<div dir="ltr"><br><div>
<h2>Kiss Ulrich SJ online naplója</h2>
</div><img alt="Bécsből kivonultak... " src="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/ausztric3a1bc3b3l-kimentek-mr-44.jpg?w=150&h=90" height="90" width="150"><div style="width:160px">
<a href="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/ausztric3a1bc3b3l-kimentek-mr-44.jpg" target="_blank"></a><p>Bécsből kivonultak…</p></div>
<p>1955-ben az osztrák államegyezmény után Ausztria és Magyarország is
rendezte viszonyát. Egyebek között lehetővé tették, hogy a
Magyarországon rekedt osztrákok, akiket a vasfüggöny mintegy börtönbe
zárt, szabadon kiutazhassanak Ausztriába. Egy jó barátom, aki akkor még
kiskorú volt, osztrák anyja révén így jutott a kilakoltatásból egyenesen
a szabad Ausztriába. Gyalog keltek át a határon, kezükben kevés
cókmókjukkal. A túloldalon egy távolsági buszba szálltak be, hogy
Bécsbe menjenek. Alig hogy becsukódott mögöttük a busz ajtaja, a sofőr
elkezdte imádkozni a rózsafüzért, és vele a busz valamennyi utasa.
Barátom is. Amikor befejezték, rákérdezett, mi e szokatlan jelenség oka.
„Hálából, Petrus Atya kérésére” – mondák az utasok. Petrus Atya, miként
kiderült, az a ferences, aki meggyőzte honfitársait, hogy minden
tizedik osztrák szálljon be az imaláncba, hogy imádkozzanak azért, hogy
kimenjenek az oroszok. Kimentek. A rózsafüzér tized sikeres volt!<span></span></p>
<div style="width:160px"><a href="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/kivonulnak-az-oroszok-mr-44.jpg" target="_blank"><img alt="Aztán tőlünk is!" src="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/kivonulnak-az-oroszok-mr-44.jpg?w=150&h=140" height="140" width="150"></a><p>
Aztán tőlünk is!</p></div>
<p>A történet megfogott. Amikor a kanadai noviciátusban reggelente ki-ki
a maga szándékára imádkozott, elkezdtem imádkozni, hogy leomoljon a
berlini fal. Hónapokig, minden reggel. Aztán eljött 1989. november 9.
Hat hónapi médiaböjt után – nem hallgattam és nem néztem a híreket, és
nem olvastam újságot, a montreali magyar plébánián az atyák a híradót
nézték. A keletnémet – ilyen is volt valaha – ügyvivő bejelentette, hogy
szabadon át lehet menni Nyugat-Berlinbe. A többé történelem. Az én
történetem azonban nem ért akkor véget, sőt! Még aznap este
elhatároztam, hogy folytatom a csodafegyver bevetését. Ceausescu
diktatúrájának megdőlésért kezdtem imádkozni. Most már társaim is
beszálltak a ringbe, hisz látták a korábbi „akció” eredményét.
Karácsonyra létrehoztam az imaközösséget, melynek 150 tagja volt, mint
ahogy a rózsafüzér 150 Üdvözlégyet tartalmaz. Tulajdonképpen öt
egyenként 30 tagú kör volt, tagjai nem csak egyének, hanem családok,
azaz több mint 150 embert érintett. Szerte a világon éltek, és akkor
bizony még nem volt e-mail. Havonta egyszer feladtam a postán a
szándékokat, amiket a tagok küldtek el nekem, ugyancsak levélben.
Mindennap valaki más szándékára imádkoztunk, és mivel harmincan voltunk
egy körben, mindenkire sor jutott a hónap folyamán. Februárban kissé
túlórázni kellett… Mennyire könnyebb lett volna mindez e mailben. S
mégis, 1996-ban abbahagytam.</p>
<div style="width:160px"><a href="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/bc3bacsc3ba-mr-44.jpg" target="_blank"><img alt="Utoljára integetett" src="http://ulrichblog.files.wordpress.com/2013/07/bc3bacsc3ba-mr-44.jpg?w=150&h=125" height="125" width="150"></a><p>
Utoljára integetett</p></div>
<p>Tanulmányaim befejeztével, és szentelésem után kollégiumi igazgató
lettem, és már nem tudtam ezt is bevállalni. Fájlalom, hisz hamarosan az
Internet bekövetkezett, és folytathattam volna. Azzal vigasztaltam
magamat, mindennek megvan az ideje… Csakugyan?</p>
<p>Mostanában döbbenek rá, hogy az imának mindig ideje van, soha nem
múló aktualitása! Beleértve a kérő imát, melyet a spirituálisabb lények
kissé fintorogva másodrendűnek tartanak. A napokban a legutóbbi
Management by Jesus vezetői szemináriumon egy teljes estet rászántunk a
kurzusok szervezésének és népszerűsítésének megbeszélésére. Sok ötlet
felmerült, szorgalmasan jegyzeteltem. A végére értük, amikor az egyik
részvevő megkérdezte: És imádkozol is a sikerért? Ez szíven ütött.
Igazából nem, legalábbis nem úgy, mint egykoron a berlini fal
leomlásáért. Lankadatlan hittel.</p>
<div style="width:160px"><p></p></div>
<p>Hát itt az ideje, hogy újra belefogjak. S ha hallgatóim kedvet
éreznek, szálljanak be. A szeminárium sikere mellett akad még néhány
nemes szándék, ugye? A blogomon lehet csatlakozni!</p>
<p>Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 44 (2013_07_25)</p>
</div>