<html><body><div style="color:#000; background-color:#fff; font-family:garamond, new york, times, serif;font-size:12pt"><div><span>Kedves Teri, köszi, hogy megosztottad ezt a listával, nagyon érdekes és nem kevésbé tanulságos....</span></div><div style="color: rgb(0, 0, 0); font-size: 16px; font-family: garamond, 'new york', times, serif; background-color: transparent; font-style: normal;"><span>Üdv: Era</span></div><div><br></div>  <div style="font-family: garamond, 'new york', times, serif; font-size: 12pt;"> <div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 12pt;"> <div dir="ltr"> <hr size="1">  <font size="2" face="Arial"> <b><span style="font-weight:bold;">Feladó:</span></b> Polgár Teréz Eszter &lt;polgarteri@freemail.hu&gt;<br> <b><span style="font-weight: bold;">Címzett:</span></b> grem@turul.kgk.uni-obuda.hu <br> <b><span style="font-weight: bold;">Elküldve:</span></b> 2013. június 3., Hétfő 
 12.27<br> <b><span style="font-weight: bold;">Tárgy:</span></b> Re: [Grem]
        Levente Péter (puli kutya) a szeretet különb. fokairól<br> </font> </div> <div class="y_msg_container"><br>Sajnos Levente Péterről túl sokat tudok édesanyámon keresztül.A rendszerváltással egyidőben lett egyik napról a másikra vallásos, a "tékozló" jelző -- viselt dolgait ismerve -- olyasmi, mint, mondjuk, a vak&nbsp; komondoros feleségverőt "csibésznek" nevezni, és hát, L.P. '90 körül már "fiú"-nak sem igen ment el... Nem tudom elhinni, hogy valódi megtérésen esett át,&nbsp; már csak azért sem, mert a múltjával kapcsolatban azóta is hazudik. A családi harmóniáról szóló nyilatkozatait is viszolyogva hallgatom. A kommunizmus kegyeltje volt, akit a rendszer tejben-vajban fürösztött, és aki minden fórumon hirdette a Párt igéjét. A feleségét (Döbrentei Ildikót) folyamatosan csalta: nőügyeivel maga dicsekedett el társaságban, és ha kicsit ivott, nem mulasztotta el részletezni sajátos
 perverzióit sem.Az említett&nbsp; Döbrentei Ildikót egyébként a KISZ KB. ejtőernyőztette le a Kisdobos szerkesztőségébe, egyenesen a lap élére nulla újságírói tudással és tapasztalattal. Miután a munkatársakkal "betaníttatta" magát, mint főszerkesztő kirúgatott mindenkit, és saját kis barátaira cserélte a gárdát. A lapot rövid úton valódi párt-lappá silányította. A Kisdobos, persze, mindig is csak a kommunista kisiskolások nevelésének jegyében egzisztálhatott, de nem tudom, mennyire közismert, hogy a felszín alatt irodalmi lapként a feketelistás írók-költők megjelenési fóruma maradt: gyerekirodalom címen csak azért is közölt Pilinszkytől Nemes Nagyon át Kányádiig olyan szerzőket, akiknek a megélhetése került veszélybe annak idején.&nbsp; <br> Emoke Greschik &lt;<a ymailto="mailto:greschem@gmail.com" href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>&gt; írta:<br>&gt;A Magyar
 Hírlapban (Nyájból a puli kutya 13.o.) a hetvenéves Levente Péter rendező, színész, tanár, a gyermekek kedvelt &amp;bdquo;Móka Mikije&amp;rdquo; nyilatkozik, aki elmondta: fiatalon szinte mindenben ellentmondott istenhívő édesapja útmutatásának. &amp;bdquo;A marxista esti egyetem esztétika-filozófia szakán tanultam. Örülök, hogy ez idő alatt döbbentem rá: nem a keresztyén apám idealista, hanem a materialisták, akik azt hirdetik, hogy egyenjogúság lesz a földön. Megköszöntem a tanáromnak, Kemény Györgynek a hat szemesztert, és mint tékozló fiú tértem vissza apámhoz. Döntöttem: realista, Jézus-követő, egyistenhívő ember leszek. A Teremtő hétmilliárdos bárányból álló nyájának is felfoghatjuk az e Földön élőket, akiknek pásztoraik vannak. Én Európában a Jézus nevű pásztorhoz tartozom, de e nyájból nem az egyik bárány vagyok, hanem a puli kutya. Tudom a dolgomat.&amp;rdquo; Levente
 Péter vallja: &amp;bdquo;A fogamzástól számítva alakul ki bennünk az önszeretet, később a feltételes szeretet, majd a feltétel nélküli szeretet. A fogantatástól a halálig terjedő száz évben el lehet jutni a szeretet plusz egy fokára, ami maga a tisztelet. Elismerő szeretetnek nevezem azt, amikor&nbsp; elfelejtem, hogy a másik bántott, vagy egy bizonyos korban nem értettem vele egyet. A feltétel nélküli szeretetig is a hétmilliárdból kevesen jutunk el, de még kevesebben az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet szintjére. Létezik még a megbocsátó szeretet, amely már keresztény gondolat. Léteznek műliberálisok és zsebmaterialisták, akik azt gondolják a keresztény emberről, hogy vele bármit meg lehet csinálni, úgyis megbocsát. Egyszer! A keresztény ember nem idióta. Aki visszaél a megbocsátó szeretetével, azt elbocsátó szeretettel elengedi.&amp;rdquo; A művész kérdésre válaszolva elmondta azt
 is, hogy a színházi szakma értetlenül fogadja tőle a Jézus-követő gondolatok hirdetését, az elköteleződésről vallott határozott nézeteit. Így például azt, hogy a hagyományos családeszményt vallja, negyvenöt éve házasok Döbrentey Ildikó színésznővel, aki az alkotótársa is egyúttal.A Magyar Hírlapban (Nyájból a puli kutya 13.o.)<br>&gt; a hetvenéves Levente Péter rendező, színész, tanár, a gyermekek kedvelt<br>&gt; &amp;bdquo;Móka Mikije&amp;rdquo; nyilatkozik, aki elmondta: fiatalon szinte mindenben <br>&gt;ellentmondott istenhívő édesapja útmutatásának. &amp;bdquo;A marxista esti egyetem<br>&gt; esztétika-filozófia szakán tanultam. Örülök, hogy ez idő alatt <br>&gt;döbbentem rá: nem a keresztyén apám idealista, hanem a materialisták, <br>&gt;akik azt hirdetik, hogy egyenjogúság lesz a földön. Megköszöntem a <br>&gt;tanáromnak, Kemény Györgynek a hat szemesztert, és mint tékozló
 fiú <br>&gt;tértem vissza apámhoz. Döntöttem: realista, Jézus-követő, egyistenhívő <br>&gt;ember leszek. A Teremtő hétmilliárdos bárányból álló nyájának is <br>&gt;felfoghatjuk az e Földön élőket, akiknek pásztoraik vannak. Én Európában<br>&gt; a Jézus nevű pásztorhoz tartozom, de e nyájból nem az egyik bárány <br>&gt;vagyok, hanem a puli kutya. Tudom a dolgomat.&amp;rdquo; Levente Péter vallja: &amp;bdquo;A <br>&gt;fogamzástól számítva alakul ki bennünk az önszeretet, később a <br>&gt;feltételes szeretet, majd a feltétel nélküli szeretet. A fogantatástól a<br>&gt; halálig terjedő száz évben el lehet jutni a szeretet plusz egy fokára, <br>&gt;ami maga a tisztelet. Elismerő szeretetnek nevezem azt, amikor <br>&gt;elfelejtem, hogy a másik bántott, vagy egy bizonyos korban nem értettem <br>&gt;vele egyet. A feltétel nélküli szeretetig is a hétmilliárdból kevesen <br>&gt;jutunk el, de még
 kevesebben az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet <br>&gt;szintjére. Létezik még a megbocsátó szeretet,&amp;nbsp;amely már keresztény <br>&gt;gondolat. Léteznek műliberálisok és zsebmaterialisták, akik azt <br>&gt;gondolják a keresztény emberről, hogy vele bármit meg lehet csinálni, <br>&gt;úgyis megbocsát. Egyszer! A keresztény ember nem idióta. Aki visszaél a <br>&gt;megbocsátó szeretetével, azt elbocsátó szeretettel elengedi.&amp;rdquo; A művész <br>&gt;kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a színházi szakma értetlenül <br>&gt;fogadja tőle a Jézus-követő gondolatok hirdetését, az elköteleződésről <br>&gt;vallott határozott nézeteit. Így például azt, hogy a hagyományos <br>&gt;családeszményt vallja, negyvenöt éve házasok Döbrentey Ildikó <br>&gt;színésznővel, aki az alkotótársa is egyúttal<br>_______________________________________________<br>Grem mailing list<br><a
 ymailto="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br><a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br><br></div> </div> </div>  </div></body></html>