<div dir="ltr"><h1>Vannak olyan emberek, akik „kereszténynek álcázzák magukat”</h1>
<div>
<span>
2013. 06. 28. 10:55 - </span>
</div>
<div>
<div>
<div>
<p>Ferenc pápa <u><b>mértéktelenül felületes, vagy túl
merev hívők</b></u>ről beszélt, akik elfelejtik, hogy <u><b>az igazi keresztény az
öröm embere, aki életét Krisztus sziklájára alapozza.</b></u></p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/2013junius/juni27mise.JPG" rel="lightbox" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/tunde/2013junius/juni27mise_fekvo.JPG" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180"></a>A
Szentatya június 27-én, csütörtök reggel a Szent Márta-házban együtt
misézett Raimundo Damasceno Assis bíborossal, a brazíliai Aparecida
érsekével és más püspökökkel. Jelen volt a Vatikáni Egészségügyi
Igazgatóság személyzete, Patrizio Polisca doktor, a pápa orvosa is. <br><br><u><b>„Merevek
és szomorúak. Vagy örvendezők, de anélkül, hogy fogalmuk lenne az igazi
keresztény örömről.</b></u> Két „ház” ez, bizonyos módon szemben is állnak
egymással, amelyekben a két kategória hívei laknak, ám <u><b>mindkettőnek van
egy komoly hibája</b></u>: <u><b>szavakból épített kereszténységre épülnek, mely nem
Krisztus Szavának „sziklájára” támaszkodik</b></u>” – ezekkel a határozott
szavakkal jellemezte Ferenc pápa azokat a keresztényeket, akik nem értik
a napi evangéliumot, amely a hegyi beszéd híres záróköveként a sziklára
épített házról szól. Tovább pontosítva e két típust, így folytatta
elmélkedését a pápa: <br><br>„Az Egyház történetében kétfajta keresztény
csoport létezett: az ige keresztényei, az „Uram, Uram – keresztények”
és a cselekvés keresztényei, az igazságban. Mindig is létezett a
kísértés, hogy kereszténységünket a sziklán kívül éljük, aki a Krisztus.
Pedig <u><b>az egyetlen, ami szabadságot ad nekünk: maga Krisztus, a szikla</b></u>.
Hiszen <u><b>nem Ő az egyetlen, aki megtart minket a nehéz pillanatokban?</b></u>
Ahogy Jézus mondja: <u><b>„szakad a zápor, süvölt a szél és rázúdul a házra”,
de ha van szikla, akkor van biztonság, ám ha csak szavak vannak, akkor
azokat elfújja szél,</b></u> nem szolgálnak. A szó-kereszténység kísértése ez,
egy Jézus nélküli kereszténységé: kereszténység – Krisztus nélkül! Ez
történt és történik <u><b>ma is az Egyházban: vannak Krisztus nélküli
keresztények”.</b></u><br><br>Ferenc pápa homíliájában közelebbről is elemezte a
„szó-keresztényeket”, feltárva jellegzetes sajátosságukat. <u><b>Az első
típust „gnosztikus</b></u>nak” nevezte, „akik <u><b>ahelyett, hogy a sziklát
szeretnék, inkább a szép szavakat kedvelik és csak a keresztény élet
felszínén lebegnek</b></u>”. Ferenc pápa <u><b>a másik csoportot „pelagiánus”
keresztények</b></u>nek nevezte, <u><b>akiknek „komoly és kikeményített életstílusuk
van</b></u>”. Ironikusan mondta róluk a pápa, hogy ők – <u><b>lehorgasztott fejükkel a
„padlót bámulók”. </b></u><br><br>„Ez a kísértés ma is él” – folytatta
elemzését a pápa. A felületes keresztények kísértése ez, akik igen,
hisznek Istenben, Krisztusban, de csak úgy „általában”. Valójában nem
Jézus Krisztus ad nekik alapot. Ők a modern gnosztikusok. Ez a
<u><b>gnoszticizmus kísértése. Ez egy fluid, szétfolyó kereszténység</b></u>. <u><b>Másfelől
pedig</b></u> vannak azok,<u><b> akik hiszik: a kereszténységet annyira komolyan kell
venni, hogy végül összekeverik a szilárdságot és erősséget a
merevséggel</b></u>. Ők a merevek! <u><b>Azt gondolják, a kereszténységnek mindig
szükségszerűen „gyászban” kellene lenni</b></u>. <br><br><u><b>Szomorúan állapította
meg Ferenc pápa</b></u>, hogy „<u><b>ebből a két keresztény típusból ma nagyon sokan
vannak”</b></u>. „De ők nem keresztények – tett ellenvetést a pápa – hanem
kereszténynek álcázzák magukat. <u><b>Nem tudják, ki is az Úr, nem tudják, mi
az a szikla, nincs is keresztény szabadságuk! Egyszerűen szólva, nincs
örömük”. </b></u><br><br>„<u><b>Az első csoportnak még van valamilyen felületes öröme.
A többiek állandó gyászos virrasztásban élnek, fogalmuk sincs arról, mi
a keresztény öröm</b></u>. <u><b>Nem tudják élvezni a Jézus adta életet, mert nem
tudnak beszélni Jézusról</b></u>.<u><b> Nem érzik, hogy „Jézuson állnak”, azzal a
szilárdsággal, amit Jézus jelenléte ad. És nem csak örömük nincs, hanem
szabadságuk sem.</b></u> A felületesség, egy szétfolyt élet rabszolgái, a
merevség rabszolgái, valójában nem is szabadok. <u><b>Nincs helye az életükben
a Szentléleknek. Pedig a Szentlélek adja nekünk a szabadságot!</b></u> Az <u><b>Úr
azonban arra hív ma bennünket, hogy építsük keresztény életünket Őrá, a
Sziklára, mely szabadságot ad, építsük arra, amire a Lélek hív
bennünket</b></u>, ami örömmel visz előre bennünket az úton a jövő felé.” <br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>