<div dir="ltr"><table border="0" cellpadding="3" cellspacing="1" width="560"><tbody><tr><td>1./ interjú "Sírva mentem föl a színpadra ..."<br><a href="http://www.csaladhalo.hu/interju/sirva-mentem-fel-szinpadra-beszelgetes-levente-peterrel" target="_blank">http://www.csaladhalo.hu/interju/sirva-mentem-fel-szinpadra-beszelgetes-levente-peterrel</a> <br>
Édes jó Istenem, én <u><b>nem vagyok hajlandó ezentúl bizonytalanságban élni</b></u> –
azt meghagyom a keleti vallások képviselőinek –, nem ülök le, nem
malmozom azt mondva, hogy ahogy lesz, úgy lesz. Hanem <u><b>az európai
zsidó-keresztény hagyományok alapján, mivel a langyosat nem tűröm, igent
vagy nemet szeretek mondani</b></u>, ezért én <em>igent</em> mondok az <font size="4"><u><b>életre, a
gyerekszeretetre, az általad kijelölt útra, az általad adott keresztre,</b></u></font>
elfogadom a dolgot – a kérdést meg majd megbeszéljük a halálom után,
addig pedig legyen meg a te akaratod… Ebből fakad aztán az a derű,
amelyet senki el nem vehet tőlem.<br><br>2./ <br><a href="http://www.leventepeter.hu/peter/magan.htm" target="_blank">http://www.leventepeter.hu/peter/magan.htm</a><br>"L. P., mint gyütt-ment magánember:</td></tr><tr>
<td align="left" valign="top"></td>
</tr>
<tr>
<td align="left" valign="top">Nagyváradon
születtem, a Szent János/ma Ady E. u. 23-ban,
Szekszárdon növekedte<u><b>m, Budapesten váltam
<font size="4">éretlen felnôtté</font>, </b><b>Héregen <font size="4">érlelôdöm
a végsô elszámolás tiszta lelkiismerettel
való megmérettetésére.</font></b></u><br>
<br>
Komárom – Esztergom megye egy, már
nem gyütt-ment ember nézôpontjából<br>
1969 ôszén MÓKA MIKI Zsebszínháza
c. mûsorommal meghívást kaptam egy
Tarján nevû községbôl.
Azonnal Salgótarjánra gondoltam és
a Börzsöny hegység lankáira. Szerencsémre
nem a fellépés napján, de kiderült,
hogy Tarján a Budai hegységben rejtôzik.
Akkor fedeztem fel Vértes-Gerecse festôi
tájait, óvatosan kanyarogva a szelíd
szerpentineken.<br>
<br>
<u><b>1978 júniusában egy hónapos DORKA
lányunkat szoptatta feleségem, hátát
a pesti Népliget egyik platánfájának
vetve.</b></u> Arra sétált <u><b>egy jó ismerôsünk</b></u>,
és amikor megértette, hogy a gyereknek nem
mindegy szopás közben, hogy a plafont nézi,
vagy a vibráló faleveleket, a repkedô
madarakat, a titokzatos formájú, úszkáló
felhôket a kék égen – <u><b>meghívott
minket a HÉREG nevû falu melletti zártkertjébe.</b></u><br>
Mi feleségemmel az elôzô nyarakon bejártuk
Cseh-Szlovákia, Románia-Erdély, Bulgária,
Jugoszlávia, Olaszország, Francia ország-Provence
fennsíkjait, hegyeit-völgyeit, Svájc
és Ausztria lenyûgözô havasait.<br>
<br>
Én Tolna megyében, a Szekszárd környéki
erdôkben, a Sió-Duna, ártéri
Gemenc-erdejében nôttem fel két éves
koromtól az érettségiig. 1961-tôl
a mai napig 3500 km-t utazom havonta csak Magyarországon,
vándorszínészi és néptanítói
talentumaimmal való elszámolás okán.
Tehát úgy ismerem és szeretem hazámat,
ahogy az természetes, mégis, amikor 1978.
nyárelején elôször néztem
körül a GERECSE erdôs-sziklás,
szôlôs-gyümölcsös Bikarét
nevezetô dûlôjébôl, elállt
a lélegzetem.<br>
Egy hatalmas, de belátható, hegyekkel koszorúzott
völgy tárult elém. Szemben a már
ismert nagyközség, Tarján házai
sejlenek. A lábamnál présházak
sora, elôttük aranysárgán hullámzó
búzatenger, nyugatra a Gerecse ölén
megbújó zsákfalu, az ezerlelkes Héreg
hívogató templomtornyai.<br>
<br><u><b>
</b></u>A jóllakott lányunkat egy körtefa árnyékában
hagytuk, tüllel takarva mózeskosarát,
nehogy megkóstolják a méhek-darazsak.
<u><b>Sétára indultunk Ildikóval, és
egy óra múlva már meg is alkudtunk
egy zártkertre a Bikaréten, ahol a mai napig
esôvízben mosdunk-mosogatunk, petróleumlámpával
világítunk, kis sparhelten fôzünk,
egy 2X3 méteres faházban alszik az azóta
már felnôtt lányunk és jó
vônk.</b></u><br>
<br>
<u><b>1996-ban a faluba költöztünk egy vályogházba,
amit otthonunknak, alkotóháznak, vendéglátó
fészeknek is tekintünk,</b></u> <u><b> Döbrentey Ildikó,
38 éve szerelmem, gyermekeink édesanyja
és alkotótársammal. Immár
28 esztendeje élünk jóban-rosszban
a falut megtartó értékes polgártársainkkal,
szolgálva a hagyományôrzô, a
református, a katolikus közösségeket
is. </b><b>Lakodalmakon, keresztelôkön, temetéseken,
falusi színjátszáson, rajzkörön,
közterületi szépítés-fásításon,
szüreten, disznóvágásokon érnek-edzôdnek
kapcsolataink.</b></u><br>
<br>
A hely szépségére és a lokálpatrióta
szellemre jellemzô, amikor a hazai és külföldi
turisták megállnak gyönyörködni,
megszólal Csordás József Elek barátom:<br>
– Még azt is sajnálom, hogy nézik.
– és büszke-elégedetten sóhajt
egyet.</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" valign="top"> </td>
</tr>
<tr>
<td align="right" valign="top">Levente Péter<br>
önképzô társaslény<br>
Héreg, 2005-11-08"</td>
</tr>
<tr>
<td align="right" valign="top"><br></td></tr></tbody></table></div>