<div dir="ltr"><h2><a href="http://jezsuita.blog.hu/2013/07/12/a_halal_arnyekaban_885">A halál árnyékában</a></h2><p>jezsuita bloggerek<br></p>
<h3 class="">2013.07.12. 11:49 <a href="http://blog.hu/user/137167/tab/data">korizoli</a>
</h3>
<p style="text-align:justify"><img src="http://m.cdn.blog.hu/je/jezsuita/image/betegek-kenete.jpg" alt="betegek-kenete.jpg" style="margin-left: 5px;" class="" height="195" width="252"> Mivel
évek óta hivatásgondozással és fiatalokkal foglalkozom, ezért vannak
olyan papi feladatok amelyek csak egészen kivételes esetben találnak
meg, ezek közé tartozik a temetés és a betegek kenetének kiszolgáltatása
is. Az <u><b>elmúlt héten viszont</b><b> kétszer is</b></u> alkalmam volt ilyen feladatokat
végezni és valahogy mélyen megtapasztaltam általuk a papi küldetés egy
fontos aspektusát a vigasztalás szolgálatát. <u><b>Először egy hét éves
kislányt temettem, majd két napra rá egy végső stádiumban lévő rákos
beteghez mentem. <a id="more5401700" name="more5401700"></a> </b></u></p>
<p style="text-align:justify">Egy munkatársunk, nevezzük Ildikónak,
panaszolta el ugyanis a minap, hogy az a nyolcvanéves bácsi, akit évek
óta gondoz, egyre rosszabbul van. Karcsi bácsi magas, jó erőben lévő
ember volt tavaly novemberig, amikor felfedezték nála a daganatot. Azóta
30 kilót fogyott és teljesen elhatalmasodott rajta a betegség. <u><b>V</b><b>égül
lepedőben vitték be a kórházba, miután elviselhetetlenné váltak a
fájdalmai és már jártányi ereje sem maradt. Ildikó sem bírta már
fizikailag az ápolást, teljesen kimerült az utolsó napokban a beteg
melletti folytonos virrasztásban. Vajon hazakérül-e még?</b></u> Ildikó szerint
napjai lehetnek hátra. Ő már több hozzátartozóját kiápolta - „amikor így
verejtékezik, az már a vég”. De ki tudja? A ráknál ez kiszámíthatatlan.
Novícius koromban probációként kórházi lelkigondozást végeztem és volt
olyan, hogy a beteg, aki már beszélni sem tudott, és úgy tűnt, hogy
órákon belül meghal. Ezért is hívtak hozzá az orvosok. Mindenki
meglepetésére viszont a néni másnap jobban lett és már a folyosón
sétálva találkoztunk. <u><b>Mindenesetre felajánlottam, hogy másnap reggel
meglátogatom Karcsi bácsit. Az esti zsolozsmámat érte ajánlottam fel.</b></u></p>
<p style="text-align:justify">Nem indult könnyen a látogatás, mert a
kiskörúton defektet kaptunk. A gyors kerékcsere után pedig
eltévesztettük az utat, de végül azért odaértünk. Ildikó izgult, hogy
vajon mi lesz ha pappal állít be, mit fog szólni az öregúr. Karcsi
bácsi, nem volt valami vallásos, sőt! <u><b>Templomba még ünnepekkor se járt,
olykor szidta a papokat, az elmúlt napok szenvedései között meg hol
káromkodott, hol kínjában mégis Istenhez fohászkodott.</b></u> Erős fájdalmai
voltak most is. "égnek a csontjaim" mondta. Ugyanakkor pozitívan
fogadott, egyáltalán nem volt ellenséges. Említette, valahogy hogy közel
a halál - vagy valami ilyesmit –de én akkor nem gondoltam volna, hogy
ilyen közeli. <u><b>Megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e mellette. "Igen, de
röviden." Mondtam neki valamit gyorsan Jn 3,16 ról: Isten szeretetéről,
és az örök életről.</b></u></p>
<p style="text-align:justify"><u><b>Beleegyezett, hogy feladjam a betegek
kenetét is.</b></u> Csak a lényegi részt mondtam, - mert nagyon fáradt volt - és
megkentem a betegek olajával. <u><b>Megköszönte a látogatást. "Isten áldja!" -
voltak az utolsó szavai, amivel búcsúzott.</b></u> </p>
<p style="text-align:justify"><u><b>Délben kaptam a telefonhívást Ildikótól,
hogy Karcsi bácsi meghalt</b></u>. A szobatársak elbeszélése szerint
közvetlenül a távozásunk után sóhajtott egyet és vége volt. Még az
épületben lehettünk, amikor meghalt... <u><b>Döbbenten hallottam a hírt.
Évtizedek óta nem volt kapcsolata a hittel, de végül mégis meg tudott
békülni, és pár percre rá meghalt. A szenvedés, de mindenekelőtt az
elmúlt hónapok szerető figyelme és gondoskodása, mind valahogy
előkészítették Karcsi bácsit, hogy az utolsó pillanatban igent tudjon
mondani az isteni irgalomra, amely a betegek kenete szentségében
különösen megnyilvánult.</b></u> A két halálesetben közös számomra a
tapasztalat, hogy <u><b>a halál árnyékában is az emberi szerető jelenlét az
isteni remény közvetítője tud lenni. </b></u><br></p></div>