<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: Ha a keresztény elkerüli a látszat-alázatot, Isten hatalma benne marad </h1>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>A Krisztus által szerzett üdvösség elfogadásának
egyetlen módja, hogy <u><b>őszintén elismerjük önmagunk gyengeségét és
üdvösségét </b></u>– állapította meg Ferenc pápa péntek reggel a Szent Márta
Ház kápolnájában bemutatott szentmisén, melyen koncelebrált a Papi
Kongregáció prefektusa, Mauro Piacenza bíboros, Celso Morga Iruzubieta
érsek, Giuseppe Bertello bíboros és az argentin Pedro Olmedo Rivero
püspök.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/papapentek_fekvo.JPG" style="float: left; margin: 7px;" height="120" width="180">Pál
apostolnak a korintusi hívekhez írt második levelében olvassuk: „Ezt a
kincset – Isten dicsőségének Jézus Krisztus arcán fölragyogó ismeretét –
törékeny cserépedényben őrizzük, hogy <u><b>az erő túláradó nagyságát ne
magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk”</b></u> (2Kor 4,7). A Krisztusban
föltárt túláradó erő, ami a kegyelem és a bűnös ember között születik
meg, az üdvösség párbeszéde – tanította a pápa. Mindazonáltal ennek a
dialógusnak el kell kerülnie minden önigazolást, olyannak kell lennie,
amilyenek vagyunk. <br><br><u><b>Pál sokszor beszél a bűneiről, szinte
refrénként ismételgeti: Ellenben én üldöztem Krisztus egyházát.
Vissza-visszatér lelkében ez a gondolat, mert bűnösnek érzi magát</b></u>. <u><b>Nem
azt mondja: Egykor bűnös voltam, de most szent vagyok. Nem. Most mondja
magáról: bűnös vagyok.</b></u> Tövist kapott a testébe. <u><b>Lám, az apostol
megmutatja nekünk a saját gyengeségét, a saját bűnét. A bűnös az, aki
befogadja Krisztust,</b></u> aki <u><b>Krisztussal párbeszédben áll</b></u>. <br><br>A titok
megértésének <u><b>a kulcs</b></u>a – mutatott rá a pápa pénteki homíliájában – <u><b>az
alázat</b></u>. <u><b>Pál</b></u> maga mutatja be ezt az alázatot. <u><b>Beszél szolgálata
értékéről, de nem rejti el bűneinek lajstromát sem,</b></u> amit Ferenc pápa az
apostol kézikönyvének nevez.<br><br>„<u><b>Ez az alázat, nekünk papoknak:
modell.</b></u> Ha mi csak a pályafutásunkkal dicsekszünk, akkor nagyot
vétkezünk. Így nem is hirdethetjük Jézus Krisztust, mint Megváltót, mert
mi magunk nem érezzük őt. Éppen ezért kell alázatosnak lennünk, de egy
<u><b>igazi, valóságos alázat</b></u>tal, melyet név szerint vállalunk: Én, <u><b>én vagyok a
bűnös, mert ezt és ezt tettem</b></u>. Hogyan is mondja Pál: Én üldöztem
Krisztus egyházát – vagyis konkrét bűnöket említ. Nem azzal az
alázattal, mely sokszor a szentképekről néz ránk, nem. Hanem <u><b>erős
alázat</b></u>tal.<br><br>A pap alázata, a keresztény ember alázata mindig
konkrét – állapítja meg Ferenc pápa. Aki nem tudja megtenni ezt az
alázatos vallomást, valami nem megy neki. <br><br>Testvérek, <u><b>nekünk egy
nagy kincsünk van, Jézus Krisztus, az Üdvözítő. És mi ennek a
Krisztusnak a keresztjével dicsekszünk, tudva, hogy kincsünket törékeny
cserépedényben hordozzuk</b></u>. <u><b>Dicsekedjünk, azaz valljuk meg bűneinket. Így
lesz a párbeszédünk keresztény, krisztusi, katolikus: vagyis konkrét,
mert a Krisztus által hozott megváltás is konkrét</b></u>. Jézus Krisztus nem
egy eszmével váltott meg bennünket, nem egy intellektuális programmal,
hanem<u><b> teste konkrét valóságával. Ezt a testet csak úgy érthetjük, mint
cserépedényt.</b></u><br><br>A pápa megemlítette még a szamariai asszony
példáját, aki miután Jézussal találkozott, Pálhoz hasonlóan azzal kezdi a
mondanivalóját, hogy megvallja vétkeit. Hiszem – zárta beszédét Ferenc
pápa – hogy ez az asszony most a mennyben van, mert ahogy Manzoni, a
jeles olasz író említi: Soha nem történt meg, hogy az Úr egy megkezdett
csodáját ne fejezte volna be. Ennek az asszonynak csodája pedig a
Mennyben végződött. „Kérjük őt, segítsen bennünket cserépedénnyé lenni,
hogy hordozzuk és hirdessük Jézus Krisztus dicsőséges titkát!”.</p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</div>