<div dir="ltr"><h1 class="">Szent Brigitta, Európa társvédőszentje</h1>          

    <div class="">

    <div class="">

            <div class="">

                    <p><u><b>Brigitta a családjáról való gondoskodás mellett 

egészen Istennek szentelte magát. </b></u>Erényeivel például szolgált kortársai 

számára. Kérjük Isten kegyelmét, hogy mi is életünk példájával tegyünk 

tanúságot Isten szeretetéről.</p>        </div>

        </div>

</div>

<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/brigitta_vezer.jpg" style="float: right; margin: 7px;" height="180" width="140"><u><b>Brigitta

 1303-ban született a svédországi Uppsala mellett.</b></u> Atyja Birger Persson 

upplandi kormányzó, anyja Ingeborge Bengsdotter. <u><b>Hét éves korától kapta a

 misztikus kegyelmeket és látomásokat. 1316-ban férjhez adták a 18 éves 

Ulf Gudmarssonhoz. Házasságuk első két évét önmegtartóztatásban és 

imádságban töltötték, majd nyolc gyermekük született.</b></u></p><p>Férje 

hozzájárulásával <u><b>sok jót tett</b></u>, például <u><b>minden csütörtökön tizenkét 

szegény étkezett náluk</b></u>, és együtt beléptek a ferences harmadrendbe. 

Brigitta lelki élete <u><b>a misztika útjá</b></u>n fejlődött, lelki vezetője Mátyás 

linköpingi kanonok volt, aki Brigitta kérésére elkészítette az első svéd

 szentírásfordítást (Mózes öt könyvét fordította le.)</p><p>Ezüstmenyegzőjük

 alkalmából <u><b>Compostellába zarándokoltak férjével, útközben meglátogatták

 Citeaux kolostorát is. </b></u>Hazatérésük után<u><b> férje belépett az alvastrai 

ciszterci kolostorba,</b></u> ahol egyik fiuk már szerzetes volt. 1344-ben a 

<u><b>szentség hírében halt meg</b></u>. <u><b>Brigitta ezután elrendezve gyermekei sorsá</b></u>t 

Alvastrába költözött, s k<u><b>ét éven át a kolostor közelében egy cellában 

élt imádságban, vezeklésben és látomások közepette.</b></u></p><p>A compostellai

 zarándokúton francia földön látta a kettős kolostor intézményét, s 

alvastrai magányában kialakult benne <u><b>egy hasonló kolostor alapításának 

gondolata</b></u>, melynek tagjai vezeklő, imádkozó férfiak és nők, akik a 

kettős kolostor szabályai szerint elsősorban Krisztus szenvedéséről és 

Mária kínjairól elmélkednek. 1349-ben Rómába indult pápai jóváhagyásért,

 és teljesítse a látomásaiban kapott feladatot: vezesse vissza 

Avignonból a pápát Rómába.</b></u> Látomásai és kinyilatkoztatásai tovább 

folytatódtak,<u><b> meglátta Róma és az Egyház nyomorúságának okait</b></u>: <u><b>a pápa 

távollétét és a klérus erkölcsi silányságát</b></u>. A kapott parancs értelmében

 szólni, dorgálni, javítani és levelezni kezdett, amire gyűlölet lett a 

válasz.<u><b> Boszorkánynak kiáltották ki, és máglyára akarták küldeni. A 

Szűzanya azonban oltalmát ígérte.</b></u></p><p>N. Orsini segítségével formába 

öntötte a <u><b>Brigitta-rend szabályzatá</b></u>t, és <u><b>a pápa 1370-ben 

Montefiasconéban megadta a jóváhagyást. 1371 őszén a Szentföldre indult.

 A látomások és kinyilatkoztatások itt is állandóan kísérték, főleg <u><b>a 

pápának szóló figyelmeztetéseket kapott.</b></u></p><p><u><b>Cipruson és Nápolyon 

keresztül 1373. nagyböjt elején érkezett vissza Rómába.</b></u> Ekkor már beteg 

volt, de még végigjárta a böjti stációkat és <u><b>elküldte látomásait IX. 

Gergely pápának.</b></u> A Campo dei Fiori közelében lévő házában <u><b>halt meg</b></u>. 

1374-ben gyermekei magukkal vitték Svédországba, s a vadstenai kolostor 

templomában helyezték el. 1391. október 7-én avatták szentté. <u><b>Főként a 

zarándokok és haldoklók védőszentje.<img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/szentbrigitta_0.jpg" style="margin: 7px; float: left;" height="179" width="110">II.

 János Pál pápa (<u><b>Sziénai Szent Katalinnal és Avilai Nagy Szent Terézzel 

együtt)</b></u> 1999. október 1-jén <u><b>Európa társvédőszentjé</b></u>vé nyilvánította. 

Ünnepe: július 23.</p><p>Kezdetben özvegyi ruhában, fehér fátyollal, 

majd zarándokként, királynőként vagy rendje apátnőjeként ábrázolták. 

Attribútumai: a brigitták keresztje (kiszélesedő szárú kereszt, 

középpontjában ostya v. öt vércsepp), szív, amelyből kinő egy kereszt, 

királyi korona a lábánál, könyv, toll és tintatartó, Svédország és Róma 

címere, zarándokbot, zarándoköltözék.</p><p>(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)</p><p>Magyar Kurír</p></div>