<div dir="ltr"><div><a href="http://konzervatorium.blog.hu" target="_blank">konzervatorium.blog.hu</a> 'Kérdezz-felelek a melegházasság ellen'<br><i><br>5./ <u style="color:rgb(180,95,6)"><b>A férfi-női házasság ma ismert formája történeti képződmény!</b></u></i><u style="color:rgb(180,95,6)"><b> </b></u><br>
<p style="text-align:justify">Nyilván
számos változó eleme van a házasságnak. <u><b>Való igaz, hogy a történelem
folyamán a monogám férfi-női kapcsolat nem volt kizárólagos</b></u>, mint az
elismert legmagasabb rendű kapcsolatforma. <u><b>Számos kultúrában</b></u> <u><b>létezett a </b><b>
többnejűség, de a többférjűség is</b></u> előfordult. Ugyanakkor még ezen
kultúrákban is <u><b>csak egy szűk kisebbség élt többnejűségben
(többférjűségben)</b></u>, a többség már csak demográfiai és anyagi okokból sem
engedhette ezt meg magának. Viszont a többnejűségről is elmondható, hogy
<u><b>mindig is voltak benne monogám tendenciák</b></u>: általában az első feleség
kiemelt szerepet játszott (vagy akart játszani). Amint az emberiség
történetében egyre nagyobb hangsúly helyeződött a személyre (a nő
esetében is), úgy egyre inkább monogámmá váltak a kultúrák. Az <u>a
feltételezés, hogy a legősibb kultúrákban nem létezett család, és a
törzs/közösség nevelte a gyerekeket, már tudományosan cáfolt a huszadik
század eleje óta</u>. <u><b>Mindig is a család volt a tágabb közösség legkisebb
alkotó eleme az egyén után. </b></u><br><br>Egy azonban biztos: <u>az általunk
ismert kultúrák <b>nem tekintették házasságnak két azonos nemű ember
kapcsolatát.</b></u> A férfi-női kapcsolat számos variácója megjelent, de az
azonos neműek kapcsolata nem nyert olyan elismerést, mint a különneműek
házassága. <u><b>A homoszexuális kapcsolat megítélése </b></u>a primitív kultúráktól
kezdve <u><b>mindenféle kultúrákban </b><b>sokféleképp alakult</b></u> attól kezdve, hogy
egyszerűen nem ismerték, a tiltáson, tűrésen, normálisként elismerésen
át egészen odáig, hogy intézményesítették, például beavatási rítusban.
Eszenyi Miklós <i>Férfi a férfival, nő a nővel</i> című, 2006-os, a
homoszexualitás történetét feldolgozó kötetében idéz pár olyan kutatást,
amelyek tudnak <u><b>nyolc olyan törzsről, ahol valamilyen módon
intézményesített volt ismereteink szerint a homoszexuális kapcsolat. De
hogy gyereket adtak volna oda az ilyen pároknak nevelésre, arról sehol
sem esik szó.</b></u> (Az egyik általa idézett kutatás <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/George_Devereux" target="_blank">George Devereux</a>, alias Dobó György: <i>Institutionalized homosexuality of the Mohave Indians</i>.)</p>
<p style="text-align:justify">Gyakori példának hozzák fel a görögöket.
Nos, <u><b>a görögöknél sem volt melegházasság</b></u>, az athéni nép többsége <u>úgy
vélekedett, hogy normális polgár nem fecsérli homoszexuális
kapcsolatokra az idejét, amely a dologtalan és pénzes emberek hobbija</u>
(Dominique Fernandez: Ganümédész elrablása). A homoszexuális kapcsolatot
toleráló athéni társadalom (sőt, annak azt eszményinek tartó része sem)
azonban egyáltalán nem nézte volna jó szemmel, ha két férfi tartósan
összeköltözik.</p>
<u>Kérdés az is, mennyire jó normatívnak
tekinteni olyan társadalmakat ebben a tekintetben, amelyeket más
tekintetben nem tartunk annak, vagy azokat a görögöket, akik nem
tekintették egységesnek és egymást kiegészítőnek a testet és a lelket,
hanem a testet a lélek börtöneként definiálták.</u> A homoszexualitást
valamilyen szinten nem csak toleráló, hanem elismerő törzsek, kultúrák
meleg tagjairól sem tudunk túl sokat. <u><b>Számos esetben kiskapunak tartják a
tudósok a homoszexuális kapcsolatot, például mert a szexualitás számos
területe erősen tabusítva volt, vagy külön nevelkedtek a nők és férfiak,</b></u>
esetleg (mint az egyik törzsnél) háromszáz olyan nap volt az évben,
amikor tilos volt a feleséggel szexuális életet élni, és persze a
demográfiai problémák is szóba kerülhetnek.<br><br>6./ <u><b><i style="color:rgb(180,95,6)">A melegházasság demokratikus érték!</i><br></b></u><br>Attól
függ, hogy definiáljuk a demokráciát. Ha a többség uralmaként, akkor a
kérdés az, a többség miként vélekedik róla. <b>A modern kori emberi jogok
által körülbástyázott liberális demokráciák nem több, hanem kevesebb
demokráciát jelentenek, amennyiben a demokrácia népuralom.</b> Ugyanis a
felkent papság (szakértő jogászok, bírók) által definiált jogok, amelyek
nem többség kérdései, korlátozzák a demokráciát, a nép uralmát. Persze
ez egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolog. A kérdés ilyen szempontból
az, hogy mi emberi jog és mi nem az, és ezt ki határozza meg.
Mindenesetre <u><b>elég ellentmondásos az az érvelés</b>, </u>ami olyan esetben,<u>
amikor a nép a közvélemény-kutatások vagy népszavazások szerint
elutasítja a melegházasságot, elnyomó többségre és kisebbségi jogokra
hivatkozik, a<i>mikor pedig a nép megszavazza a melegházasságot (minimális
többséggel) vagy inkább mellette van (mert népszavazást nem mernek
kiírni a témában), akkor pedig a többségre hivatkozik</i>.</u> <u><b>Álságos az a
gyakorlat (például az Egyesült Államokban), ami addig vonszolja újra és
újra a népet az urnák elé, amíg meg nem szavazza a melegházasságot (vagy
az Európai Uniót).<br></b></u><font size="1"><u><b></b></u></font><p style="text-align:justify"><i>7./ <u style="color:rgb(180,95,6)"><b>A melegházasság kérdésében nincs helye vallási érvelésnek, mert az irracionális.</b></u></i></p>
<p style="text-align:justify"> Mindenekelőtt: <u><b>a vallási érvelés nem
irracionális.</b></u> Semmilyen témában sem. Könnyen belátható, hogy ha van
Isten, és valamit megtilt, akkor emberként arra érdemes hallgatni. Nos,
ezután már csak az a kérdés, hogy Isten léte bizonyítható-e, illetve
bizonyítható-e, hogy ezt egy bizonyos vallás vagy egyház közvetíti. <u><b>A
kereszténységnek rengeteg észérve van saját legitimitása mellett.
Észérveket sorol fel Isten léte, kinyilatkoztatása és Krisztus mellett. A
vallási viták tehát teljes mértékben lehetnek racionálisak.</b></u></p>
De: az biztos, hogy<u> a kereszténység
egyáltalán nem csak vallási alapon kifogásolja a homoszexualitást.</u> A
bibliai alapú érvelés csak a keresztényeket kötelezi. A kereszténység
mindig is elkötelezett volt az ókori (görög) eredetű <u><b>természetjogi
koncepció </b></u>mellett, amely szerint<u><b> létezik „szívünkbe írt erkölcsi
törvény”, ami emberi természetünkből fakad, és mindenféle Isten és
egyház nélkül felismerhető és kötelez minket.</b></u> A homoszexualitást is ezen
természetjogi alapon ellenzi a kereszténység. De az sem igaz, hogy csak
a vallásos emberek tartanák problémának a homoszexualitást. A
kereszténység egyébként <u><b>azt mondja, hogy a melegekkel tapintattal és
megértéssel kell bánni, valamint szeretni kell őket,</b></u> nem azért, mert
melegek, hanem annak ellenére. A kereszténység <u><b>a homoszexualitást
helyteleníti, nem a homoszexuális embert. </b></u>Valamiért amúgy az egyébként
sok szempontból egymással ellentétben álló <u><b>világvallások mindegyike
helyteleníti a homoszexuális viselkedést, leszámítva a buddhizmust, ám
az sem ítéli meg pozitívan.</b></u> Egyébként:<u><b> vallás is létezett mindig.</b></u><br><br><br><font size="1"><u><b>1./rész GENETIKA</b></u><br><u><b>A homoszexualitás </b><b>nem
genetikai</b></u> okú.M<u>aximum</u> annyit mondhatunk, hogy egyeseknek
<u>genetikailag nagyobb lehet</u> a homoszexualitás iránti <u>hajlam</u>a.</font><font size="1"><b><u> Genetikailag <font>viszont</font> sok normatívnak el nem ismert hajlamot lehet örökölni:</u> </b> <u><i>alkoholizmus, csalárdság, szenvedélybetegségek. </i></u><i> </i><i>A</i><u><i>
pedofíliá</i></u>nak egyes kutatások szerint <u>hormonális</u> okai is vannak. <br><br></font></div><font size="1"><u><b>2./rész MEGVÁLTOZTATHATÓ-E</b></u> <u><b>a homoszexualitás?</b></u><br><u><b>Ps</b><b>zichiáterek is foglalkoznak ilyen terápiával.</b></u> <u><b>Si</b><b>keres változás megy végbe</b>, ami nem csak a viselkedést,
hanem <b>a vágyakat, fantáziákat, vonzalmakat is érinti. </b></u></font><font size="1"><u><b>A homoszexualitás okai: a meleg férfiak 86 és a leszbikus nők 38 s%-a nem mondta magát melegnek a
bántalmazás előtt</b></u>. Mélylélektanilag: A<u><b>z apával való rossz kapcsolatra
vezethető vissza</b></u> <u>szinte mindig a férfiak esetében.</u><br><br></font><font size="1">3./<u><b><i>De hát az APA levette 1973-ban a betegséglistájáról a homoszexualitást!</i></b></u><i> </i></font>
<div><font size="1">Az előbb idézett cikkében Christl Ruth Vonholdt kifejti, hogyan
született meg ez a döntés: a terapeuták és pszichiáterek hetven éven át
azt tanították, hogy a homoszexualitás egy megoldatlan nemi
identitáskonfliktus kifejeződése. Ezért 1973-ig emocionális zavarként
(nem pedig betegségként ) szerepelt az APA listáján. <u><b>1970-től kezdve
azonban egyes homoszexuális csoportok többször megzavarták az APA
gyűléseit, a mozgalom nyomás alá helyezte a társaságot. </b></u>Amikor a
homoszexualitás-kutató Irving Bieber referált az APA 1970-es
kongresszusán, egy titokban bejutott meleg aktivista félbeszakította és
szidalmazta a professzort. 1971-ben <u><b>betörtek a társaság egy díjkiosztó
rendezvényére és kijelentették: <i>a pszichiátria az ellenség megtestesülése</i>.</b></u>
Végül a meleglobbi kiharcolta, hogy meghallgassa őket a diagnózislista
felülvizsgálatáért felelős bizottság, amiben egy
homoszexualitás-szakértő sem ült. Semmiféle tanulmányt nem mutatott be
senki, amely alapján indokolt lett volna a felülvizsgálat. <u><b>Míg más
esetben ilyen kérdésről hosszú, széleskörű szakmai vita folyik, most egy
tollvonással törölték a diagnózislistáról a homoszexualitást.</b></u> 1978-ban
egy kérdőívet küldtek körbe az APA tagjainak, amire öt évvel a
homoszexualitásnak a diagnózislistáról való törlése után is a kitöltők
68 százaléka azt válaszolta, hogy továbbra is emocionális zavarnak
tartja a homoszexualitást.</font></div>
<p><font size="1">Az 1973-as döntés egyik indoka az volt, hogy a homoszexuálisok közt
nem fordulnak elő gyakrabban <u><b>pszichés betegségek</b></u>, mint a
heteroszexuálisok közt. Nos, ez téves feltételezés volt. Egyre több
tanulmány pedig épp az ellenkezőjét bizonyítja, Vonholdt kapásból idéz
hat ilyen tanulmány az Embertársban magyarul megjelent cikkében, többek
közt Amerikából, Angliából, Hollandiából és Új-Zélandról.</font></p>
<p><font size="1">Az 1973-as döntés következménye az lett, hogy <u><b>a homoszexualitással
kapcsolatos oknyomozó kutatásokat tabusították, és azok a
homoszexuálisok, akik változni szeretnének, sokszor nehezen találnak
terapeutát, aki hajlandó lenne velük szóba állni ezügyben</b></u>. Nem abszurd,
hogy a biológiai nemtől független nemi identitást hirdető <u><b>LMBT-mozgalom
biológiai gyökerűnek és megváltoztathatatlannak akarja bemutatni a
homoszexualitást</b></u>? Most akkor a mozgalom szerint társadalmi konstrukció a
szexuális identitás vagy biológiai eredetű? (Nem mintha ez lenne a két
kizárólagos magyarázat.) <u><b>A pedofíliát normálisnak tartó szexológusok
ugyancsak osztják a társadalmikonstrukció-</b></u><u><b>elméletet, a szadomazochizmust
pedig pont ugyanazért akarják töröltetni egyesek a diagnózislistáról,
amiért a homoszexualitást is törölték annak idején.</b></u></font></p><p><font size="1"><i>4./ <u><b>Homoszexualitás mindig is létezett!</b></u></i></font></p>
<p><font size="1">Hogy időben mindig is létezett-e homoszexualitás, azt <u><b>nem tudjuk</b></u>.
Számos kultúra viszonyát sem ismerjük a homoszexualitáshoz (számosét meg
igen).<u><b> De abból még, hogy valami mindig is létezett, nem következik,
hogy az jó és normatívnak tekinthető</b></u>. <u><b>Korrupció is létezett mindig,
mégsem tekintették sosem normatívnak, inkább normaellenesnek</b></u>. Abból,
hogy valami mindig is létezett, sem normatív, sem normaellenes volta nem
következik.</font></p><p><br></p><p><br></p></div>