<div dir="ltr"><div>
<div>
<div>
<p><u><b>Mi a zene?</b></u> Fizikailag, racionálisan magyarázható
módon a születő hangok együttese, együtthangzása csupán?<u><b> És hol van a
zene? A hangszerekben, vagy bennünk, netán az emberen kívül valahol egy
spirituális régióban?</b></u> E kérdéseket járta körül június 7-én a<b><u> Tihanyi
Bencés Apátságban a Tetőtéri esték rendezvénysorozatán Korzenszky
Richárd perjel</u></b> vetített képekkel és zenés illusztrációkkal színes
előadásában.</p> </div>
</div>
</div>
<p><a href="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/tihanyiestek20130618.jpg" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/tihanyiestek20130618_fekvo.jpg" style="margin:3px 7px;float:left" height="120" width="180"></a>„<u><b>Mit
mond a tudomány a zenéről?</b></u> – kezdte előadását a perjel. –<u> A zene a
hangok és a csend érzelmeket kiváltó tudatos elrendezése. Létezésének
lényege az idő.” A zenét csak akkor tudjuk értékelni, megérteni,
egészében befogadni, ha végighallgattuk, mivel a zene időhatárok között
hangzik el. A zene lényege az elrendezettség, a struktúra: a szünetek és
csendek időrendi váltakozása többnyire tudatosan, de néha ösztönösen
is.</u></p><p><u><b>A zene </b></u>és tulajdonképpen minden művészet <u><b>alapvető alkotóeleme,
meghatározója a ritmus</b></u>. A ritmus szabályos visszatéréseket is jelent
(zenei tételek, motívumok). Sokan sokféleképpen próbálták meghatározni,
hogy <u><b>mi a zene, de teljes, tökéletes definíciót alkotni senki nem
tudott, </b></u>valószínűleg azért, <u><b>mert nem is lehet</b></u>, mutatott rá Korzenszky
Richárd. Mint ahogy azt sem lehet megmondani egyértelműen, hol van a
zene. Ha ránézünk egy muzsikusokból álló csoportképre, akik
hangszereiken játszanak, érdekes módon, a fülünkben mintha hallani
vélnénk néhány taktust, dallamot, talán korábbi zenei élményeink nyomán.
Vagy ha magunk is játszunk hangszeren, saját zenélésünk emlékképei,
emlékhangjai jutnak el hozzánk bizonyos hangulati szituációkban, szinte a
hallható valóság erejével. Persze előfordulhat az is, hogy egy tájat
vagy egy személyt, egy emlékeket idéző fotót nézünk, s ezek nyomán
szólal meg egy dallam bennünk bizonyos asszociációk révén. Hol van a
zene e helyzetekben? A zenészek harmonikájában, a hegedűben, a
természetben, vagy a teremben, ahol hallgatják, netán a kottában,
esetleg a hallgatóság fülében? <u><b>Megmagyarázhatatlan az is, hogy több száz
évvel ezelőtt valaki húzott négy vagy öt vonalat, rátett néhány
pöttyöt,</b></u> majd vonalakkal összekötötte, <u><b>s aztán háromszáz év után valaki,
aki kottát tud olvasni, ránéz, s megszólal benne egy zene,</b></u> s attól
meghatódik.<u><b> Ilyen átélésre csak szellemi lény képes,</b></u> s ez is bizonyítéka
annak, hogy <u><b>az ember nemcsak fizikai valóság. Az ember sokkal több,
mint az érzékei.</b></u></p><p>Azt ugyan nem tudjuk, hol van a zene, mikor szól,
de magáról a zenéről sok minden mást tudunk, hangzott el az előadást
követő fórumon. Például azt, hogy<u><b> zene nem létezik önmagában, ember
nélkül.</b></u> Megszólaltatásához minimum egy ember kell, de a zene
közösségteremtő erejéről is hosszú tanulmányokat írtak már, valamint
gyógyító hatásairól is. <u><b>Depressziósok kezelésében, de orvosi műtéteknél
is alkalmazzák a zenét, mint terápiát,</b></u> hangzott el. Van, aki úgy
fogalmazott: számára a zene, a <u><b>zenehallgatás egy életformá</b><b>t</b></u> jelent, más a
zene teremtette hangulatokat szereti, s célzatosan hallgat, választ
zenét az alkalomnak megfelelően. Megint másnak<u><b> örömforrás és vigasz</b></u> a
muzsika. S talán a legközelebb járt az igazsághoz az, aki úgy
fogalmazott:<u><b> A zene a Teremtő emberi nyelven leírhatatlan csodája és
ajándéka</b></u>. <u><b>A zenében a lelkünk szólal meg, ezért nemzetközi „nyelv” a
zene.</b></u></p><p>Az előadást a perjel olyan dallamokkal illusztrálta, mint
Szokolay Sándor Missa Pannonicája, a Moldva Smetanától, Vivaldi Négy
évszaka, Beethoven hegedűversenye, egy orosz népdal, az Áll egy ifjú
nyírfa a réten, s ennek visszatérő motívumai Csajkovszkij IV.
szimfóniájában, valamint a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország éneke
és dallama Bartóktól; továbbá a nemzetek himnuszaiból is egy felcsendült
egy válogatás. S végül egy video-illusztráció zárta az előadást<b> </b><u><b>a zene
közösségteremtő erejé</b></u>re utalván, mely az Örömóda megszólalásának hatását
mutatta be egy hétköznapi közösségi térben: az utcán.</p><p>Toldi Éva/Magyar Kurír</p></div>