlóan jelképesen egy templomot építettek fel. A pápa
beszéde után a fiatalok lebontották a templomot és magukkal vitték annak
darabjait, felmutatva a kövekre írt mottót: „Menjetek és tegyetek
tanítványommá minden népet!”. A találkozó első részében néhány fiatal
megható tanúságot tett hitéről és megtéréséről. Az adorációt a kétmillió
hívő mély, intenzív csöndje kísérte. </p><p><u><b>Beszédében a pápa Assisi
Szent Ferenc történetéből indult ki:</b></u> A feszület előtt <u><b>hallotta Jézus
hangját,</b></u> amint így szól hozzá: <u><b>„Ferenc, menj és építsd újjá házamat”</b></u>. <u><b>A
fiatal Francesco</b></u> serényen és nagylelkűen válaszol az Úr meghívására:
„Építsd újjá házamat. De melyik házat?” <u><b>Apránként tudatára ébred, hogy
nem kőművesként kell egy kőépületet felújítania, hanem hozzá kell
járulnia az Egyház életéhez</b></u>; arról volt szó, hogy az Egyház szolgálatába
álljon, szeresse azt és munkálkodjon azon, <u><b>hogy az Egyházban egyre
jobban visszatükröződjön Krisztus arca.</b></u></p><p><u><b>Az Úrnak most is szüksége
van rátok</b></u>, fiatalokra Egyháza számára – mondta beszédében a pápa. A
Campus Fidei, vagyis a hit mezeje névből kiindulva, – ahol eredetileg az
imavirrasztást tartották volna – a pápa a<u><b> campus szó három jelentésé</b></u>hez
– <u><b>mező, pálya, telep</b></u> – fűzte gondolait, <u><b>hogy jobban megmagyarázza a
fiataloknak, mit jelent tanítványnak és misszionáriusnak lenni</b></u>. Az első
jelentés: <u><b>mező, mint olyan hely, ahol elvetik a magokat; a második
sportpálya, ahol edzéseket tartanak; és a harmadik pedig telephely, ahol
munka folyik.</b></u></p><p>Az Úr ma továbbra is igényt tart a fiatalokra
Egyházában. Ma is mindnyájatokat hív, hogy kövessétek őt Egyházában és
legyetek misszionáriusok – mondta a pápa. Hogy hogyan? Azt hiszem, hogy <u><b>tanulhatunk valamit abból, ami ezekben a napokban történt: miért
kellett a rossz idő miatt ezt az imavirrasztást a hit mezejéről,
Guaratibaból áthelyeznünk? Nem azt akarja ezzel mondani nekünk az Úr,
hogy a hit valódi mezeje, az igazi campus fidei nem egy földrajzi hely,
hanem mi magunk vagyunk? </b></u>Igen, ez így igaz! Mi és ti, én és mindenki,
mindnyájan. Misszionárius tanítványnak lenni azt jelenti, hogy
felismerjük: <u><b>Isten hitének mezeje vagyunk!</b></u></p><p>A mező az a hely, ahol
elvetik a magokat: mindnyájan ismerjük Jézus példabeszédét a magvetőről,
aki a mezőre ment, hogy elvesse a magvakat. Némely szem az útfélre
esett, némely a kövek, a tövisek közé, ahol nem tudott kikelni; a többi
jó földbe hullott és sok gyümölcsöt termett (vö. Mt 13,1-9). Maga Jézus
magyarázza el a példabeszéd jelentését: <u><b>a mag Isten szava, amelyet az Úr
szívünkbe vet el (v</b></u>ö. Mt 13,18-23). Mindennap, de ma különösen, Jézus
magot vet el. Amikor befogadjuk Isten szavát, akkor mi vagyunk a hit
mezeje! Kérlek benneteket – kiáltott fel a pápa – hagyjátok, hogy<u><b>
Krisztus és szava belépjenek életetekbe, hogy kicsírázhassanak és
növekedhessenek!</b></u> Jézus azt mondja nekünk, hogy az útfélre vagy a kövek,<u><b>
tövisek közé hullott magvak nem hoztak termést.</b></u></p><p>A Szentatya ezután
feltett egy másik kérdést: <u><b>„Milyen típusú föld vagyunk, milyen földdé
akarunk válni? </b></u>Talán néha olyanok vagyunk, mint az út: hallgatjuk az
Urat, de semmi sem változik életünkben, mert hagyjuk elkábítani magunkat
annyi más felületes felhívás által, amelyeket mindenfelé hallunk.
Tegyük fel magunknak a kérdést: elkábított fiatal vagyok? Vagy olyanok
vagyunk, mint a köves föld: lelkesen befogadjuk Jézust, de állhatatlanok
vagyunk és <u><b>nehézségek esetén nincs bátorságunk ahhoz, hogy az árral
szemben haladjunk</b></u>. <u><b>Vizsgáljuk meg önmagunkat, </b><b>hogy gyávák vagyunk-e?
Vagy olyanok vagyunk, mint a tövises talaj: a negatív dolgok,
szenvedélyek elfojtják bennünk az Úr szavait</b></u> (vö. Mt 13,18-22). És két
szinten élek, követem egy kicsit Istent és egy kicsit az ördögöt. </p><p>Ma
biztos vagyok abban, hogy a mag jó földbe hull, mert <u><b>ti jó föld akartok
lenni, nem part-time, részidős keresztények, nem „kikeményített”, merev
arcúak, hanem hitelesek. </b></u>Biztos vagyok abban, hogy nem akartok egy
olyan hamis szabadság illúziójában élni, amely hagyja, hogy magával
sodorják a pillanatnyi divatok és szokások. Tudom, hogy magasra teszitek
a mércét, végleges döntésekre törekedtek, amelyek teljes értelmet adnak
az életnek. <u><b>Jézus</b></u> tudja nektek ezt felkínálni. <u><b>Ő az „út, az igazság és
az élet</b></u>” (Jn 14,6). Bízzunk Benne, hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket!” –
hangsúlyozta a Szentatya.</p><p>Ezután a pápa <u><b>a campusról, mint
sportpályáról</b></u>, edzési helyről beszélt: Jézus azt kéri tőlünk, hogy egész
életünkön át kövessük őt, azt kéri, hogy legyünk tanítványai, hogy „<u><b>az ő
csapatában játsszunk”.</b></u> Legtöbben szeretitek a sportot. És itt,
Brazíliában a labdarúgás nemzeti szenvedély. És mit tesz <u><b>egy játékos,
amikor meghívják egy csapatba? Edzenie kell magát, mégpedig keményen!</b></u>
Így van ez a mi életünkben is, akik az Úr tanítványai vagyunk. Szent Pál
mondja: <u><b>„A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden
tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy
hervadhatatlant” (1 Kor 9,25)</b></u>. Jézus a világkupánál valami magasabb
rendűt, valami nagyobbat ajánl fel nekünk! Felkínálja egy termékeny, egy
boldog élet lehetőségét, és felkínál egy Vele való jövőt is, amelynek
nem lesz vége. Az örök élet – ez az amit felkínál nekünk Jézus. De azt
kéri, hogy fizessük meg a belépőt és ez azt jelenti, hogy <u><b>edzzük
magunkat, hogy jó formában legyünk,</b></u> hogy félelem nélkül szembe tudjunk
nézni az élet helyzeteivel, tanúságot téve hitünkről, a Vele való
párbeszéd, <u><b>az ima révén</b></u>. Tegyük fel a kérdést: Imádkozom én?<u><b> Beszélek
Jézussal? Hagyom, hogy a Szentlélek szóljon szívemhez?</b></u> Imádkozni annyit
jelent, hogy beszélünk Jézussal akkor is, amikor valami jót és akkor is,
amikor valami rosszat teszünk. Ez az ima az, amellyel edzzük magunkat a
Jézussal való párbeszédben. A <u><b>szentségek</b></u> révén is növekedik bennünk
Jézus jelenléte, valamint<u><b> a testvéri szeretet,</b></u> <u><b>a másik meghallgatásának a
képessége</b></u>, <u><b>a megértés, a megbocsátás, a befogadás, mások segítése révén
</b></u>– minden személyre vonatkozóan, kizárás, kirekesztés nélkül. Ima,
szentségek, mások segítése – ez jelenti az edzést. </p><p>A harmadik
kép, amelyet a pápa elemezni kívánt, <u><b>a campus, mint telephely, munkahely</b></u>
jelentésére vonatkozott. Amikor szívünk jó talaj, amely befogadja Isten
szavát, amikor „megizzadunk” azért, hogy jó keresztényként éljünk,
akkor valami nagyszerűt tapasztalunk meg: soha nem vagyunk egyedül,
hanem testvérek nagy családjához tartozunk, akik ugyanazon az úton
haladnak – része vagyunk az Egyháznak. </p><p>A pápa feltette a kérdést:
<u><b>„akarjátok építeni az Egyházat?”, és erőteljesen arra buzdította a
fiatalokat, hogy legyenek az Egyház építői: ne álljatok a sor végére,
legyetek a történelem főszereplői, építsetek egy jobb világot, a
testvérek, az igazságosság, a szeretet, a béke, a testvériség, a
szolidaritás világát! </b></u>Szent Péter azt tanítja, hogy <u><b>élő kövek vagyunk,
amelyek egy lelki épületet alkotnak</b></u> (vö. 1 Pét 2,5). És ezt a pódiumot
nézve, látjuk, hogy élő kövekből épült Egyház formája van. Jézus
Egyházában mi vagyunk az élő kövek és Jézus azt kéri tőlünk, hogy
építsük Egyházát: mindnyájan élő kövek vagyunk, a szerkezet egy darabja,
és ha hiányzik ez a darab, és jön az eső, akkor beázik a ház. Minden
élő darabnak meg kell őriznie az Egyház egységét és biztonságát és nem
olyan kis kápolnát kell építeni, amelybe csak egy kis csoport fér be” –
folytatta beszédében Ferenc pápa. <u><b>Jézus azt kéri tőlünk, hogy élő
Egyháza legyen: olyan nagy, hogy be tudja fogadni az egész emberiséget,
legyen mindenki otthona!</b></u> Ezt mondja nekem, nektek, mindenkinek:
„<u><b>Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!”</b></u> Ma este ezt
<u><b>válaszoljuk neki</b></u>: „<u><b>Igen Uram, én is élő kő akarok lenni; közösen akarjuk
építeni Jézus Egyházát!</b></u> Krisztus Egyházának építője akarok lenni”.</p><p>A
te fiatal szíved egy jobb világot akar építeni – szólt a fiatalok
millióihoz Ferenc pápa, majd így folytatta: követte a híreket, amelyek
arról számolnak be, hogy sok fiatal a világ számos részén és Brazíliában
is az utcára mentek, hogy kifejezzék vágyukat egy igazságosabb és
testvéribb civilizáció után. Ezek a fiatalok a változás főszereplői
akarnak lenni. Kérlek, ne mondjátok azt, hogy mások a változás
főszereplői! – kiáltott fel a pápa. – Ti vagytok azok, akiknek jövőjük
van. A jövő rajtatok keresztül lép be a világba. Tőletek is azt kérem,
hogy l<u><b>egyetek ennek a változásnak a főszereplői. Továbbra is küzdjétek
le a fásultságot, és kínáljatok fel keresztény választ a világban
jelenlévő társadalmi és politikai problémákra.</b></u> Kedves fiatalok, arra
kérlek benneteket, hogy ne az ablakból szemléljétek az életet. Hogy
honnan kezdjük el? <u><b>Melyek azok a kritériumok, amelyek meghatározzák egy
igazságosabb társadalom építését? </b></u>Emlékezzünk rá, mint mondott<u><b> Kalkuttai
Teréz anya, </b></u>amikor megkérdezték tőle, hogy mit kell megváltoztatni az
Egyházban:<u><b> „Téged és engem!” Honnan kell elkezdeni a változást? – „Tőled
és tőlem!” – válaszolta Boldog Teréz anya.</b></u></p><p>Keves barátaim, ne
feledjétek: <u><b>ti vagytok a hit mezeje! Krisztus atlétái vagytok! Egy szebb
Egyház és egy jobb világ építői vagytok.</b></u> Emeljük fel tekintetünket<u><b> a
Szűzanya</b></u> felé. <u><b>Ő segít nekünk, hogy kövessük Jézust,</b></u> példát ad nekünk
Istennek mondott igenjéve: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék
velem szavaid szerint” (Lk 1,38). Mi is mondjuk Máriával együtt
Istennek: „Történjék velem szavaid szerint.” Így legyen!</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>