<div dir="ltr"><h1>Istennek szabad panaszkodnunk - mondta Ferenc pápa a szerda reggeli szentmisén</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Május 5-én, szerdán reggel Ferenc pápa Szent
Márta Házban bemutatott szentmiséjén jelen volt az Istentiszteleti
Kongregáció és a Vatikáni Apostoli Könyvtár néhány tagja. A pápával
koncelebrált többek között Antonio Cañizares Llovera bíboros, Cesare
Pasini prefektusa és Joseph Di Noia érsek.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/BKEP_465.jpg" style="float:left;margin:8px 11px" height="120" width="180">Szent
Bonifác vértanú püspök liturgikus emléknapján Ferenc pápa az első
olvasmányból kiindulva<u><b> Tóbiás és Sára történeté</b></u>hez fűzte gondolatait.
<u><b>Két igaz ember</b></u>ről van szó, akik <u><b>drámai helyzetben</b></u> élnek. <u><b>Tóbiás
megvakul, annak ellenére, hogy jótetteket hajt végre, életét is kockára
téve. Sárát pedig hét férfinek adták feleségül, akik azonban mind
meghaltak még az esküvő előtt</b></u>. Végtelen fájdalmukban <u><b>mindketten azért
imádkoznak Istenhez, hogy vessen véget életüknek</b></u>. „Határhelyzetben élő
emberekről van szó, akik a lét küszöbe alatt élnek és keresik a kiutat.
<u><b>Panaszkodnak, de nem káromolják Istent</b></u>."<br><br>"<u><b>Istennek panaszkodni
nem bűn” </b></u>– folytatta a pápa, majd felidézett egy személyes epizódot. Egy
pap azt mondta egyszer egy asszonynak, aki Istennek panaszkodott az őt
sújtó csapások miatt: „Folytassa csak, ez is az ima egy formája”. <u><b>Az Úr
meghallgatja panaszainka</b></u>t. Gondoljunk csak <u><b>Jákob</b></u>ra, aki a III.
fejezetben elátkozza születése napját. <u><b>Jeremiás szintén</b></u> így szól könyve
XX. fejezetében „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem”.
Panaszkodnak, de nem az Urat átkozzák azokban a helyzetekben. Ezek
emberi magatartások.<br><br><u><b>Sokan élnek határhelyzetben: éhező
gyermekek, menekültek, végső stádiumban lévő betegek</b></u>. A mai
evangéliumban a szadduceusok Jézus elé tárják <u><b>egy asszony ügyét, aki hét
férfi özvegye</b></u>. Elvontan, <u><b>szív nélkül beszélnek az asszonyról</b></u>, mint
valami steril laboratóriumról, <u><b>erkölcsi kérdésként</b></u>. Amikor azokra
gondolunk, <u><b>akik annyit szenvednek</b></u>, akkor erkölcsi esetként, <u><b>puszta
ideaként gondolunk rájuk, vagy szívünkkel?</b></u> – tette fel a kérdést a
Szentatya, majd így folytatta:<br><br><u><b>„Nekem nem tetszik, amikor ezekről
a dolgokról akadémikus szinten, nem emberi módon beszélnek, mint a
statisztikai adatok esetében</b></u>, de nem csak akkor.<u><b> </b></u>Az Egyházban is sokan
vannak ilyen helyzetben”. Ezekben az esetekben azt kell tenni, amit
Jézus mond:<u><b> imádkozni kell. Imádkozzunk értük!</b></u> – mondta a Szentatya.
Lépjenek be szívembe, nyugtalanítsák szívemet: testvérem szenved.<br><br>Ez
a szentek közösségének misztériuma: imádkozzunk az Úrhoz: <u><b>„Nézd Uram,
ez az ember sír, szenved. Imádkozzunk a testünkkel is, ne csak
gondolatokkal! Imádkozzunk a szívünkkel!”</b></u> – hangzott Ferenc pápa
felhívása.<br><br><u><b>Tóbiás és Sára imái</b></u>, bár azt kérik az Úrtól, hogy
vessen véget életüknek, <u><b>reményre adnak okot. Isten ugyanis meghallgatja
imáikat, de nem úgy, hogy elveszi életüket, hanem meggyógyítja Tóbiást
és végre férjet ad Sárának</b></u>. „<u><b>Az ima mindig eljut Isten dicsőségére, ha
szívből fakad”</b></u> – mondta a pápa. Ha azonban pusztán erkölcsi eset, mint a
szadduceusoknál, akkor soha nem jut el Istenhez, mert nem lép ki
belőlünk, valójában nem érdekel bennünket, csupán intellektuális
játékról van szó.<br><br>Ferenc pápa arra biztatta a híveket, hogy
imádkozzanak a szenvedőkért, akik Jézushoz hasonlóan kiáltják: „Atyám,
miért hagytál el engem?”<u><b> Imádkozzunk, hogy imánk eljusson Istenhez, és
mindannyiunk számára hozzon egy kis reményt!</b></u>” – fejezte be szerda
reggeli homíliáját Ferenc pápa.<br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>