<div dir="ltr"><div dir="ltr"><h1 style="font-size:26px;line-height:28px;margin:0px 0px 15px;padding:0px;font-family:arial,sans-serif"><a href="http://index.hu/kultur/2013/07/09/c/" style="color:rgb(36,70,138);text-decoration:none" target="_blank">Nem vagyok sztárpap<span style="background-image:url("");display:inline-block;min-height:16px;margin-left:6px;width:14px"></span></a></h1>
<ul style="line-height:18px;list-style-type:none;font-size:13px;font-family:arial,sans-serif;margin:0px 0px 2px;padding:0px"><li style="display:inline-block;padding-right:2px"><br></li><li style="display:inline-block;padding-right:2px">
<a href="mailto:kalasgy@mail.index.hu" style="color:rgb(36,70,138);text-decoration:none;font-size:13px" target="_blank">Kalas Györgyi</a></li><li style="display:inline-block;padding-right:2px"> <a href="http://index.hu/kultur/2013/07/09/c/">http://index.hu/kultur/2013/07/09/c/</a><br>
</li></ul><div style="border-bottom:1px solid rgb(204,204,204);color:rgb(102,102,102);margin-bottom:15px;padding-bottom:5px;font-family:arial,sans-serif;font-size:13px">2013. július 9., kedd 20:13 |</div>
<div style="line-height:21px;font-size:15px;font-family:arial,sans-serif;padding:0px"><div style="color:rgb(34,34,34);font-weight:bold">Pál
Ferenc atya, vagy ahogy mindenki hívja Pálferi az egyik legismertebb
katolikus pap ma Magyarországon. Előadásaira több százan zarándokolnak
el minden héten és még többen hallgatják őt az interneten. Tanácsokat
várnak tőle olyanok is, aki egyáltalán nem vallásosak. Erkölcstanról,
öngyilkosságról, óvszerhasználatról is beszélgettünk vele.</div>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Nagyon nehéz volt önnel időpontot egyeztetni, ennyire elfoglalják a papi teendők?</p><div>
</div><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Igen. <u>Az
időm nagy részét az alapvető feladataim, hivatásom, a papi munka teszi
ki. Szentmisét mutatok be, temetek, esketek, keresztelek, jegyeseket
oktatok, betegeket látogatok, haldoklókhoz megyek és hittanórákat tartok</u>
több korosztálynak. Ez alól egyedüli kivétel <u>a szerda, az a
szabadnapom, azt nevezem embermentes nap</u>nak, és annyi pont kell is.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Kedd esténként pedig mára híressé vált előadásait tartja.</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Alkalmaknak
szoktuk hívni, amivel azt fejezzük ki, hogy nemcsak az értelemhez
akarunk szólni, hanem ez egyben <u>alkalmat teremteni a változásra és a
spirituális növekedésre</u>. Ez az előadás tehát nem csak információátadás
vagy élmény akar lenni.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Amikor
elmentem az előadására, meglepődtem a közönség összetételén, idősebb
korosztályra számítottam. Ehhez képes rengeteg volt a fiatal és az
egyetemista.</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Sok a fiatal,
de az átlag 30 év fölött van. Nem azok jönnek, akik még gyűjtik az
élettapasztalatot, hanem talán inkább azok, akik próbálják ezt a
tapasztalatot meg is érteni. Olyanok, <u>akik próbálnak az életüknek valami
irányt szabni, bizonyos tévedéseiket nem akarják még egyszer elkövetni,
de még keresik az új lehetőségeket</u>, utakat.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">A <a href="http://semmelweis-egyetem.hu/hirek/2011/08/26/kutatas-%E2%80%9Ea-palferi-jelensegrol%E2%80%9D-onismeretre-vagynak-a-hallgatok/" style="color:rgb(36,70,138);text-decoration:none" target="_blank">Semmelweis Egyetem által készített felmérés </a>szerint
a tipikus pálferis hallgatóság a 32-37 év között diplomás, de
egyedülálló nő. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy esetleg nem a
párválasztáshoz keresnek-e valamiféle útmutatót az előadásain?</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Nyilván ez is
benne van, de az alkalmakhoz <u>rengeteg más program is</u> kapcsolódik, ami
egyben lehetőséget biztosít az ismerkedésre. Ez is azt mutatja, hogy <u>nem
csak információátadás</u> zajlik. De nem érdemes ezeket a statisztikákat
egyoldalúan nézni, például <u>a hallgatóság harmada férfi,</u> ami nagyon nagy
dolog. <u>Hogy lélektani, kapcsolati, spirituális témákra bejöjjön több
száz férfi hétről hétre, nagyon ritka és megtisztelő</u>. Hiszen a
pszichológiai témájú előadásokon általában a hallgatóság 90-95 százaléka
nő.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Az
említett kutatás azt vizsgálta, hogy az ön előadásai milyen űrt
töltenek be. Ön is úgy gondolja, hogy egyfajta űrt tudott betölteni,
ezért lettek ennyire népszerűek ezek az alkalmak?</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Talán van ebben
valami, hiszen nem sokan űzik ezt a műfajt, és a lélektani
megközelítést nem feltétlenül kötik össze tudományos igényességgel.
Emellett számomra az is érdekes lehetőség, hogy <u>mindez egy színpadon
történik</u>, ahol lehetőség nyílik az<u> improvizálásra, spontaneitásra, az
elmondás mellett a megjelenítésre i</u>s. Ezért is kifejezetten szívesen
csinálom. Sokan vannak, akik nagyszerű szakemberei a területüknek, de
kevésbé jó előadók. Vannak nagyszerű előadók, de kevésbé értenek
valamilyen tudományághoz. Kevesen vannak, akik mindkettőben valamennyire
jártasak.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Akik
negatív kritikával illetik, pont ezt vetik a szemére, hogy önnek csak a
performansz a lényeg. A humor a mondanivaló rovására megy.</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Nem
kívánok egyetemi előadásokat tartani. Azt gondolom, hogy minél többet
tudunk az életből megjeleníteni a színpadon, az annál jobban kifejezi a
realitást, amiben élünk. És annak része a <u>humor is, ami felszabadító</u> tud
lenni. Sokan nem szívesen fogadják el, hogy a keddi alkalmaink nem
evangéliumi hirdetések, és én ott nem is papi szerepben vagyok, hanem
előadói szerepben. Mégpedig a mentálhigiéniás szakember szerepében,
hiszen az is a végzettségem, de mindezt természetesen a papi
identitásommal együtt. Nem zavar, ha az előadásom kritika tárgya, mert
azt gondolom, hogy elég széles az ég, hogy ez is elférjen alatta. Jónak
tartom, hogy megvan az a szabadság, hogy mindenki megtalálhatja azt,
amin keresztül fejlődni tud, meg növekedni.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Az, hogy ennyire sok fiatal jár az előadásokra azt jelenti, hogy a fiatalok körében kezd nagyobb szerepet betölteni a vallás?</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">
<u>Érdemes</u> egymástól <u>megkülönböztetni, hogy valaki hívő, vallásos, vagy
csak spirituálisan fogékony, érzékeny</u>. Az ember kikezdhetetlenül
spirituális lény, és én nagyon örülök, ha amit mondok, az érték tud
lenni annak is, aki magát kevésbé tartja vallásosnak. <u>Hívővé válni, vagy
vallásossá lenni egy folyamat, amit a megtérési folyamat</u>nak szoktuk
nevezni. Ebben<u> a személyiség átstrukturálódik, történik egy
újjászületés</u>, amit lélektanilag úgy fejezhetünk ki, hogy máshová
kerülnek a súlypontok. A spiritualitástól a vallásig már csak egy lépés
az út. Hiszen <u>a vallás a spirituális természetünk kultúrába ágyazott
társas megnyilatkozása.</u></p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Az,
hogy a fiatalok körében <u>terjed-e a vallás, inkább vallásszociológiai
kérdés</u>. A kutatások szerint <u>most a falu vallástalanodik el </u>nagy
lépésben, és <u>a városban pedig mintha a fiatalok</u> szubkultúrájához
illeszkedően kezdene kialakulni <u>egy újfajta vallásos magatartás, főleg
közösségi módon</u>. Talán kikristályosodik egy 21. századhoz illeszkedő
vallási magatartásforma és annak a különböző gyakorlatai és megélése. De
rajtunk áll, hogy ezt kidolgozzuk és kikísérletezzük, és éppen attól
lesz élő és eleven, hogy együtt hozzuk ezt létre.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Akkor,
ahogy értem mindenkiben megvan a spiritualitásra való hajlam, csak nem
mindenkinek van lehetősége arra, hogy közel kerüljön ehhez az énjéhez?</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Igen, nem
mindenki éli meg, vagy <u>nem mindenki éli meg tudatosan és nem mindenki
ápolja</u>. Mivel nemcsak spirituális lények vagyunk, hanem eredendően
társas lények is, teljesebb az élet, ha a spiritualitásomat valamiféle
társas térben élem meg, az pedig történelmileg adottan általában egy
vallás.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">És
a bennünk rejlő spiritualitás megélését segítheti, vagy éppen
hátráltatja hogy kötelező lesz iskolákban a hittan és az erkölcstan?</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px"><u>Egy
társadalomban élünk, ahol kikerülhetetlenül egymásra vagyunk utalva, </u>
ráadásul itt egy kétmilliós világvárosban, lépten-nyomon egymáshoz
érünk. Egyáltalán nem mindegy, hogyan rendezzük az egymáshoz való
kapcsolatunkat. <u>Az erkölcs lényege, hogy képesek legyünk egymással
együtt élni, egymást tiszteletben tartva és megbecsülve</u>. Azt, hogy ez
szóba jön az órán, én nagyon jótékonynak tartom. Ahol erkölcsi
értékekről szó tud esni, ott növekszik az erkölcsi érzékenység és a
morális igényesség. Ez a személyiségfejlődéhez is hozzátartozik. Ezen
belül <u>lehetőség van a vallási oktatásban is részesülni, amit szintén
nagyon jónak tartok</u>. De a nagyobbik kérdés nem ez, hanem az, hogy mi fog
történni az alatt a 45 perc alatt, mert mindent lehet jól és rosszul
csinálni. Nagyon szorítok mindenkiért, aki erre vállalkozik, <u>hogy
kedvvel és jól csinálja</u>.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">A témákat hogyan választja ki az előadásra?</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">
Mivel mentálhigiénés szakember vagyok, <u>tartok önismereti csoportokat is</u>
és <u>olyan témákat választok, amik</u> ott, vagy a lelki gondozói
tevékenységemben, vagy <u>a gyóntatásban felmerülnek</u>. Eléggé tetten érhető
hogy mik a legégetőbb problémák és hol érzékelhető legjobban a lelki
bizonytalanság, sebzettség.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Például a párkapcsolatok terén.</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">A
kapcsolatok nagyon nagy témává váltak. Nemrégiben a jegyescsoportban
beszélgettünk<u> a házasság előtti félelemről és szorongás</u>ról, az egyik
fiatal menyasszony azt mondta, mi ezt úgy hívjuk egymás közt, hogy <u>ara
para. </u>Érdekes módon a házasságtól való félelem régebben a férfiakra volt
jellemzőbb, míg a nők önfeledtebben házasodtak és az esküvő egyféle
dicsőségnek is számított. <u>Ma a nők közül is sokkal többen mennek át
ezen a szorongásos folyamaton</u>, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. Talán
azért, mert<u> a szabad döntés nagyobb felelősséget is jelent.</u> Míg régen a
korlátok elfogadásával kellett megküzdeni, addig ma a saját döntéseink
következményeivel.</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Sok mindent
tudunk arról, hogy <u>mitől jó egy kapcsolat és mitől nem</u>, mitől elégedett
valaki és mitől nem. Hogy mi tesz tönkre egy kapcsolatot, vagy mi
gazdagít egy kapcsolatot, hiszen ennek is megvannak a maga
törvényszerűségei. <u>Fontos, hogy mindaz, ami a tudományos kutatásokban
már megfogalmazódott, az a hétköznapi gondolkodásban is közkinccsé
váljon.</u></p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Önt
kritizálták már azért is, hogy a katolikus egyház tanításaival
ellentétben viszonylag elfogadóan nyilatkozott az óvszerhasználatról.</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px"><u>Amiről
beszéltem, nem áll ellentétben a katolikus egyház tanításával</u>. <u>Az egyház
tanítása azt akarja következetesen képviselni, hogy a család,
társkapcsolat, a másik ember, a szexualitás, a testünk több, mint az
önkifejezés eszköze. Az egyház nem korlátozni akar, hanem azt
hangsúlyozni, hogy a másik embert, legyen az magzat, gyerek vagy
felnőtt, személynek tartsuk, és ne tárgyiasítsuk.</u> Vagyis az
embertársunkra ne úgy tekintsünk, mint aki az önmegvalósításunk,
élvezetünk, szükségleteink kielégítésének eszköze. <u>Hogy az élet adott
szituációiban emellett ki hogyan dönt, az lelkiismereti kérdés.</u></p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Önt szokták ilyen jellegű kérdésekkel megkeresni?</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Persze.</p><p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">
És olyankor mit tanácsol?</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px"><u>Nem
szoktam tanácsot adni. Mert nem nekem kell a döntés után végigélni azt
az életet. Én csak segítem a velem beszélgetőt közelebb jutni saját
magához.</u></p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Önismereti csoportokat is vezet, ezen a téren mi a legnagyobb személyes sikere?</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">A siker az
egészen apró dolgoktól terjed addig, hogy valaki mondjuk nem öli meg
magát, és nekem benne van a kezem a dologban. Azok közül, akik hozzám
jártak, szerencsére nem volt még olyan, aki meg is tette volna. De egy
szakember, akitől tanultam a suicid krízisben lévők segítését, azt
mondta, minél hosszabb ideig csinálod, annál biztosabb, hogy valaki
megteszi. A legtöbben ilyenkor kilátástalannak élik meg az életüket, nem
látják azt, hogy hogyan tudnának másképpen élni. Valójában nem meghalni
akarnak, hanem úgy nem akarnak élni, ahogy eddig éltek.</p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Hogy
kicsit vidámabb vizekre evezzünk, a már idézett felmérés szerint <u>a
pálferisek 87 százaléka boldognak mondja magát</u>, ami a magyar lakossághoz
viszonyítva igen magas arány.</p>
<p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">Ennek biztosan
sok oka, van, de ha ehhez én is hozzájárultam, azt örömmel veszem. De <u>az
is lehet ok, hogy olyanok hallgatnak elsősorban, akik aktív felelős
módon elkezdtek magukkal foglalkozni és magukkal törődni, kapcsolataikat
ápolni.</u></p>
<p style="margin:15px 0px 8px;padding:5px 0px;font-size:14px;font-weight:bold">Híresnek tartja magát? Mert sokan úgy tekintenek önre, mint egy sztárpapra.</p><p style="margin:8px 0px;padding:5px 0px;font-size:15px">
Nem vagyok sztár. De ismert vagyok, felismernek az utcán, népszerűek a
könyveim. Tudom, hogy az ismertségnek ma nagy hangsúlyt tulajdonítunk,
emögött <u>az a vágy</u>unk húzódik meg, <u>hogy figyeljenek ránk, hogy bánjanak
velünk személyként, ne tévesszenek össze mással, vegyenek emberszámba</u>.
De ezek csak eszközök. Nekem <u>sosem volt célom, hogy ismert legyek.
Nagyon jó érzés, felelősség és megtiszteltetés, de néha nagyon fárasztó.</u></p>
</div></div>
</div>