<div dir="ltr"><h3 class="">Európai neoliberális charta</h3>
<div class="">
<div class=""><img src="http://mno.hu/data/avatar/13408.png" alt="Fricz Tamás" title="Fricz Tamás" border="0" height="50" width="50"></div>
<div class="">
<div class="">
<b>Fricz Tamás</b><br>
<br>
2013. július 22., hétfő 13:02 </div>
<br>
</div>
</div>
<div class="">Barroso, az Európai Bizottság elnöke 400 értelmiségi
részvételével Varsóban kiválasztotta az „elitek elitjét”, többek között
<u><b>Konrád Györgyöt, Per Nyholm dán író-újságírót és Tomás Sedlacek cseh
közgazdászt, s megbízták őket a új európai charta kidolgozásával.</b></u> Európa
ezzel egydimenzióssá vált: <u><b>a neoliberalizmus győzött, nincs helye többé
vallásnak, nemzetnek és hagyománynak</b></u>. Íme, a szép, új, egydimenziós
Európa!</div><u><b>Európa valaha a nézetek, eszmék, gondolatok szabad áramlásának, a
világnézetek, ideológiák pluralizmusának szimbolikus területe volt.
Olyan hely, ahol a liberalizmus és a demokrácia eredeti értelmét
igyekeztek komolyan venni. Ez szűnt meg</b></u> 2013 júliusában, amikor is a
varsói megbeszélésen uralkodó helyzetbe jutott a neoliberális
gondolkodásmód, a neoliberális világlátás, a neoliberális életérzés,
mondhatnám, „fíling”.Ugyanis tisztázzuk: Varsóban nem egy
balliberális–zöld–újbaloldali–kommunista klub ülésezett, hanem <u><b>az
Európai Bizottság, jelenleg az unió legfontosabb szerve, „kormánya”
által összehívott értelmiségi gárda! S az <a target="_blank" href="http://mno.hu/magyar_nemzet_k_ulf/sokan-irjak-az-uj-europai-narrativat-1173968">Európai Bizottság kérte meg a három</a>,
közismerten neoliberális urat, hogy dolgozzák ki az unió, tágabban
Európa jövőképét</b></u>! (Még csak<u><b> véletlenül sem került be a trojkába egy
jobboldali értelmiségi.</b></u>) Tehát az EU rányomta hivatalos bélyegét arra a
döntésre, hogy az unió ettől kezdve neoliberálisan gondolkodik.
<p>És ez döbbenetes. <u><b>Nem plurális, nem liberális, nem demokratikus
döntés ez, hanem önkényes oktrojáció </b></u>arról, hogy a következőkben <u><b>hogyan
KELL gondolkodni </b></u>Európáról és annak jövőjéről. Nem tudok mást mondani,
mint hogy: köszönöm, de ebből én személy szerint nem kérek, sőt, kikérem
magamnak, hogy mint európai állampolgár, a nevemben három közismerten,
sőt szinte szélsőségesen neoliberális ember (Konrád különösen az)
fogalmazza meg, hogy én miként gondolkodjam Európáról. Ráadásul az a hír
járja – miként a Heti Válasz tudósítója megírta –, hogy Barrosóék
eredetileg egy Európai Kiáltványt akartak megfogalmazni. Jó, hogy nem a
II. Kommunista Kiáltványt! Miféle suttyóság ez, dicsőséges Nagyurak?</p>
<p>Na persze nem meglepő ez, amikor jól tudjuk, hogy az európai elit
nagy részét volt kommunista (lásd Tavares), újbaloldali, anarchista
(lásd Barroso) figurák alkotják. Min csodálkozunk akkor? Amin
csodálkozunk, az nem ez. Hanem az, hogy a néppárti, konzervatív,
kereszténydemokrata, nemzeti oldal képtelen ellensúlyozni európai
színtéren a balliberálisok–neoliberálisok elképesztő nyomulását. Egyre
jobban uralják a terepet, ismerjük el, s mindennek a folyamatnak a
betetőzése e kiáltványnak, illetve chartának a tervezete.</p>
<p><u><b>Néhány évvel ezelőtt, az Európai Unió esetleges alkotmánya
megszövegezésekor még reális alternatívaként jött számításba, hogy
Európa keresztény gyökereiről is szó essen</b></u> az első európai uniós
alkotmányban. Végül persze nem lett semmi az alkotmányból – lett
helyette „ügyesen” lisszaboni szerződés –, ám <u><b>akkor még lehetett
vitatkozni a vallás, a hit szerepéről.</b></u></p>
<p><u><b>Azóta </b></u>eltelt néhány év, s a nemzeti–keresztény–konzervatív oldal
csúfos vereséget szenvedett. A kereszténység mint <u><b>Európa valódi
szellemi-morális gyökere lassan nevetség tárgyává válik. Dániában az
evangélikus egyháznak kötelező összeadnia a meleg házasulandókat. </b></u>
(<u><b>Svédországban mellesleg börtönbüntetés jár annak, aki bírálja a
homoszexualitást.</b></u> Bravó, tökéletes Svédország!) A<u><b> spanyol Asztúriában a
baloldali kormány betiltotta a karácsony és a húsvét szavak használatát,</b></u>
mert az állítólag sérti a nem keresztények, például muzulmánok, zsidók
stb. érzékenységét. És vajon a még mindig többségi kereszténység
érzékenységére ki figyel? A<u><b> kiválasztott három úriemberről pontosan
lehet tudni, hogy milyen Európát kívánnak vizionálni: a totálisan
föderális, nemzetek felett álló Európát, amelyben „elhalnak” a nemzetek</b></u>
(tudják, anno a kommunisták szerint még az állam is elhal, nem csak a
nemzet), a<u><b> világnézetileg tökéletesen semleges Európát, amelyben a
kereszténység eljelentéktelenedik, sőt szitokszóvá válik, s a család
nélküli Európát, ahol az LMBT-közösségek</b></u> (leszbikusok, melegek,
biszexuálisok és transznevűek) <u><b>kisebbségi csoportjai uralják a
közbeszédet és lassan a normákat is.</b></u> Íme, ez a szép, új Európa.</p>
<p>De kinek kell ez? Hova jutottunk?</p>
<p>Mondhatnám: meneküljön, ki merre lát. De nem ezt mondom, mert Európa a miénk, nem csak a neoliberálisoké.</p>
<p>Egyet tehetünk tehát: fel kell venni a kesztyűt az európai
véleménydiktatúrával szemben. Szabadságot Európának a
szabadságdiktátorokkal szemben!</p>
<p>És olvassuk újra az Újszövetséget és Jézus tanításait!</p></div>