<div dir="ltr"><h1>Szent Jakab apostol <br></h1>
<div>
<span>
2013. 07. 25. 16:06 - <ul><li><span>
<a href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Fszent-jakab-apostol-unnepe&title=Szent%20Jakab%20apostol%20%C3%BCnnepe&description=" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" height="16" width="16"></a>
</span></li></ul> </span>
</div>
<div>
<div>
<div>
<p><u><b>Jakab apostol Betszaidában született. A</b></u>z Egyház
hagyományában <u><b>az „idősebb”</b></u> nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent
Fülöppel együtt május 11-én ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól, az „Úr
testvérétől”.<u><b> Zebedeus és Szalóme fia, Szent János evangélista bátyja
volt.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/szentjakab.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/szentjakab_0.jpg" style="float:left;margin:7px" height="192" width="80"></a></p>
<p>
Apjától örökölve a mesterségét, <u><b>a halászatból élt</b></u>. <u><b>Az Úr miután meghívta
Pétert és Andrást</b></u>, „folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát,
Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában
apjukkal, Zebedeussal. <u><b>Őket is hívta. Rögtön ott hagyták a bárkát
apjukkal együtt és nyomába szegődtek.” (Mt 4,21).</b></u></p><p><u><b>Simon Péter és
János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt</b></u>:
Simon a szikla, aki az Egyház sziklaalapja lesz; János a szeretett
tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz; <u><b>Jakab pedig az első vértanú </b></u>az
apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben – <u><b>a színeváltozáskor,
Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben – csak
hármukat vette maga mellé Jézus.</b></u></p><p>Jakab <u><b>robbanékony természetű</b></u> volt. Ezért nevezte el Jézus őt és testvérét Boanergesznek, ami annyit jelent: <u><b>a mennydörgés fia</b></u>i.</p><p>Az
evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten
országát. <u><b>Szalóme asszony a fiaival együtt odament Jézushoz</b></u> és leborult
előtte,<u><b> hogy kérjen tőle valamit.</b></u> Jézus megkérdezte: „Mit akarsz?”
„Intézd úgy – felelte –,<u><b> hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik
balodon üljön országodban.” Jézus így válaszolt:</b></u> „Nem tudjátok, mit
kértek. Tudtok-e inni abból a kehelyből, amelyet majd én iszom?”
„Tudunk!” – felelték. Jézus így folytatta: „A kelyhemből fogtok ugyan
inni, de a jobbomra és a balomra ülést nem az én dolgom adni. Az azokat
illeti, akiknek Atyám szánta.” A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a
két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához és így szólt:
„Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a
népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Köztetek nem így
lesz. Hanem <u><b>aki nagyobb akar lenni közületek, a szolgátok lesz, és aki
első akar lenni, a rabszolgátok lesz. Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul
sokakért.”</b></u></p><p><u><b>Jakab</b></u>ban jó talajba hullottak az Úr e szavai. <u><b>Mestere
halála után ő lett a jeruzsálemi egyház püspöke, s mint ilyen valóban
ivott az Úr kelyhéből. </b></u>Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után
tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az
Egyház „oszlopát” (Gal 2,1-10). <u><b>Amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben
az Egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első
vértanú az apostolok között.</b></u></p><p style="text-align:center">***</p><p><u><b>A
középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a
spanyolországi Compostelában.</b></u> Spanyolország Jakab kultuszával lépett be a
középkor európai világába. A 8. századtól él az a hagyomány az
Egyházban, hogy <u><b>Jakab a mai Spanyolországig jutott el missziós útján.</b></u></p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/santiago-de-compostela.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/santiago-de-compostela_vezer.jpg" style="float:right;margin:7px" height="180" width="140"></a><u><b>Jakab</b></u>
hispániai jelenléte <u><b>ereklyéi átvitelé</b></u>nek köszönhető. Nem tudjuk, melyik
évben vitték Jakab földi maradványait <u><b>Jeruzsálemből Hispániába</b></u>,
valószínűleg az arabok pusztítása elől menekítették el őket a 7. század
elején. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos
fény jelölte meg, s a megtalált sírt <u><b>800 óta egyre növekvő tisztelet</b></u>
vette körül. <u><b>Először egy kis kápolná</b></u>t építettek föléje, amit az arabok
997-ben leromboltak, magát a sírt azonban megkímélték. <b>1075 és 1128
között épült az a bazilika,</b> mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot
„Isten után a l<u><b>egjóságosabb és legerősebb pártfogó</b></u>nak” tisztelték.
Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak a sírjához.</p><p><u><b>A
compostelai zarándok széles karimájú, kéregető, alamizsnagyűjtő,
kagylóval díszített kalapban, vándorbottal, tarisznyával, kulaccsal,
zarándokköpönyegben tért haza övéihez. A pap különleges áldással
fogadta.</b></u> Egész életében nagy tiszteletben, sőt tekintélyben volt része,
hiszen az akkori közhit szerint kegyelmi kiváltságokat hozott a közösség
számára.</p><p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/jakab.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/jakab_0.jpg" style="float:left;margin:7px" height="182" width="130"></a><u><b>Jakab
</b></u>volt hosszú évszázadokon át <u><b>a zarándokok védőszentje</b></u>. Őt magát is
eszményi búcsújáróként ábrázolják, <u><b>kezében vándorbot, vállán tarisznya,
kalapján az említett kagylódísz</b></u> (pecten Jacobeaus). <u><b>A kagyló a
compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt.</b></u></p><p>Magyarországról is
sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol
följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt
halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg.</p><p>(Források: A szentek élete, Ünnepi kalendárium II.)</p><p>Magyar Kurír</p></div>