<div dir="ltr"><h5>Sitkei Levente</h5>
<h3>Mérföldkövek</h3>
<div>
<div>
<div>
<b>Magyar Nemzet</b><br>
<br>
2013. július 08., hétfő 00:01 </div>
</div>
</div>
<div><u><b>Santo subito! Szentté azonnal! – kiáltotta a tömeg
2005-ben, mikor elbúcsúzott a már életében is szentként tisztelt II.
János Pál pápától.</b></u></div><br>A kiáltás természetessé vált a Szent Péter téren, a szabadtéri
miséken lobogtatott zászlókon is feltűnik. Két évvel ezelőtt a
szentéletű pápát boldoggá avatta utódja, XVI. Benedek pápa, s hiába
folyik a szentté avatási per szükségszerűen lassan a Vatikánban,
sejteni lehetett, hogy a lengyel egyházfő, ha nem is azonnal, de a
közeli jövőben belép az üdvözültek közé. Mivel Benedek pápa időközben
lemondott, <u><b>Ferenc pápa írta alá a döntést, miszerint <a href="http://mno.hu/kulfold/tobb-elodjet-szentte-avatja-ferenc-papa-1170935" target="_blank">elfogadja a szentté avatáshoz szükséges második csodát</a>, s így akár már ősszel összegyűlhetnek a katolikusok Rómában, II. János Pál pápa emlékére.<br>
</b></u><br>Ha az argentin főpap politikus volna, lehetne elemezni a döntés
mozgatórugóit és várható következményeit, de Ferenc pápa nagyon távol
áll a világi vezetőktől. Nem azért írta alá a papírokat, mert ezzel
népszerűbbé teheti az egyházat, nem pénzügyi megfontolások álltak a
háttérben, nem lesz erősebb a szentszéki lobbi egy népszerű „sztár”
kanonizálásával. II. János Pál pápa életszentségét talán az egész világ
elismeri, az egyszerű emberektől a világ vezetőiig. Ferenc pápa csak a
szükséges adminisztrációt végezte el<u><b>, hogy elődje fáklya lehessen a
hívők és nem hívők számára, akire felnézhetnek, akit követhetnek. Egy
olyan ember, aki zűrzavaros időben irányította a katolikusokat, s képes
volt szeretettel, szelídséggel viszonozni a támadásokat, egyúttal új
útra terelni az egyházat</b></u>. Mert erre volt szükség, hogy visszatérjenek
az emberek közé a palotákból, a böjti eledel pedig angolnapástétom
helyett kenyér és víz legyen.
<p><u><b>A XX. század</b></u> az egyház szempontjából a megtisztulást és a megújulást
hozta, <u><b>kiemelkedő pápák</b></u>at, akik a nehezen változó egyházat mégis meg
tudták változtatni, és hagyatkoztak egymás munkájára.<u><b> XXIII. János pápa
elindította a II. vatikáni zsinatot, hogy friss levegő áramoljon be az
ősi falak közé, de befejezni már nem tudta az óriási munkát. </b></u>A „jó
János pápa”, a falusi papból lett egyházfő Ferenchez hasonlóan egyszerű
és mosolygós vezetője volt a katolikusoknak. II. János Pál avatta
boldoggá tizenhárom évvel ezelőtt, s Ferenc pápa döntött úgy, hogy a
második csodát nem tartja szükségesnek ahhoz, hogy megkapja a glóriát,
így a<u><b> joviális lombard Angelo Roncalli, valamint az „izgága”, sportos és
idős korában is fiatalos Karol Wojtyla közös ünnep keretében léphet be a
szentek közösségébe</b></u>. Nem véletlen ez a döntés, <u><b>az élő egyház
szimbólumai ők ketten, a vatikáni változások végrehajtói és őrei, az
egyszerű, pompa nélküli, Krisztushoz közel álló katolikus egyház
példaképei. </b></u>Tetteik nagyon fontos <u><b>mérföldkövek a krisztusi úton,
amelyen az egyház jól-rosszul, de halad</b></u>.</p>
<p><u><b>XXIII. János pápa volt az utolsó egyházfő, akit még megkoronáztak
1958-as megválasztását követően, s öt órán át tartó szertartással
iktattak be hivatalába, de az első, aki már nem ült trónra.</b></u> Ötvenöt
évvel később Ferenc pápa szinte minden külső cicomát visszautasított,
csak a fehér reverenda különbözteti meg paptársaitól. A megtisztulás
érdekében az egyháznak szüksége van a kiemelkedő vezetőkre, a
határozott és előremutató gondolkodókra, s arra, hogy a hetes BMW
maradjon meg a világi vezetőknek<u><b>. A posztmodern, magából kifordult
nyugati világnak szegény és tiszta egyházra van szüksége, amely
szilárdan hirdeti az evangéliumot, az alapvető értékekből nem enged,
utat mutat az erkölcsi válság idején, s nem tagadja meg a szeretetet a
bűnöstől.</b></u></p>
<p><i>Sitkei Levente</i></p></div>