<div dir="ltr"><div>
<h2>
Botrány a Bibliában
</h2>
<div>
2013. május 28. kedd, 07:00 | Írta: Jorsits Attila <a href="http://talita.hu" target="_blank">talita.hu</a><br></div>
</div>
<p><b><span style="font-size:12px"><img src="http://talita.hu/images/stories/Botrany_a_Bibliaban-2.jpg" alt="Botrany_a_Bibliaban-2" style="float:left" height="151" width="245"></span></b></p>
<b><span style="font-size:12px"> <br>Vannak a Bibliában olyan
különösen súlyos részek, amelyeket minden hívőnek érteni kell. Ilyen a
botránkozás, botránkoztatás is. Egyszerűen élet-halál kérdés.</span></b>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><u><b>Jézus tanításai</b></u>nak <u><b>túlnyomó része Isten kegyelméről és
bűnbocsánatáról</b></u> szól. Vannak <u>azonban olyan jézusi kijelentések is</u>,
<u><b>amelyekben az ítélet </b></u>jelenik meg nagyon keményen. Jézus beszél olyan
tettről, viselkedésről, életvitelről, <u><b>amelynek egyenes következménye
Isten ítélete</b></u>. Az egyik ilyen a <u><b><font size="4">botránkoztatás.</font></b></u></p>
<p>„<u><b>Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek
közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a
nyakára, és a tenger mélységébe vessék</b></u>. Jaj a világnak a botránkozások
miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de<u><b> jaj annak az
embernek, aki által a botránkozás esik.</b></u>” (Mt 18,6-7)</p>
<p>Egy igencsak félreértett és sokszor félremagyarázott fogalommal van
dolgunk. A botránkozást a köznyelvben általában a felháborodással
azonosítjuk, a Bibliában azonban ahhoz semmi köze. Ha ezt jelentené, az
gyakorlatilag megtiltaná a sokakat felháborító evangélium hirdetését. A
botránkozás, botránkoztatás egy nagyon következetesen használt fogalom,
amit sajnos nem minden fordítás ad vissza megfelelően. Az eredeti görög
szó (szkandalidzó) jelentése: csapdába ejteni, akadályozni valakit. Hogy
ez pontosan mit is jelent, azt maga Jézus magyarázza el:</p>
<p>„Jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.”(Mt 18,6)</p>
<p>Nagyon is tudatos ez a hasonlat. <u><b>A vízbe fúlás</b></u> nemcsak a fulladásos
halál szörnyűsége miatt volt <u><b>félelmetes az ókori ember számára</b></u>, hanem
azért is, <u><b>mert az így meghalt embert a szó minden értelmében
elveszettnek tekintették</b></u>. A tenger lecsendesítésének történetében sem
véletlenül aggódnak a tanítványok a halálukon felül az elveszés miatt
is: „Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram,
ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,25)</p>
<p>A vízbe fulladt embernél mindig kétséges volt, hogy megtalálják-e a
testet; ez <u><b>megakadályozta a végtisztesség megadását</b></u>, ami pedig különösen
fontosnak számított. Az Ószövetségben <u><b>a temetetlen halottak minden
esetben valamilyen nagy büntetés miatt jutottak erre a sorsra</b></u>.
„Megharagudott az Úr minden népre, haragra gerjedt egész seregükre,
kiirtja, vágóhídra viszi őket. Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt
árasztanak a hullák…” (Ézs 34,1)</p>
<p><u><b>A másik ok</b></u>, hogy még <u><b>ha meg is találták a vízbe fulladt ember testét</b></u>,
többnyire <u><b>akkor sem volt már egész</b></u>. A holttestek állatok általi
kikezdése a Bibliában szintén ítéletet fejez ki:„Aki Jeroboám
hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg; aki
pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg
az Úr!” (1Kir 14,11)</p>
<p><u><b>A vízbe fulladás tehát kétszeresen is szörnyű halálnak számított,
amit csak a Biblia legendásan gonosz szereplői érdemeltek ki:</b></u> „Az Úr
vitéz harcos, az Úr: ez a neve. A fáraó szekereit és hadát tengerbe
vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. Mélység borította
be őket, kőként merültek az örvénybe.” (2Móz 15,3-5)</p>
<p>Az Újszövetségben <u><b>az elveszettek büntetéseként szerepel</b></u>: „Kijöttek
hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a
meredekről a tóba rohant, és belefulladt.” (Lk 8,33)</p>
<p>Mi köze a botránkoztatásnak a fulladáshoz? Jézus tanításai – a
rabbinikus gondolkodáshoz híven – mindig a törvény szellemében szólnak.
Ennek megfelelően szavaiban bűn és ítélet egyensúlyban van. A szemet
szemért, fogat fogért elvhez hasonlóan ugyanaz történik a
botránkoztatóval, ami az általa megbotránkoztatottal. Csapdába esik és
elveszik, akár a malomkővel vízbe dobott ember.</p>
<p>A botránkozás nem megütközés, felháborodás. Sokkal rosszabb annál.
<u><b>Aki megbotránkoztat valakit, az akadályozza az Istenhez való
közeledését.</b></u></p>
<p>A botránkoztatás bibliai jelentése: valaki csapdába ejtése,
akadályozása. Pontosan olyan kilátástalan és halálos helyzetbe kerül a
megbotránkoztatott, mint a malomkővel vízbe dobott ember, aki csapdában
van a tenger fenekén, mert a malomkő megakadályozza, hogy a felszínre
jöjjön. Ebből a helyzetből önmaga képtelen szabadulni, és ha ott marad,
meghal. Emiatt a végkifejlet miatt mondja Jézus, hogy egy
botránkoztatónak enyhébb büntetés lenne még a megbotránkoztatott sorsa
is, a legkilátástalanabb földi csapda, minthogy ezért a bűnért Isten
színe előtt kelljen felelnie.</p>
<p>Érdemes még egy kicsit ennél a jézusi képnél maradni, hogy megértsük a
botránkozás lelki értelmét. <b>A malomkővel a tenger fenekén csapdába
esett ember képe tökéletesen <u>mutatja életünk alaphelyzetét</u>.</b> <u><b>A bűneink
megfojtanak és felemésztenek minket, ha nem tudunk tőlük megszabadulni</b></u>.
Kilátástalanul szenvedünk azok súlyával a nyakunkban, és csak fogy az
időnk. <u><b>Jézus éppen azért jött, hogy megszabadítsa ebből a helyzetből
mindazokat, akik hisznek Őbenne</b></u>. Ennek <u><b>a szabadulásnak az akadályozása a
botránkoztatás</b></u>, v<u><b>agyis amikor valaki egy másik embert a bűn csapdájában
akar tartani vagy oda visszahúzni.</b></u></p>
<p>Az evangélisták nem rejtik véka alá, hogy a Jézust hallgatók között
sokan voltak, akik megbotránkoztak Benne: „Tudod-e, hogy a farizeusok
megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?” (Mt 15,12)</p>
<p>Nem vallották szabadítónak Jézust, és ezért megmaradtak a bűn
csapdájában. <u><b>Jézus elutasítása mindenkinek szíve joga, ám ha valaki ebbe
a helyzetbe egy másik embert is magával ránt</b></u>, na az az, akire Jézus a
fenti ítéletet kimondja.</p>
<p>Okozhat botránkozást az, ha a keresztények viselkedése valakiből
nemtetszést vált ki? Hiszen a hitetlenek felháborodása is válhat ilyen
értelemben a saját üdvösségük akadályává. A válasz nem ennyire egyszerű,
mert ha ez igaz lenne, akkor Jézus sem csinálta volna jól, hiszen sokak
botránkozását váltotta ki tanításaival. A kérdésre a megoldás a
botránkozást kiváltó okban van.<u><b> Nem mindegy, hogy valaki azért nem
fogadja el Jézus evangéliumát, mert pl. nem hajlandó szakítani a
bűneivel, vagy azért, mert az evangélium hirdetője, képviselője
megakadályozza ebben.</b></u> Hogyan lehetséges ez? A választ Pál apostol adja
elénk: „Kérlek titeket, testvéreim, <u><b>tartsátok szemmel azokat, akik
szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét
tanítják annak, amit tanultatok.</b></u> Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem
a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép
szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét.” (Róm 16,17-18)</p>
<p><b><u>Amikor valaki úgy éli meg vagy úgy adja tovább az evangéliumot, hogy
abból valamit elvesz, finomít rajta, vagy ahhoz bármit hozzátesz, az
botránkoztat</u>.</b> Ha elvesz belőle, azzal akadályozza pl. a bűnök
súlyosságának felismerését vagy megvallását, ha hozzátesz, akkor plusz
feltételekkel nehezíti a közeledést Istenhez. Botránkoztatás minden, ami
Isten igéjének, akaratának nevében történik vagy hangzik el, de csak
részben vagy egyáltalán nem az. Lehet ez látható tett, elhangzó vagy
éppen elhallgatott szó is. <u><b>Minden botránkoztathat, ami több vagy
kevesebb az igazságnál.</b></u></p>
<p>Hogyan tudod elkerülni, hogy másokat megbotránkoztass? Ismerned kell
minél jobban Isten igéjét és akaratát, ez az alapja annak, hogy
szerintük is tudj élni. És ez az alapja annak is, hogy az igazságot
hirdesd, se többet, se kevesebbet, hanem a hiteles, tiszta jézusi
tanítást.</p></div>