<div dir="ltr"><div><a href="http://konzervatorium.blog.hu" target="_blank">konzervatorium.blog.hu</a>&nbsp; &#39;Kérdezz-felelek a melegházasság ellen&#39;<br><i><br>5./ <u style="color:rgb(180,95,6)"><b>A férfi-női házasság ma ismert formája történeti képződmény!</b></u></i><u style="color:rgb(180,95,6)"><b> </b></u><br>


<p style="text-align:justify">Nyilván
 számos változó eleme van a házasságnak. <u><b>Való igaz, hogy a történelem 
folyamán a monogám férfi-női kapcsolat nem volt kizárólagos</b></u>, mint az 
elismert legmagasabb rendű kapcsolatforma. <u><b>Számos kultúrában</b></u> <u><b>létezett a </b><b>
többnejűség, de a többférjűség is</b></u> előfordult. Ugyanakkor még ezen 
kultúrákban is <u><b>csak egy szűk kisebbség élt többnejűségben 
(többférjűségben)</b></u>, a többség már csak demográfiai és anyagi okokból sem 
engedhette ezt meg magának. Viszont a többnejűségről is elmondható, hogy
 <u><b>mindig is voltak benne monogám tendenciák</b></u>: általában az első feleség 
kiemelt szerepet játszott (vagy akart játszani). Amint az emberiség 
történetében egyre nagyobb hangsúly helyeződött a személyre (a nő 
esetében is), úgy egyre inkább monogámmá váltak a kultúrák. Az <u>a 
feltételezés, hogy a legősibb kultúrákban nem létezett család, és a 
törzs/közösség nevelte a gyerekeket, már tudományosan cáfolt a huszadik 
század eleje óta</u>. <u><b>Mindig is a család volt a tágabb közösség legkisebb 
alkotó eleme az egyén után. </b></u><br><br>Egy azonban biztos: <u>az általunk 
ismert kultúrák <b>nem tekintették házasságnak két azonos nemű ember 
kapcsolatát.</b></u> A férfi-női kapcsolat számos variácója megjelent, de az 
azonos neműek kapcsolata nem nyert olyan elismerést, mint a különneműek 
házassága. <u><b>A homoszexuális kapcsolat megítélése </b></u>a primitív kultúráktól 
kezdve <u><b>mindenféle kultúrákban </b><b>sokféleképp alakult</b></u> attól kezdve, hogy 
egyszerűen nem ismerték, a tiltáson, tűrésen, normálisként elismerésen 
át egészen odáig, hogy intézményesítették, például beavatási rítusban. 
Eszenyi Miklós <i>Férfi a férfival, nő a nővel</i> című, 2006-os, a 
homoszexualitás történetét feldolgozó kötetében idéz pár olyan kutatást,
 amelyek tudnak <u><b>nyolc olyan törzsről, ahol valamilyen módon 
intézményesített volt ismereteink szerint a homoszexuális kapcsolat. De 
hogy gyereket adtak volna oda az ilyen pároknak nevelésre, arról sehol 
sem esik szó.</b></u> (Az egyik általa idézett kutatás <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/George_Devereux" target="_blank">George Devereux</a>, alias Dobó György: <i>Institutionalized homosexuality of the Mohave Indians</i>.)</p>





<p style="text-align:justify">Gyakori példának hozzák fel a görögöket.
 Nos, <u><b>a görögöknél sem volt melegházasság</b></u>, az athéni nép többsége <u>úgy 
vélekedett, hogy normális polgár nem fecsérli homoszexuális 
kapcsolatokra az idejét, amely a dologtalan és pénzes emberek hobbija</u> 
(Dominique Fernandez: Ganümédész elrablása). A homoszexuális kapcsolatot
 toleráló athéni társadalom (sőt, annak azt eszményinek tartó része sem)
 azonban egyáltalán nem nézte volna jó szemmel, ha két férfi tartósan 
összeköltözik.</p>
<u>Kérdés az is, mennyire jó normatívnak 
tekinteni olyan társadalmakat ebben a tekintetben, amelyeket más 
tekintetben nem tartunk annak, vagy azokat a görögöket, akik nem 
tekintették egységesnek és egymást kiegészítőnek a testet és a lelket, 
hanem a testet a lélek börtöneként definiálták.</u> A homoszexualitást 
valamilyen szinten nem csak toleráló, hanem elismerő törzsek, kultúrák 
meleg tagjairól sem tudunk túl sokat. <u><b>Számos esetben kiskapunak tartják a
 tudósok a homoszexuális kapcsolatot, például mert a szexualitás számos 
területe erősen tabusítva volt, vagy külön nevelkedtek a nők és férfiak,</b></u>
 esetleg (mint az egyik törzsnél) háromszáz olyan nap volt az évben, 
amikor tilos volt a feleséggel szexuális életet élni, és persze a 
demográfiai problémák is szóba kerülhetnek.<br><br>6./ <u><b><i style="color:rgb(180,95,6)">A melegházasság demokratikus érték!</i><br></b></u><br>Attól
 függ, hogy definiáljuk a demokráciát. Ha a többség uralmaként, akkor a 
kérdés az, a többség miként vélekedik róla. <b>A modern kori emberi jogok 
által körülbástyázott liberális demokráciák nem több, hanem kevesebb 
demokráciát jelentenek, amennyiben a demokrácia népuralom.</b> Ugyanis a 
felkent papság (szakértő jogászok, bírók) által definiált jogok, amelyek
 nem többség kérdései, korlátozzák a demokráciát, a nép uralmát. Persze 
ez egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolog. A kérdés ilyen szempontból 
az, hogy mi emberi jog és mi nem az, és ezt ki határozza meg. 
Mindenesetre <u><b>elég ellentmondásos az az érvelés</b>, </u>ami olyan esetben,<u> 
amikor a nép a közvélemény-kutatások vagy népszavazások szerint 
elutasítja a melegházasságot, elnyomó többségre és kisebbségi jogokra 
hivatkozik, a<i>mikor pedig a nép megszavazza a melegházasságot (minimális 
többséggel) vagy inkább mellette van (mert népszavazást nem mernek 
kiírni a témában), akkor pedig a többségre hivatkozik</i>.</u> <u><b>Álságos az a 
gyakorlat (például az Egyesült Államokban), ami addig vonszolja újra és 
újra a népet az urnák elé, amíg meg nem szavazza a melegházasságot (vagy
 az Európai Uniót).<br></b></u><font size="1"><u><b></b></u></font><p style="text-align:justify"><i>7./ <u style="color:rgb(180,95,6)"><b>A melegházasság kérdésében nincs helye vallási érvelésnek, mert az irracionális.</b></u></i></p>

<p style="text-align:justify">&nbsp;Mindenekelőtt: <u><b>a vallási érvelés nem 
irracionális.</b></u> Semmilyen témában sem. Könnyen belátható, hogy ha van 
Isten, és valamit megtilt, akkor emberként arra érdemes hallgatni. Nos, 
ezután már csak az a kérdés, hogy Isten léte bizonyítható-e, illetve 
bizonyítható-e, hogy ezt egy bizonyos vallás vagy egyház közvetíti. <u><b>A 
kereszténységnek rengeteg észérve van saját legitimitása mellett. 
Észérveket sorol fel Isten léte, kinyilatkoztatása és Krisztus mellett. A
 vallási viták tehát teljes mértékben lehetnek racionálisak.</b></u></p>
De: az biztos, hogy<u> a kereszténység 
egyáltalán nem csak vallási alapon kifogásolja a homoszexualitást.</u> A 
bibliai alapú érvelés csak a keresztényeket kötelezi. A kereszténység 
mindig is elkötelezett volt az ókori (görög) eredetű <u><b>természetjogi 
koncepció </b></u>mellett, amely szerint<u><b> létezik &bdquo;szívünkbe írt erkölcsi 
törvény&rdquo;, ami emberi természetünkből fakad, és mindenféle Isten és 
egyház nélkül felismerhető és kötelez minket.</b></u> A homoszexualitást is ezen
 természetjogi alapon ellenzi a kereszténység. De az sem igaz, hogy csak
 a vallásos emberek tartanák problémának a homoszexualitást. A 
kereszténység egyébként <u><b>azt mondja, hogy a melegekkel tapintattal és 
megértéssel kell bánni, valamint szeretni kell őket,</b></u> nem azért, mert 
melegek, hanem annak ellenére. A kereszténység <u><b>a homoszexualitást 
helyteleníti, nem a homoszexuális embert. </b></u>Valamiért amúgy az egyébként 
sok szempontból egymással ellentétben álló <u><b>világvallások mindegyike 
helyteleníti a homoszexuális viselkedést, leszámítva a buddhizmust, ám 
az sem ítéli meg pozitívan.</b></u> Egyébként:<u><b> vallás is létezett mindig.</b></u><br><br><br><font size="1"><u><b>1./rész GENETIKA</b></u><br><u><b>A homoszexualitás </b><b>nem 
genetikai</b></u> okú.M<u>aximum</u> annyit mondhatunk, hogy egyeseknek 
<u>genetikailag nagyobb lehet</u> a homoszexualitás iránti <u>hajlam</u>a.</font><font size="1"><b><u> Genetikailag <font>viszont</font> sok normatívnak el nem ismert hajlamot lehet örökölni:</u>&nbsp;</b> <u><i>alkoholizmus, csalárdság, szenvedélybetegségek.&nbsp;</i></u><i> </i><i>A</i><u><i> 
pedofíliá</i></u>nak egyes kutatások szerint <u>hormonális</u> okai is vannak.&nbsp; <br><br></font></div><font size="1"><u><b>2./rész MEGVÁLTOZTATHATÓ-E</b></u> <u><b>a homoszexualitás?</b></u><br><u><b>Ps</b><b>zichiáterek is foglalkoznak ilyen terápiával.</b></u>&nbsp; <u><b>Si</b><b>keres változás megy végbe</b>, ami nem csak a viselkedést, 
hanem <b>a vágyakat, fantáziákat, vonzalmakat is érinti.&nbsp;</b></u></font><font size="1"><u><b>A homoszexualitás okai:&nbsp; a meleg férfiak 86 és a leszbikus nők 38 s%-a&nbsp; nem mondta magát melegnek a 
bántalmazás előtt</b></u>. Mélylélektanilag: A<u><b>z apával való rossz kapcsolatra 
vezethető vissza</b></u> <u>szinte mindig a férfiak esetében.</u><br><br></font><font size="1">3./<u><b><i>De hát az APA levette 1973-ban a betegséglistájáról a homoszexualitást!</i></b></u><i>&nbsp;</i></font>
<div><font size="1">Az előbb idézett cikkében Christl Ruth Vonholdt kifejti, hogyan 
született meg ez a döntés: a terapeuták és pszichiáterek hetven éven át 
azt tanították, hogy a homoszexualitás egy megoldatlan nemi 
identitáskonfliktus kifejeződése. Ezért 1973-ig emocionális zavarként 
(nem pedig betegségként ) szerepelt az APA listáján. <u><b>1970-től kezdve 
azonban egyes homoszexuális csoportok többször megzavarták az APA 
gyűléseit, a mozgalom nyomás alá helyezte a társaságot. </b></u>Amikor a 
homoszexualitás-kutató Irving Bieber referált az APA 1970-es 
kongresszusán, egy titokban bejutott meleg aktivista félbeszakította és 
szidalmazta a professzort. 1971-ben <u><b>betörtek a társaság egy díjkiosztó 
rendezvényére és kijelentették: <i>a pszichiátria az ellenség megtestesülése</i>.</b></u>
 Végül a meleglobbi kiharcolta, hogy meghallgassa őket a diagnózislista 
felülvizsgálatáért felelős bizottság, amiben egy 
homoszexualitás-szakértő sem ült. Semmiféle tanulmányt nem mutatott be 
senki, amely alapján indokolt lett volna a felülvizsgálat. <u><b>Míg más 
esetben ilyen kérdésről hosszú, széleskörű szakmai vita folyik, most egy
 tollvonással törölték a diagnózislistáról a homoszexualitást.</b></u> 1978-ban 
egy kérdőívet küldtek körbe az APA tagjainak, amire öt évvel a 
homoszexualitásnak a diagnózislistáról való törlése után is a kitöltők 
68 százaléka azt válaszolta, hogy továbbra is emocionális zavarnak 
tartja a homoszexualitást.</font></div>

<p><font size="1">Az 1973-as döntés egyik indoka az volt, hogy a homoszexuálisok közt 
nem fordulnak elő gyakrabban <u><b>pszichés betegségek</b></u>, mint a 
heteroszexuálisok közt. Nos, ez téves feltételezés volt. Egyre több 
tanulmány pedig épp az ellenkezőjét bizonyítja, Vonholdt kapásból idéz 
hat ilyen tanulmány az Embertársban magyarul megjelent cikkében, többek 
közt Amerikából, Angliából, Hollandiából és Új-Zélandról.</font></p>
<p><font size="1">Az 1973-as döntés következménye az lett, hogy <u><b>a homoszexualitással 
kapcsolatos oknyomozó kutatásokat tabusították, és azok a 
homoszexuálisok, akik változni szeretnének, sokszor nehezen találnak 
terapeutát, aki hajlandó lenne velük szóba állni ezügyben</b></u>. Nem abszurd, 
hogy a biológiai nemtől független nemi identitást hirdető <u><b>LMBT-mozgalom 
biológiai gyökerűnek és megváltoztathatatlannak akarja bemutatni a 
homoszexualitást</b></u>? Most akkor a mozgalom szerint társadalmi konstrukció a
 szexuális identitás vagy biológiai eredetű? (Nem mintha ez lenne a két 
kizárólagos magyarázat.) <u><b>A pedofíliát normálisnak tartó szexológusok 
ugyancsak osztják a társadalmikonstrukció-</b></u><u><b>elméletet, a szadomazochizmust
 pedig pont ugyanazért akarják töröltetni egyesek a diagnózislistáról, 
amiért a homoszexualitást is törölték annak idején.</b></u></font></p><p><font size="1"><i>4./&nbsp; <u><b>Homoszexualitás mindig is létezett!</b></u></i></font></p>



<p><font size="1">Hogy időben mindig is létezett-e homoszexualitás, azt <u><b>nem tudjuk</b></u>. 
Számos kultúra viszonyát sem ismerjük a homoszexualitáshoz (számosét meg
 igen).<u><b> De abból még, hogy valami mindig is létezett, nem következik, 
hogy az jó és normatívnak tekinthető</b></u>. <u><b>Korrupció is létezett mindig, 
mégsem tekintették sosem normatívnak, inkább normaellenesnek</b></u>. Abból, 
hogy valami mindig is létezett, sem normatív, sem normaellenes volta nem
 következik.</font></p><p><br></p><p><br></p></div>