<div dir="ltr"><h1 class=""></h1>
<div class="">
<span class="">
2013. 06. 22. 09:50 </span></div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Pénteken délelőtt Ferenc pápa az Apostoli Palota
Kelemen termében kihallgatáson fogadta a<u><b> pápai diplomáciai képviseletek
munkatársainak közösségé</b></u>t az Államtitkárság vezetőivel együtt, <u><b>mintegy
150 személy</b></u>t.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/diplomacia_fekvo.JPG" style="float: left; margin: 7px;" height="120" width="180">Tarcisio
Bertone bíboros államtitkár mutatta be a pápának a képviseletek
vezetőit, majd köszöntő beszédében azt mondta róluk: „Ironikusan a pápa
szemének és fülének hívják őket, de valójában inkább a pápa szívének
kellene nevezni őket.<br><br>Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében
személyes szavakkal egészített ki a leírt szöveget. <u><b>„A ti munkátok</b></u>
fontos munka, de több mint fontos, <u><b>olyan munka, mely Egyházat épít</b></u>, a
részegyházak és az egyetemes egyház között, <u><b>a püspökök és Róma püspöke
között</b></u>. Ti nem vagytok ügynökök, hanem közvetítők, akik sajátos
közvetítéssel közösséget teremtetek. Néhány teológus beszél helyi
egyházról. Én nem vagyok teológus – mondta a pápa –, de mondják, hogy a
pápai képviseletek és a püspöki konferenciák elnökei teszik a helyi
egyházat, ami ugyan nem isteni alapítás, de segít előrevinni az egyház
ügyét. Tehát<u><b> a legfontosabb munkátok <font size="4">a közvetítés</font>, ehhez pedig szükség
van ismeretre. <br></b></u><br>Nem csak a papírok, a szövegek ismeretére és
olvasására van szükség – ebből van úgy is elegendő – hanem <u><b>az emberek
egymás közötti ismeretére</b></u>. Éppen ezért gondolom, hogy a Róma püspöke és a
képviselők közötti <u><b>személyes kapcsolat lényegi fontosságú.</b></u> Valóban, az
Államtitkárság segít mindenben, de a végső ponton szükség van <font size="4"><u><b>a
személyes kapcsolat</b></u></font>ra. Arra gondoltam, hogy néhány személyesen átgondolt
és átimádkozott dolgot osztok meg veletek, elkerülve a pusztán formális
szavakat, melyek rosszat tesznek mindenkinek, nektek és nekem is. <br><br>Beszédében Ferenc pápa három pontban szólt <font size="4"><u><b>a pápai diplomáciai testületek sajátos küldetésé</b></u></font>ről. <br>Először
is szolgálatukat <font size="4">„<u><b>nomád élet</b></u><font>h</font></font>ez” hasonlította, ugyanis „három-négy
évente a beosztottak - a nunciusok kicsit hosszabb idő után - helyet
változtatnak, egyik országból a másikba, egyik egyházból a másikba
költöznek, melyek gyakran nagyon eltérnek egymástól”. <u><b>„Bőrönddel a
kezetekben éltek”</b></u>, és ennek az életnek maga az úton-járás ad értelmet.
Ábrahám, az őt hívó Úr szavára hagyatkozva az ígéretre bízta magát,
kettős értelemben: Először is feláldozott minden dolgot, elhagyva
otthonát, barátait, kapcsolatait és mindent újra kezdett. Másodszor
pedig mindig úton volt, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete
említi a hit nagy példái kapcsán. „Nagy érdem az ilyen élet, mint a
tiétek” - mondta a pápa a Szentszék diplomatáinak.<br><br>Második
pontként<font size="4"><u><b> a „távolba tekintés</b></u></font>t” említette. Az ószövetségi atyák „Isten
megígért javait” várták, de nektek mi az ígéretetek? – kérdezte a pápa.
Az Úr, Ő maga az Ígéret. Ebben a szellemben idézte Montini bíboros, a
későbbi VI. Pál szavát 1951-ből: „A pápai képviselő <u><b>legyen tudatában
annak, hogy Krisztust hordozza magával</b></u>”. <font size="4"><u><b>A világ javai végül így vagy
úgy csalódást okoznak, de az Úrban nem csalatkozunk</b></u></font>. <u><b>A Jézus Krisztussal
való családi kapcsolat</b></u> a pápai képviseletek <u><b>mindennapi táplálék</b></u>a, ami a
vele való első találkozás emlékezetéből születik, egyszóval: családi
kapcsolat Jézus Krisztussal <font size="4"><u><b>az imádságban, a szentmisében és a
szeretet-szolgálatban</b></u></font>. <br><br>Végül a pápa hármadik gondolatként arra
kérte a pápai képviselőket - Henry de Lubac kifejezésével élve – hogy <font size="4"><u><b>ne
engedjenek az „evilág lelkiségének”, mely <font>önmagunk megvalósításához
vezet, egy kellemes és nyugodt élethez,</font> <font>de </font>nem szolgálja Isten
dicsőségét</b></u></font>. Majd a Pápai Akadémia növendékeihez nemrég intézett beszédét
felemlítve, ismét XXIII. János pápa megfontolását idézte: „diplomácia
szolgálatom hatékonysága számára <u><b>folyamatosan <font size="4">metszenem kellett életem
szőlőskertjét</font> mindattól, ami haszontalan levélzet és <font size="4">mindig a lényeghez</font>
kellett térnem, <font size="4">Krisztushoz és evangéliumához</font></b></u><font size="4">,</font> különben azt kockáztattam
volna, hogy nevetségessé teszem ezt a szent küldetést”. Ferenc pápa azt
is kérte még a képviselőktől: „Soha ne felejtsétek el, hogy Krisztus
jelenléte vagytok, papi jelenlét, pásztoroké! Ha nem is egy konkrét
egyházi közösség élén álltok, de <u><b>pásztorként az egész egyházé vagytok!”</b></u>.<br><br>Végül
jelezte, hogy különleges közreműködést vár tőlük, ez pedig a püspökök
kinevezésének az előkészítése. Utalt az ősi bölcsességre, mely segít a
jelöltek kiválasztásában: „si sanctus est oret pro nobis, si doctus est
doceat nos, si prudens est regat nos”, vagyis: <font size="4"><u><b><font>„</font><font>aki szent, imádkozzon
értünk, aki okos, tanítson minket és aki bölcs, vezessen bennünket”</font></b></u></font>.
Figyeljetek arra, hogy a jelöltek az emberekhez közelálló pásztorok
legyenek! Ez az első kritérium! Pásztor, közel a nyájhoz! <br><br>Majd
szabadon hozzátette: „De ekkor hol marad a nagy teológus; a nagy fej…,
aki egyetemre megy… és aki majd mindent jól csinál? Ám hol marad nekünk
ekkor <font size="4"><u><b>a pásztor? Nekünk őrá van szükségünk!</b></u></font>”. Felidézte II. János Pál
véleményét ebben a kérdésben, még a hangjára is utalt, hogy ő a rá
jellemző hangon mondta: „Volentes nolimus!”- vagyis nem akarjuk azokat,
akik magukat akarják! Ellenben olyanok kellenek, akik tudnak éberen
őrködni a nyáj fölött. A püspök az az ember, ki <font size="4"><u><b>tud virrasztani, tud
őrködni, tudja ápolni a reményt.</b></u></font> Nézzünk csak <u><b>Szent József</b></u>re, aki <u><b>tudott
gondoskodni Máriáról és Jézusról, és tudott őrködni fölöttük! Tudjanak a
püspökök a nyáj előtt járni, hogy mutassák az utat, tudják egybetartani
a nyájat és figyeljenek hátra is, ha valaki lemaradna!</b></u> Így kell mozogni
a pásztornak! <br><br>Kedves pápai képviselők! Néhány szerény gondolat
ez, de mélyen végig gondoltam a szívemben, mielőtt leírtam. Ezt én
írtam, miután töprengtem és imádkoztam.<u><b> Semmi új dolgot nem mondtam</b></u>,
csak arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok végig ezeket a
szempontokat. Nemrég egyikőtökkel beszélgettem, tudom, mennyi fájdalom
és szenvedés az osztályrészetek, ráadásul néha válságövezetekben!
<u><b>Köszönöm a szolgálatot</b></u>! Ne feledjétek: <u><b>életetek <font size="4">úton-járás, de mindig
Jézussal</font>, ő kézen fogva vezet benneteket! Imádkozzatok értem, szükségem
van rá! Az Úr áldjon, a Szűzanya őrizzen benneteket!</b></u> – zárta beszédét
Ferenc pápa a szentszéki diplomáciai testületek képviselőinek évi
találkozóján. <br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>