<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa a szolgálat belső szabadságáról</h1><div>
<div>
<div>
<p>Ferenc pápa csütörtök délben az Apostoli Palota
Kelemen termében kihallgatáson fogadta a Pápai Egyházi Akadémia
tagjait, élükön Beniamino Stella érsekkel, az Akadémia elnökével,
akinek a pápa külön megköszönte, hogy két évvel ezelőtt az ő kitartó
sürgetésére Buenos Airesből egy papot küldhetett az Akadémiára.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencpAkad_fekvo.JPG" style="float:right;margin:3px 7px" height="120" width="180">Beszédét
a pápa<u><b> a papi szolgálat számára nélkülözhetetlen belső szabadság
témájá</b></u>ra összpontosította. Ez a belső szabadság mindenekelőtt azt
jelenti, hogy szabadok vagytok a személyes terveitektől, azoktól a
konkrét elképzelésektől, melyekre egykor gondoltatok, továbbá szabadok
vagytok abban, hogy a jövőt megtervezzétek, hogy saját helyeiteken
végezzétek a lelkipásztori munkátokat. Ez a belső szabadság megnyilvánul
azon kultúrával szemben is, amelyből származtok, korántsem, hogy
megtagadjátok azt, hanem hogy megnyíljatok a szeretetben más kultúrák
felé.</p><p><u><b>A belső szabadság</b></u> Ferenc pápa szavai szerint mindenekelőtt
<u><b>őrködést és virrasztást jelent a személyes ambíciók és vágyak felett,</b></u>
<u><b>melyek oly sok rosszat tudnak okozni</b></u> az Egyháznak. Így <u><b>mindig az első
helyre kerülhet az evangélium ügye, a rátok bízott küldetés betöltése az
önmegvalósítással és önmagatok elismertetésével szemben</b></u>. Éppen ezért az
Egyházat illető <u><b>összes személyes elképzeléseteket a</b></u> péteri tekintet
távlatába, a <u><b>közösség szolgálatára és Krisztus nyája egységére </b></u>kell
beállítani.</p><p>Mindazt <u><b>csak akkor tudjátok betölteni, </b></u>ha kiléptek
magatokból, <u><b>ha távolságot vesztek magatoktól</b></u>, ami csakis egy <u><b>intenzív
belső lelki élet útján</b></u> képzelhető el.</p><p>Ferenc pápa tetszéssel utalt<u><b>
Boldog XXIII. János pápa példájá</b></u>ra, akinek életszentsége jórészt éppen a
Pápai Képviselet szolgálatában öltött testet. Újraolvasva írásait,
kitűnik, hogy <u><b>mekkora gonddal és törődéssel ápolta a lelkét a
legkülönfélébb szolgálatok közben</b></u>. Ebből született meg az ő belső
szabadsága és öröme, ami kifelé is megmutatkozott, de ugyanebből a
szabadságból eredt lelkipásztori és diplomácia életének hatékonysága is.
Lelki naplójából jól ismerjük, hogy <u><b>mekkora figyelemmel, egyszerűséggel
és nyugalommal öntözte az Úr szőlőskertjét</b></u>. Amikor pedig véget ért a
diplomáciai szolgálata, velencei pátriárkaként írta: „Immár <u><b>teljesen a
lelkek gondozásának szentelem magam</b></u>. De őszintén szólva, mindig azt
tartottam, hogy az úgynevezett <u><b>egyházi diplomáciát a lelkipásztori
szellemnek kell áthatnia, máskülönben</b></u> nem ér semmit és <u><b>nevetségessé
teszi ezt a szent küldetést</b></u>”.</p><p>Ferenc pápa végül köszönetet mondott
az Pápai Egyházi Akadémia szolgálatában álló nővéreknek, akik igazi
szerzetesi és ferences szellemben végzik munkájukat.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>