<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class=""> 
Böjte Csaba: Tegnap az Oltárkő volt a mesterem!
</h2>

<div class="">
2013. május 27. hétfő, 09:00 | Írta: Szerkesztő
</div>
</div>

<p><b><img style="float: left;" alt="oltrk" src="http://talita.hu/images/stories/oltrk.jpg" height="214" width="160">  <br>A
 Békás-szoros égbe nyúló sziklái az évmilliárdok alatt mennyi életet 
hordoztak, és hordoznak ma is alázattal!? A tegnap felkerekedtem és 
meglátogattam őket tisztelettel, bölcs tanításukat kérve.</b></p>



<p> </p>
<p>Néztem és láttam is, ahogyan itt-ott a kopár sziklákra 
felkapaszkodnak a zuzmók, nyomukban ott vannak, mint zöld bársony 
kézfejek, a mohatelepek, hogy az ellobbanó nyarak melegét önmagukban 
életre váltsák. Fejlődnek, növekedve bontakoznak, friss hegyi harmat 
itatja őket, a kopár sziklák között csendes életet élnek, lassan 
megöregednek, magukba roskadva földdé válnak. Halálukból egy kis 
maréknyi föld születik, melyből friss virágok bomlanak, szép zöld pázsit
 fent az ég és föld között, a hatalmas sziklaormokon, ott virítanak. 
Szélben lengő kis zöld pamacs, naiv remény, mely minden évben a tél 
markában visszahull a földbe melyből léte vétetett, s melyet ellobbant 
létével gyarapít.</p>
<p class="">Az Oltárkő a Békás-szoros legszembetűnőbb 
sziklatornya. Az erdélyi Hagymás-hegységben található. Jól elkülönül 
környezetétől és az egész szurdokvölgy fölött uralkodik. Csúcsán egy 
1995-ben emelt kereszt látható. Nyugati oldalán rohan le a Lapos-patak, 
ahol egy 25 méteres háromlépcsős vízesés is található. (<a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Olt%C3%A1r-k%C5%91">Wikipedia</a>)</p>
<p>Álltam és némán csodáltam azt a nyugodt, türelmes jóságot, mellyel e 
hatalmas szikla dajkálja az életet. Megértettem, hogy itt minden kis 
születés türelemből és halálból fakadt. Ki tudná megmondani, hogy hány 
ezer év és mennyi születés, pusztulás van egy kis fenyő sziklák közé 
ékelt tövét ölelő porló földben? Előttem a hatalmas sziklabérc!! Mennyi 
türelem, kitartás, széltől, lecsorgó esővíztől megvédett humusz kell egy
 kis erdőfolthoz, mely üde, zöld színével, hálásan, mint egy palást 
borítja az Oltárkő lankás vállait?</p>
<p>Alázattal nézem a sziklán az erdőt, mint zarándok a mestert! A 
rohanó, kapkodó világban nyugodt helytállást szeretnék tanulni e 
hatalmas fával borított sziklabérctől! Megtanulni a ragyogó napsütésben,
 a fagyos hóesésben béketűréssel hordani az életet, befogadni a cseppnyi
 gyermekeket és dolgozni, hogy a szorgos évek szálfa sudár ifjakat 
formáljanak belőlük, hinni, hogy megtelepedve majd gyökeret eresztenek a
 lassan szülőfölddé nemesülő létemben.</p>
<p>Jó dolog nézni a sziklát és a rajta ég felé törő sokszínű életet! A 
lépték lehet, hogy más, de a lényeg az ugyanaz, s ez engem végtelen 
nyugalommal tölt el, jól van ez így! Évezredek peregnek, generációk 
jönnek-mennek és a kopár sziklafal otthonná válik. <b>Nézem az Oltárkőt és 
hiszem, hogy Isten országa általam, belőlem is épül! <u>Boldog vagyok, mert
 itthon maradtam, és létemmel e kis világ parányit gazdagodik! Nincs 
miért kapkodnom, hisz egyetlen dolgom van, csendben befogadni és 
hordozni szelíden az életet, míg vissza nem adhatom testemet az 
anyaföldnek!</u></b></p>
<p>Szeretettel, Csaba t.<br>Csíkszereda, 2o13 május 2o</p></div>