<div dir="ltr"><h1>Szent Joakim és Szent Anna</h1>
<div>
<span>
2013. 07. 26. 17:28 -</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>Sorozatában Arkadiusz Nocoń atya<u><b> Szent Joakim</b></u>ról<u><b>
és Szent Anná</b></u>ról emlékezik meg. <u><b>A Boldogságos Szűz Mária szülei</b></u>nek
liturgikus emléknapját július 26-án ünnepli az Egyház.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit7/joachimanna1_0.jpg" style="float:left;margin:3px 7px" height="181" width="140"><u><b>Joakim
Názáretben született, Anna pedig Betlehemben</b></u>, a hagyomány szerint
<u><b>mindketten Jeruzsálemben haltak meg</b></u>. Szent Anna ereklyéi
Konstantinápolyban és a franciaországi Aptban találhatók.<u><b> A nagyszülők
védőszentjei. Anna </b></u>ezen kívül<u><b> az édesanyák és az özvegyasszonyok
védőszentje is.</b></u></p><p><u><b>A Szentírás nem tesz róluk említést</b></u> annak
ellenére, hogy Mária és Jézus életében fontos szerepet töltöttek be,
hiszen befolyással voltak életük alakulására, és sokat tanultak tőlük.
Számunkra mégis az ismeretlenség homályában burkolóztak. Ha a filmipar
nyelvén akarnánk róluk beszélni, akkor statisztáknak neveznénk őket,
hiszen a főszereplők árnyékában húzódnak meg, de mégis
nélkülözhetetlenek. <u><b>Egyedül az apokrif irodalomból értesülünk róluk</b></u>. Az
apokrif iratok olyan első századi írások, amelyek nem tartalmaznak ugyan
eretnekséget, de az Egyház nem tekinti őket sugalmazottnak, ezért nem
kerültek be a Szentírás könyvei közé. A legősibb apokrif írások sok
igazságot tartalmaznak, amelyek szájhagyomány útján terjedtek, ezért a
hívő ember számára elfogadhatók.<u><b> Ezekből tudjuk, hogy Szent Anna
Betlehemből származott és Lévi nemzetségéhez tartozott.</b></u></p><p><u><b>Huszonnégy
évesen ment férjhez Joakimhoz, aki Názáretben lakott és Dávid
nemzetségéből származott. Ily módon Jézus anyja, Mária egyidejűleg
származott papi és a királyi nemzetségből</b></u>. <u><b>Hosszú ideig, majd húsz évig
éltek gyermektelenül</b></u>, ami miatt sok megaláztatásban volt részük. Az utód
hiányát abban a korban szégyennek tartották. Joakim és Anna <u><b>kitartó
imá</b></u>ja végül meghallgatásra talált. <u><b>Anna negyvennégy évesen kislányt
szült</b></u>, akit <u><b>Máriá</b></u>nak nevezett el.</p><p>Joakim nem sokáig lelhette
örömét gyermekében, ugyanis Mária születése után röviddel meghalt. Anna
viszont magas kort ért meg, ragyogó jámborságban és számos erénnyel.</p><p>Joakim
és Anna tizenkét éven keresztül imádkoztak gyermekért.<u><b> A remény és
kitartás példái </b></u>számunkra, amikor úgy gondoljuk, hogy Isten „nem
hallgatja meg” kérésünket. Minden bizonnyal meghallgatja, de csak akkor
teljesíti, ha az üdvösségünket szolgálja: <u><b>„Az imák jönnek és mennek, de
egy sem marad meghallgatatlan” (Cyprian Kamil Norwid).</b></u></p><p></p><p><i>Urunk, atyáink Istene, te
Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük
szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is
eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus
Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.</i></p><p>(Lengyelből fordította Szemere János atya)</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>