<div dir="ltr">Május 27-én reggel a pápával koncelebrált
Philippe Barbarin bíboros, lyoni érsek, valamint jelen volt a Szent
Márta házban az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsa munkatársainak egy
csoportja, a dikasztérium elnöke, Zygmunt Zimowski érsek vezetésével,
továbbá a vatikáni Kormányzóság gazdasági részlegének munkatársai.<div><div><div> </div>
</div>
</div>
<p>Ahhoz, hogy követhessük Jézust, <u><b>le kell vetnünk magunkról a jólét
kultúráját és le kell mondanunk a tovatűnő dolgok varázsáról </b></u>–
hangsúlyozta Ferenc pápa május 27-én, hétfőn reggel bemutatott
szentmiséjén. Lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, <b><u>meg kell
vizsgálnunk, melyek azok a földi gazdagságok, amelyek megakadályoznak
bennünket abban, hogy közelebb jussunk Jézushoz.</u></b></p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencp0527_fekvo.JPG" style="float:left;margin:3px 7px" height="120" width="180">Jézus
Márk evangéliuma szerint azt kéri egy ifjútól, hogy adja oda minden
vagyonát a szegényeknek, és kövesse őt (Mk 10,17-27). Ferenc pápa <u><b>a mai
evangéliumi szakaszból kiindulva kifejtette: az anyagi javak akadályt
jelentenek az Isten országa felé vezető úton.</b></u> <u><b>Mindnyájan rendelkezünk
ilyen javakkal, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk
Jézushoz.</b></u></p><p><u><b>Végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot</b></u>: <u><b>melyek azok a
javaink, amelyek megakadályozzák</b></u>, hogy életutunkon közelebb jussunk
Jézushoz? A pápa két „kulturális gazdagságra” utalt: <u><b>a jólét</b></u>re és <u><b>a
tovatűnő dolgok varázsá</b></u>ra.</p><p>Mint hangsúlyozta, mindenekelőtt a
jólét kultúrája veszi el bátorságunkat, <u><b>lustává és önzővé</b></u> is <u><b>tesz</b></u>. A
jólét egyfajta altatóként hat ránk. <u><b>Nem vállalunk egy gyereknél többet,
mert utána nem tudunk vakációra menni, nem tudunk lakást venni</b></u>. Rendben
van, <u><b>követjük az Urat, de csak egy bizonyos pontig</b></u>. Ezt teszi a jólét:
mindnyájan tudjuk, hogy milyen a jólét, de egy kicsit lehangol
bennünket, <u><b>megfoszt attól a bátorságtól, hogy közelítsünk Jézushoz</b></u>. Ez a
mai kultúra első számú gazdagsága, a jólét kultúrája.</p><p>A másik
„gazdagság”, amely megakadályozza, hogy Jézus felé menjünk, a tovatűnő
dolgok varázsa.<u><b> Szerelmesek vagyunk a mulandóba.</b></u> Nem tetszenek azok a
végleges ajánlatok, amelyeket Jézus tesz nekünk. <u><b>A tünékeny</b></u><b> </b>azonban<u><b>
tetszik, mert félünk Isten idejétől, ami végleges.</b></u></p><p><u><b>Isten az idő
Ura, mi a pillanat urai vagyunk</b></u>. És miért? Mert a percet uraljuk: egy
darabig követem az Urat, utána majd meglátjuk... – mondta a pápa,
felidézve egy történetet: valaki azt mondta, hogy szeretne pap lenni, de
csak tíz évig, nem tovább. <u><b>Hány és hány pár köt házasságot</b></u>, titokban<u><b>
azt gondolva: addig, amíg tart a szerelem, azután majd meglátjuk</b></u>. A
mulandóság varázsa: ez is egy gazdagság. Az idő uraivá akarunk válni. Ez
a két gazdagság az, amely jelenleg megakadályozza, hogy előbbre
haladjunk – folytatta homíliájában a Szentatya, majd megemlékezett arról
a sok férfiról és nőről, akik véglegesen elhagyták szülőföldjüket és
missziókban élték le életüket.</p><p><u><b>Sokan vannak azok is, akik egy
egész életre szóló házasságot kötnek</b></u>. <u><b>A végleges döntések jelentik azt,
hogy közelről követjük Jézust.</b></u> Az ideiglenes választások révén nem
követhetjük Jézust, mert mindig csak a saját területünkön maradunk.</p><p>Visszatérve
az evangéliumi szakaszhoz a pápa utalt rá, hogy a tanítványok
elcsodálkoztak Jézus felszólításán. Amikor Jézus elmagyarázott valamit, a
tanítványok még inkább elámultak. Mi is csodálkozzunk és gondolkodjunk
el Jézus szavain.</p><p><u><b>Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy
előbbre haladjunk, levetve magunkról a jólét kultúráját,</b></u> azzal a
reménnyel, hogy <u><b>az út végén Jézus vár bennünket</b></u>. Ne a pillanatban
reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz – zárta hétfő
reggeli homíliáját Ferenc pápa.</p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>