<div dir="ltr"><h1>Hol van a te testvéred? – Ferenc pápa homíliája a Lampedusa szigetén levő menekülttáborban<br></h1>
<div>
<span>
2013. 07. 09. 09:03 -</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>Július 8-án, délelőtt 10 órakor kezdődött az
Aréna sportpályán a pápai szentmise, amelyen <u><b>a Szentatya erőteljes
szavakat intézett a világ közvéleményéhez, a gazdasági és társadalmi
élet felelőseihez, minden ember lelkiismeretéhez</b></u>.</p> </div>
</div>
</div>
<p style="text-align:justify"><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/lampedusa-hajo.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/lampedusa-hajo_fekvo.jpg" style="float:right;margin:7px" height="120" width="180"></a>A
kehely, a pásztorbot, az ambó azoknak a csónakoknak a fájából készült,
amelyek a bevándorlókat a szigetre hozták és, amelyek roncsai az Aréna
sportpálya közelében hevernek. A szentmise liturgikus színe a lila volt,
a bűnbánat jelképeként.<br><br>„<u><b>Bevándorlók a tengerben lelték
halálukat. A csónakok, amelyeknek a remény útjainak kellett volna
lenniük, a halál útjaivá váltak” </b></u>– ez volt egy újságcikk címe.”<br><br>Néhány
nappal ezelőtt jutott tudomásomra ez a hír, amely sajnos gyakran
ismétlődik. A hír gondolata szüntelenül visszatért, mint egy tövis a
szívben, amely szenvedést okoz. Éreztem, hogy <u><b>el kell jönnöm ide, hogy
imádkozzak, hogy éreztessem közelségemet, de azért is, hogy felébresszem
lelkiismeretünket, </b></u>hogy az, ami megtörtént, ne ismétlődjön meg, kérem,
hogy ne ismétlődjön meg – hangsúlyozta Ferenc pápa. Mindenekelőtt
őszinte hálájának adott hangot és <u><b>tovább bátorította </b>Lampedusa és Linosa
<b>szigetének lakóit</b>, az egyesületeket, <b>az önkénteseket</b> és a biztonsági
erőket</u>, akik a múltban és most is figyelmet fordítanak azokra a
személyekre, akik valami jobbat keresve indulnak útnak. <br><br><u>Kis
csapat vagytok, de <b>a szolidaritásról mutattok példát!</b></u> Köszönöm! – mondta
a Szentatya. Köszönetét fejezte ki Francesco Montenegro érseknek
segítségéért, munkájáért, lelkipásztori közelségéért. Üdvözölte Giusy
Nicolini polgármester asszo<a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/benvenuto.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/benvenuto_fekvo.jpg" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180"></a>nyt,
majd <u>a muzulmán bevándorlókhoz szólt, akik aznap kezdték el a Ramadán
böjti hónapot</u>. <u>A pápa</u>, miközben <u>azt kívánta, hogy a böjti hónap hozzon
számos lelki gyümölcsöt</u>, biztosította a bevándorlókat: az Egyház
mellettük áll abban a törekvésükben, hogy családjukkal együtt méltóbb
életet élhessenek.<br><br>Nektek pedig ezt mondom: <i>O’ scia’</i> – a pápa szicíliai tájszólásban köszöntötte a szigetlakókat, majd így folytatta homíliáját:<br><br>Isten
igéjének fényében, amelyet az előbb hallottunk, ma reggel szeretnék
néhány szót figyelmetekbe ajánlani. <u><b>Szóljon ez mindenekelőtt
lelkiismeretünkhöz</b></u>, késztessenek elmélkedésre és arra, <u><b>hogy konkrétan
megváltoztassunk bizonyos magatartásokat. „Ádám, hol vagy?”</b></u> – ez az első
kérdés, amelyet Isten az emberhez intéz a <u><b>bűnbeesés után.</b></u> „Hol vagy,
Ádám?” És Ádám egy eltévelyedett ember, aki elveszítette helyét a
teremtésben, mert azt hiszi, hogy hatalmassá vált, hogy minden felett
uralkodhat, hogy ő az Isten. Ekkor <u><b>megbomlik az összhang, az ember
téved, és ez megismétlődik a másikkal való kapcsolatában is, aki többé
már nem testvérem, akit szeretni kell, hanem egyszerűen csak egy másik
ember, aki zavarja az életemet, a jólétemet. </b></u><br><br>Ekkor Isten
felteszi a másik kérdést: <u><b>„Káin, hol van a te testvéred?” Az az álom,
hogy hatalmasak, hogy nagyok vagyunk, mint Isten, sőt, mi magunk Isten
vagyunk, tévedések sorozatához vezet</b></u>, amely a halál láncolata, <u><b>odáig
vezet el, hogy kiontjuk testvérünk vérét!</b></u> Istennek ez a két kérdése ma
is felhangzik, teljes erejével! Sokan közülünk irányt veszítettek,
közöttük én is. Nem fordítunk többé figyelmet a vilá<a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/mise_lampedusa.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/mise_lampedusa_fekvo.jpg" style="float:right;margin:7px" height="120" width="180"></a>gra,
amelyben élünk, nem gondozzuk, nem ápoljuk azt, amit Isten mindenki
számára teremtett, és<u><b> arra sem vagyunk már képesek, hogy egymásra
vigyázzunk</b></u>. És amikor<u><b> ez az irányvesztettség világméreteket ölt,</b></u> akkor
olyan tragédiák következnek be, mint amely szemünk előtt zajlott le. <br><br>Majd
így folytatta: <u><b>„Hol van a te testvéred?” Testvéred kiontott vére kiált
hozzám a földről </b></u>– mondja Isten. Ez nem másokhoz intézett kérdés, hanem
hozzám, hozzád, mindnyájunkhoz intézett kérdés. <u><b>Ezek a fivéreink és
nővéreink arra törekedtek, hogy kijussanak egy nehéz helyzetből és egy
kis nyugalmat, békességet találjanak. </b></u>Jobb helyet kerestek maguknak és
családjuknak, <u><b>de a halállal találkoztak.</b></u> Hányszor megtörténik, hogy <u><b>nem
találnak megértésre, nem találnak befogadásra, nem találnak
szolidaritásra! És hangjuk felszáll Istenig!</b></u> – mondta a pápa, ismételten
köszönetét fejezve ki Lampedusa lakóinak szolidaritásukért. Elmondta:
Beszéltem az előbb egy ilyen testvérün<u><b>k</b></u>kel. Mielőtt ide érkezett volna,
<u><b>emberkereskedők kezébe került, akik kihasználják mások szegénységét</b></u>.
Ezek számára mások szegénysége nyereség forrása. Mennyit szenvedtek! És <u><b>
néhánynak nem sikerült, hogy partra szálljon! – utalt a pápa a vízbe
fulladt menekültekre. </b></u><br><br><u><b>„Hol van a te tes<a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/mise2_lampedusa.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/mise2_lampedusa_fekvo.jpg" style="margin:7px;float:left" height="120" width="180"></a>tvéred?”
Ki a felelős ezért a véráldozatért? </b></u>A spanyol irodalomban Lope de Vega
egyik drámájában Fuente Ovejuna város lakói megölik a zsarnok
kormányzót, úgy, hogy ne derüljön ki, ki volt a gyilkos. Amikor a király
bírája megkérdezi, hogy ki ölte meg a kormányzót, mindenki így
válaszol: „Fuente Ovejuna”. Mindenki és senki! Ma is erőteljesen ránk
szegeződik a kérdés: <u><b>ki a felelős fivéreink és nővéreink véréért? Senki!
Mindnyájan így válaszolunk: nem én vagyok a felelős, nekem semmi közöm
hozzá, talán a többiek, biztos, hogy én nem</b></u>. Ma a világon senki sem érzi
magát felelősnek ezért. <u><b>Elveszítettük a testvéri felelősség érzését.</b></u>
Beleestünk a pap, az oltárszolga álszent magatartásába, akiről Jézus
szól az irgalmas szamaritánus példabeszédében: <u><b>ránézünk az út szélén
fekvő félholt testvérünkre, talán azt gondoljuk, hogy „szegény ember”,
és tovább folytatjuk utunkat.</b></u> Nem a mi feladatunk; és ezzel
megnyugtatjuk magunkat, minden rendben van. <u><b>A jólét kultúrája, amely
arra késztet, hogy csak saját magunkra gondoljunk, érzéketlenné tesz
mások kiáltásával szemben</b></u>. Mintha szappanbuborékokban élnénk, amelyek
szépek, de egyenlőek a semmivel, a mulandó, az ideiglenes dolgok
illúziói ezek, amelyek a másik iránti közönyhöz, sőt <u><b>a közöny
globalizálásá</b></u>hoz vezetnek. Ebben a globalizált világban beleestünk a
közöny globalizációjába! Hozzászoktunk a másik szenvedéséhez, nem ránk
tartozik, nem érdekel bennünket, nem a mi ügyünk!”<br><br>Visszatér
Manzoni „Névtelen” alakja. <u><b>A közöny globalizációja mindnyájunkat
„névtelenné” tesz</b></u>, név és arc nélküli felelősöké. „Ádám, hol vagy?” „Hol
van a te testvéred?” – Isten ezt a két kérdést teszi fel az emberiség
történelmének kezdetén, és ma is korunk minden emberéhez szól, hozzánk
is – mondta a pápa, majd így folytatta: „Szeretném, ha feltennénk egy
harmadik kérdést is: <u><b>ki az közülünk, aki sírt ezek és ezekhez hasonló
tények miatt? Ki sírt ezeknek a fivéreknek és nővéreknek a haláláért?</b></u> Ki
sírt azokért a személyekért, akik a csónakon voltak? A fiatal
anyukákért, akik magukkal hozták gyermekeiket? Ezekért a férfiakért,
akik szerettek volna valamit, hogy eltarthassák családjukat? <u><b>Olyan
társadalom vagyunk, amely elfelejtette a sírás tapasztalatát, az „együtt
szenvedést”: a közöny globalizálása megfosztott bennünket a sírás
képességétől!</b></u> Az evangéliumban (Mt 2,13-18) hallottuk a kiáltást, a
sírást, a nagy panaszkodást: Ráchel siratja fiait,... mert nincsenek
többé”. <u><b>Heródes mindenkit megöletett, hogy megvédje saját jólétét, saját
szappanbuborékját. És ez továbbra megismétlődik</b></u>. Kérjük az Urat, hogy
törölje ki mindazt, ami Heródesből szívünkben ma<a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/papa-francesco-lampedusa_virag.jpg" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/papa_f/papa-francesco-lampedusa_virag_fekvo.jpg" style="float:right;margin:7px" height="120" width="180"></a>radt.
<u><b> Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy sírjunk közönyünk miatt, sírjunk a
világban, a bennünk jelen lévő kegyetlenség miatt, azoknak a
kegyetlensége miatt, akik névtelenül olyan társadalmi-gazdasági
döntéseket hoznak, amelyek hasonló drámákhoz vezetnek</b></u>. Ki sírt, ki sírt
ma a világon? – tette fel a kérdét Ferenc pápa. <br><br>Végül így imádkozott: <br><br>„Uram,
ebben a liturgiában, amely a bűnbánat liturgiája, <u><b>bocsánatot kérünk,
hogy közömbösek voltunk annyi testvérünkkel szemben. Bocsánatot kérünk
tőled Atyánk azokért, akik kényelmesen bezárkóztak saját jólétükbe</b></u>,
amely a szív érzéstelenítéséhez vezet, bocsánatot kérünk tőled
mindazokért, akik döntéseikkel világméretekben olyan helyzeteket
teremtettek, amelyek ezekhez a drámákhoz vezetnek. Bocsáss meg Urunk!
Urunk, halljuk ma is kérdéseidet: <u><b>„Ádám, hol vagy?” „Hol van a te
testvéred vére?” </b></u><br><br>A püspök azt mondta, hogy Lampedusa egy
világítótorony: ez a példa legyen világítótorony az egész világban, hogy
másoknak is legyen bátorságuk befogadni azokat, akik jobb életet
keresnek. Köszönöm tanúságtételeteke, és szeretném megköszönni
gyöngédségeteket, amelyet éreztem Stefano plébános atya személyében is.
Elmondta nekem a hajón, hogy helyettesével együtt mi mindent tesznek.
Köszönöm nektek és Stefano atyának. Az Úr legyen veletek. Legyen áldott
az Úr neve. Segítségünk az Úr nevében van” – mondta a pápa, majd áldását
adta a hívőseregre. <br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>