<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: A nyolc boldogság nem érthető meg pusztán emberi értelemmel<br></h1><p> Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,<br> tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így<br>
tanította őket:<br> „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.<br> Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.<br> Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.<br> Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést<br>
nyernek.<br> Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.<br> Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.<br> Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.<br> Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.<br>
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva<br> mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert<br> nagy lesz a ti jutalmatok az égben”<br> Mt 5,1-12<br>
</p>
A június 10-i szentmisén a pápával koncelebrált
Stanislaw Rylko bíboros, Josef Clemens püspök és George Wliamattam, az
indiai Tellicherry érseke, valamint jelen volt a Világiak Pápai Tanácsa
pap és világi munkatársainak egy csoportja.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencp0610_fekvo.JPG" style="float:right;margin:3px 7px" height="120" width="180"><u><b>Van
vigasztalás egy keresztény számára?</b></u> Ferenc pápa homíliája kezdetén arra
hívta fel a figyelmet, hogy<u><b> Szent Pál</b></u> a Korintusiakhoz írt második
levele elején <u><b>számtalan alkalommal használja a vigasztalás szót</b></u>. A népek
apostola azokhoz a keresztényekhez szól, akik fiatalok a hitben, akik
nem régen indultak el Jézus útján. Nem mindegyiküket üldözték,
átlagemberek voltak, akik megtalálták Jézust. Ez olyan változás volt
életükben, hogy Isten különleges erejére volt szükségük, ami pedig a
vigasztalás. <u><b>A vigasz ugyanis Isten jelenléte szívünkben – </b></u>mutatott rá a
Szentatya. <u><b>Ahhoz</b></u> azonban, <u><b>hogy az Úr jelen legyen szívünkben</b></u>, ki kell
nyitnunk az ajtót, <u><b>meg kell térnünk</b></u>.</p><p>Az üdvösség az, hogy <u><b>a
Szentlélek vigasztalásában élünk és nem a világéban</b></u>. <u><b>Az ugyanis nem
üdvösség, hanem bűn</b></u>. Az üdvösség annyit jelent, hogy haladunk előre és
megnyitjuk a szívünket a Szentlélek vigasztalása előtt, ami az üdvösség.<u><b>
Nem lehet azonban alkudozni, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit abból,</b></u>
mintha gyümölcssalátát készítenénk – jegyezte meg humorosan a pápa. <u><b>Egy
kicsit venni a Szentlélekből és egy kicsit a világ szelleméből</b></u>. <u><b>Nem! Vagy egyiket, vagy a másikat </b></u>választjuk, hangsúlyozta.</p><p>Az Úr
világosan megmondja: Nem lehet két urat szolgálni. Vagy az Urat vagy a
világ szellemét szolgáljuk. Nem lehet összekeverni a kettőt. <u><b>Amikor
megnyílunk az Úr Lelkének, megértjük az új törvényt, amely az Úrhoz visz
bennünket, és ez a nyolc boldogság</b></u>, amelyről a napi evangélium szól. <u><b>A
nyolc boldogság</b></u>ot csak akkor értjük meg, ha nyitott a szívünk, és ha a
Szentlélek vigasztalásából szemléljük. <u><b>Pusztán emberi értelemmel nem
érthető meg</b></u>.</p><p>Ezek az új parancsolatok! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Ha azonban nincs nyitva szívünk a Szentlélekre, butaságoknak tűnnek
számunkra. <u><b>Azt mondhatnánk: „Nézd, szegénynek, szelídnek, irgalmasnak
lenni nem olyan dolgoknak tűnnek, amelyek sikeressé tesznek.” Nem értjük
meg őket, ha nem nyitott a szívünk, és ha nem ízleltük meg a Szentlélek
vigasztalását, amely az üdvösség</b></u>. <u><b>Ez a törvény azok számára, akik
üdvözültek</b></u>, és akiknek nyitott a szívük az üdvözülésre. A szabadok
törvénye ez,<u><b> a Szentlélek szabadságával rendelkezőké</b></u>.</p><p>Az ember
rendezheti életét törvények és eljárások szerint, amelyek pusztán emberi
listát jelentenek. Ez azonban végül nem vezet el az üdvösséghez, csakis
a nyitott szív. A pápa megjegyezte, hogy sokan voltak, akik annak
idején meg akarták vizsgálni az új tanítást és aztán vitatkozni kezdtek
Jézussal. Ez azért történt, mert be volt zárva a szívük saját dolgaikba,
amelyeket Isten meg akart változtatni. De miért vannak emberek, akik
bezárják szívüket az üdvösség előtt? – tette fel a kérdést Ferenc pápa.
Azért, mert<u><b> félnek az üdvösségtől. Szükségünk van rá, de félünk tőle,
mert amikor eljön az Úr, hogy üdvözítsen bennünket, mindenünket át kell
adni. Ő kezd irányítani bennünket és ettől félünk, mert mi szeretnénk
irányítani.</b></u> Ahhoz, hogy megértsük az új parancsolatokat, szabadságra van
szükségünk, amely a Szentlélektől születik, aki üdvözít, megvigasztal
bennünket, és életet ad.</p><p>Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy
követni tudjuk Őt, ezzel a szabadsággal. Ha csak saját emberi
szabadságunkkal akarjuk követni Őt, akkor a végén álszentté válunk, mint
a farizeusok és a szadduceusok, akik vitatkoztak Jézussal. <u><b>Az az
álszentség, amikor nem hagyjuk, hogy a Szentlélek megváltoztassa
szívünket az üdvösség által.</b></u> A Lélek szabadsága, amelyet a Szentlélek ad
nekünk, egyfajta „rabszolgaság”-ot jelent az Úr irányába, aki szabaddá
tesz bennünket. Ezzel szemben <u><b>csupán a saját szabadságunk viszont olyan
rabszolgaság, amely nem az Úrhoz, hanem a világ szelleméhez köt minket</b></u>.
<u><b>Kérjük a kegyelmet, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a Szentlélek
vigasztalására, hogy ez a vigasztalás, ami az üdvösség, segítsen nekünk
jól megérteni ezeket a parancsolatokat</b></u> – hangsúlyozta homíliája végén
Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséje során.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>