<div dir="ltr"><h1></h1>
<div>
<span>
2013. 06. 20. 17:40 -</span></div>
<div>
<div>
<div>
<p>A szertartásra ezúttal is mintegy ötven személy
kapott meghívást, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció és a Vatikáni
Múzeumok munkatársainak egy-egy csoportja. Ferenc pápával együtt
misézett Zenon Grocholewski lengyel bíboros.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencp0620_fekvo.JPG" style="float:right;margin:3px 7px" height="120" width="180"><u><b>Ferenc
pápa szentbeszéde a Miatyánkhoz kapcsolódott</b></u>, ahhoz az imádsághoz,
amelyre maga Jézus tanította meg apostolait, a mai napon olvasott
evangélium tanúsága szerint (Mt 6, 9-13).</p><p><u><b>Az imádság nem
varázsla</b></u>t, <u><b>hanem az Atya ölelő karjaira való ráhagyatkozás</b></u>. Jézus a
Miatyánkban a helyes imádságra kér bennünket, azt tanítja apostolainak,
hogy miként imádkozzanak. Azt mondja többek között, hogy ne szaporítsák a
szót, ne hangoskodva, hanem rejtettségben imádkozzanak. „Néhányan azt
mondták nekem – mondta a pápa -, hogy amikor jövendőmondóhoz mennek,
akkor az elámítja őket a sok beszéddel. Ez azonban pogányság. <u><b>Jézus arra
tanít bennünket, hogy nincs szükségünk sok beszédre, hiszen az Atya
tudja mire van szükségünk. Az első, amit ki kell mondanunk: az Atya
neve. Ha ezt nem mondjuk és nem érezzük, akkor nem tudunk imádkozni.</b></u>”</p><p><u><b>Kihez
imádkozzak tehát?</b></u> A Mindenható Istenhez? Ő annyira távol van, nem érzem
Őt. Lehet, hogy Jézus sem érezte? No, akkor kihez imádkozzak? A
kozmikus Istenhez? Napjaikban elterjedt az ilyen imádság. Ez a
politeista módszer, amely a light-kultúrán keresztül érkezett hozzánk.
Te azonban <u><b>az Atyához imádkozzál, ahhoz, akitől származol, aki az életet
adta neked. Aki elkísér utadon, aki mindent tud életedről. Azt, ami jó
és azt is, ami kevésbé jó. Ha nem kezdjük az imát az Atya szóval, akkor
nem mondhatjuk azt, hogy valóban keresztény módon imádkozunk. </b></u>Nem az a
fontos, hogy szavakat mondjunk, hanem az, hogy szívünkkel imádkozzunk.</p><p><u><b>Az
Atya szó igen erőteljes, ajtókat nyitogat.</b></u> <u><b>Izsák</b></u> <b><u>fia feláldozásának
pillanatában</u></b> felismeri, hogy valami nincs rendben, mert hiányzott az
áldozati bárány. De <u><b>az Atyára bízza magá</b></u>t. <u><b>Hasonlóképpen történt a
tékozló fiúval</b></u>. A fiú, aki elment az örökséggel, de aztán mégis
visszatér az atyai házba és bocsánatot kér. Apja pedig szeretettel
magához öleli őt.<u><b> Az imádság lényege mindig az, hogy érezzük az Atya
szeretetét.</b></u></p><p>Van tehát egy Atya, akik szorosan mellettünk áll, aki
magához ölel bennünket. <u><b>Millió gondunkat, aggodalmainkat bízzuk az
Atyára, ő tudja, hogy mire van szükségünk. Ő nemcsak az én Atyám, hanem a
mi Atyánk, mert nem vagyok egyetlen,</b></u> senki sem az közülünk. <u><b>Ha nem
vagyunk testvérek, akkor nem igen lehetünk ennek az Atyának a gyermekei</b></u>,
mert ő mindenki Atyja. Egészen bizonyosan az én Atyám, de a többiek,
testvéreim Atyja is.</p><p>Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszédében
még <u><b>hangsúlyozta a megbocsátás jelentőségét</b></u>. Valóban nagyon <u><b>nehéz
</b></u>megbocsátani, <u><b>mert </b></u>sok esetben <u><b>ott él bennünk a megbántottság</b></u>. Jézus
azonban megígérte, hogy elküldi Szentlelkét. A Lélek megtanít bennünket
arra, hogy belülről, szívből ki tudjuk mondani azt, hogy „Mi Atyánk”.
<u><b>Kérjük ezért a Szentlélek segítségét, hogy képesek legyünk megbékélni
ellenségeinkkel.</b></u></p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>