<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Bringakaland Jézussal
</h2>
<div class="">
2013. július 11. csütörtök, 07:40 | Írta: Réka
</div>
</div>
<p><b><img style="float: left;" alt="kerekpar_Ferto" src="http://talita.hu/images/stories/kerekpar_Ferto.jpg" height="99" width="160"><br><u>Vajon
azért, mert szültem még egy gyereket – aki most épp kettő éves – minden
előről kezdődik? Se igazi családi nyaralás, se túra, se kiruccanás, se…</u></b><b>
Az még hagyján, hogyan élem én ezt túl, de mi lesz a nagyobb
gyerekekkel?</b></p>
<p> </p>
<p> </p>
<u><b>Feleslegesen tartottam ettől! Már tavaly is eljutottunk több helyre,
elég mozgalmas nyarat zártunk</b></u>. Akkor szerencsésnek gondoltam magam,
amiért az egyévesem olyan klasszul elvolt a háton hordozóban. Bárhová
bemehettünk így vele. Viszont idén ez a megoldás nyilvánvalóan nem
működhet. Nem jó már a babakocsi sem, amivel kicsit talán gyorsabban
lehetne mozogni, mint egy totyogó gyalogirama.<u><b> Találtam megoldást, az
egész család számára megfelelőt.</b></u><br><br>Nagyon szeretek biciklizni, és <u><b>
számos helyen kiépült mára a biztonságos kerékpárút</b></u>. Hónapok óta
készülök a nagy kalandra, szoktatom a kicsit a biciklisüléshez. Nem
tartott sokáig nála ez a folyamat, odavolt az elsuhanó táj látványáért,
és az előttünk hajtó tesóit is szívesen nézegette. A másik kettőnek
inkább az állóképességét kellett fejleszteni, mert a bicózást amúgy
bírják. A tavaszi, rövidebb túráinkon hamar összeszedték magukat. Úgy
véltem, <u><b>a férjemmel nehezebb dolgom</b></u> lesz. Nem csak a kerékpározás
megkedveltetése miatt. Neki kellett az összes járgányt felszerelnie az
autóra is, amivel a rendeltetési helyünkre eljuthattunk. Becsülettel
megtette a kedvemért, és nem említette a kételyeit.<u><b> Csak utólag. De aki
egyszer nyeregbe pattan, és szép közegben teker legalább 15 percet, az
úgyis beleszerelmesedik ebbe az életformába! Vele is így esett.</b></u><br><br>A
Fertő-tó magyarországi partján telepedünk le. Úgy tervezzük, a hazai
oldalt körbetekerjük, a szállásunk a bázis. Az ausztriai területre
kivisszük a bringákat autóval. Macerásnak tűnik, de a férjem ügyes
ember, műszaki érzékkel megáldva. Igazából jó szállítóeszközökkel nem
gond. Első nap az illmitzi strand környékét járjuk körül. <u><b>Ausztriában
számos bicikliút fut, melyek elvezetnek olyan helyekre is, ahonnan egész
közelről megfigyelhetőek a vízi madarak, állatok.</b></u> Körülöttünk
mindenfelé nádas, kilátókkal. Persze fürdés nélkül innen sem lehet
hazatérni. Jó is, hogy mellette döntünk, mert éjszaka hatalmas zivatar
kerekedik, ami lehűti a tavat.<br><br>A bizonytalan időjárás miatt
inkább magyar tájakon maradunk a következő napokon. Annyira jó, amikor
közvetlenül érzékeljük a természetet! <u><b>Mindent megfigyelhetünk, van időnk
észrevenni a teremtett világ szépségét. Beleszagolhatunk a levegőbe, ha
kedvünk tartja megállhatunk, szétnézhetünk. Megérinthetjük a
növényeket, csodálhatjuk az állatokat, ameddig akarjuk.</b></u> Amikor elég,
akkor felülünk a bringákra, és haladunk tovább.<br><u><b>Más a kapcsolatom az
emberekkel ilyenkor. Akikkel hajtok, azokra is másként figyelek.
Felvesszük egymás ritmusát,</b></u> látjuk, mikor fárad a másik, mikor szeretne
pihenni. Az odafigyelés a balesetek megelőzése miatt szintén lényeges!
Mindkét nagyobb gyerekem borult is, épp ennek hiánya következtében.
Tanultak belőle. <br><br><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" alt="Hidegseg_belso" src="http://talita.hu/images/stories/Hidegseg_belso.jpg" height="436" width="300"><br><u><b>Amikor
falvakon tekerünk keresztül, szóba elegyedünk az ott élőkkel.</b></u> Eddig
minden utamon találkoztam valakivel, akitől szép ajándékot kaptam. <br>Most Hidegségen. <br>Bár
általában gondosan megtervezem az útjaimat, idén kicsit lazábbra
vettem, mert nem tudtam, mi valósulhat meg a gyerekekkel. Így kerülhette
el a figyelmem ez a kicsiny – párszáz főt számláló – település, a maga <u><b>
900 éves templom</b></u>ával. Csak át akartunk haladni rajta. Hálás vagyok,
amiért épp a gondnoktól kérek vizet a gyerekek számára. Nemcsak
szomjunkat olthatjuk, de személyes idegenvezetést is kapunk az <u><b>ősi
kegyhely</b></u>en. A<u><b>mikor megpillantom Jézust tanítványai körében az eredeti
freskón, miközben a középkori, öntött üvegen keresztül áramlik be ránk a
napfény, úgy érzem, megint módot talál rá Isten, hogy különleges
formában találkozzunk egymással.</b></u><br><br><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" alt="hidegseg_templomablak" src="http://talita.hu/images/stories/hidegseg_templomablak.jpg" height="400" width="300"><br>
A
testi-lelki töltődés után egészen higgadtan és megoldás-centrikusan
fogadom, amikor <u><b>a férjem a visszaúton defektet kap</b></u>. A gyerekeknek egyben
kell lenyomniuk a maradék 10 km-t, ami rekordteljesítményt jelent
részükről. Megcsinálják, bár kifáradnak. Az autósmentést a babával
kivitelezzük, akit az események sodrában egy kisebb jégkrém megnyugtat.<br><br><u><b>Hazatérve
érdekes, mire emlékeznek a gyerekek a nyaralásból. Nagy élmény a
fraknói vár, fegyvertárával, kincseskamrájával, az ausztriai
élményfürdő, több száz méteres csúszdáival és a régi zene koncert az
Esterházy kastélyban.</b></u> De az elkészülő rajzokról <u><b>senkinél sem marad le a
bicikliző család</b></u>!<br></div>