<div dir="ltr">2013. május 24. &ndash; Péntek<br><br> &nbsp;&nbsp;Egy alkalommal Jézus &nbsp;útra kelt &nbsp;Kafarnaumból, és Júdea &nbsp;határába ment, &nbsp;a<br> &nbsp;&nbsp;Jordán túlsó &nbsp;partjára. Ott &nbsp;ismét nagy &nbsp;tömeg sereglett &nbsp;köréje, ő &nbsp;pedig<br> &nbsp;&nbsp;szokása szerint tanította őket. Akkor &nbsp;a farizeusok odamentek Jézushoz &nbsp;és<br>
 &nbsp;&nbsp;megkérdezték: <u><b>&bdquo;Szabad-e &nbsp;a &nbsp;férjnek &nbsp;elbocsátania &nbsp;a &nbsp;feleségét?&rdquo;</b></u> &nbsp;Próbára<br> &nbsp;&nbsp;akarták ugyanis &nbsp;tenni. Ő &nbsp;azonban &nbsp;kérdéssel válaszolt: &nbsp;&bdquo;Mit &nbsp;parancsolt<br> &nbsp;&nbsp;nektek Mózes?&rdquo; Azt felelték: <u><b>&bdquo;Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és<br>
 &nbsp;&nbsp;elváljunk.&rdquo;</b></u><br> &nbsp;&nbsp;Jézus folytatta: <u><b>&nbsp;&bdquo;A &nbsp;ti &nbsp;szívetek &nbsp;keménysége miatt &nbsp;írta &nbsp;nektek &nbsp;ezt &nbsp;a<br> &nbsp;&nbsp;parancsot. Isten azonban a &nbsp;teremtés kezdetén férfit &nbsp;és nőt alkotott. &nbsp;Az<br> &nbsp;&nbsp;ember ezért elhagyja apját, anyját, &nbsp;a feleségéhez csatlakozik, és &nbsp;ketten<br>
 &nbsp;&nbsp;egy test lesznek. &nbsp;Ettől kezdve többé &nbsp;már nem két &nbsp;test, hanem csak &nbsp;egy.<br> &nbsp;&nbsp;Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.&rdquo;</b></u><br> &nbsp;&nbsp;Otthon &nbsp;tanítványai &nbsp;ismét &nbsp;&nbsp;megkérdezték &nbsp;őt &nbsp;&nbsp;ezzel &nbsp;kapcsolatban. &nbsp;&nbsp;Ezt<br>
 &nbsp;&nbsp;válaszolta: &bdquo;<u><b>Aki &nbsp;elbocsátja feleségét, &nbsp;és mást &nbsp;vesz el, &nbsp;házasságtörést<br> &nbsp;&nbsp;követ el ellene. &nbsp;Ha pedig &nbsp;a feleség hagyja &nbsp;el férjét, &nbsp;és máshoz &nbsp;megy,<br> &nbsp;&nbsp;házasságtörést követ el.</b></u>&rdquo;<br> &nbsp;&nbsp;Mk 10,1-12<br>
<br> &nbsp;&nbsp;Elmélkedés:<br><br> &nbsp;&nbsp;A házassággal, &nbsp;pontosabban a &nbsp;válással kapcsolatban &nbsp;tesznek fel &nbsp;kérdést<br> &nbsp;&nbsp;Jézusnak az &nbsp;írástudók és &nbsp;a farizeusok. &nbsp;Ők megengednék &nbsp;a válást, &nbsp;Jézus<br> &nbsp;&nbsp;viszont határozottan elutasítja &nbsp;azt. Mi a &nbsp;két álláspont közti &nbsp;különbség<br>
 &nbsp;&nbsp;oka? A különbség lényege abban áll, hogy a farizeusok <u><b>az emberi &nbsp;törvényre<br> &nbsp;&nbsp;hivatkoznak, ami &nbsp;időnként &nbsp;változik</b></u>, helyesebben &nbsp;szólva &nbsp;a &nbsp;törvényhozók<br> &nbsp;&nbsp;változtatják őket, &nbsp;ezzel &nbsp;szemben &nbsp;<u><b>Jézus az &nbsp;isteni &nbsp;törvényre &nbsp;és &nbsp;Isten<br>
 &nbsp;&nbsp;eredeti &nbsp;szándékára &nbsp;hivatkozik &nbsp;a &nbsp;&nbsp;házassággal &nbsp;kapcsolatban.</b></u> &nbsp;A &nbsp;&nbsp;kettő<br> &nbsp;&nbsp;szembekerülését az okozza, hogy <u><b>az &nbsp;emberi törvények alkalmazkodnak a &nbsp;kor<br> &nbsp;&nbsp;igényeihez, követelményeihez </b></u>&nbsp;(nevezhetjük &nbsp;ezt akár &nbsp;fejlődésnek &nbsp;is), &nbsp;s<br>
 &nbsp;&nbsp;ennek következtében eltérnek Isten törvényétől.<br> &nbsp;&nbsp;A bibliai teremtéstörténet szerint Isten saját képére és &nbsp;hasonlatosságára<br> &nbsp;&nbsp;alkotta meg &nbsp;az embert, &nbsp;és szívébe &nbsp;írta törvényeit, &nbsp;ezért <u><b>minden &nbsp;ember<br>
 &nbsp;&nbsp;elsődleges kötelessége, &nbsp;hogy keresse &nbsp;a &nbsp;Teremtőt, felfedezze &nbsp;a &nbsp;szívébe<br> &nbsp;&nbsp;vésett isteni törvényeket, és azok szerint éljen</b></u>. Előfordul, hogy az ember<br> &nbsp;&nbsp;felismeri ugyan az &nbsp;isteni törvényt, de &nbsp;mivel annak megtartását &nbsp;nehéznek<br>
 &nbsp;&nbsp;tartja, kitalálja &nbsp;a &nbsp;kivételeket, azaz &nbsp;azokat &nbsp;az eseteket, &nbsp;amikor &nbsp;nem<br> &nbsp;&nbsp;alkalmazza az isteni &nbsp;parancsokat. Következő &nbsp;lépésként aztán &nbsp;az ember &nbsp;a<br> &nbsp;&nbsp;kivételeket &nbsp;törvény &nbsp;szintjére &nbsp;emelve &nbsp;megalkotja &nbsp;a &nbsp;saját &nbsp;törvényeit,<br>
 &nbsp;&nbsp;amelyek természetesen már nagyon messze vannak Isten eredeti akaratától.<br> &nbsp;&nbsp;Mivel az ember a teremtést &nbsp;követően az évszázadok során már &nbsp;meglehetősen<br> &nbsp;&nbsp;messze került<u><b> Isten</b></u>től, ezért ő <u><b>elküldte hozzánk Jézus Krisztust, akinek a<br>
 &nbsp;&nbsp;személyében &nbsp;megmutatta, &nbsp;&nbsp;hogyan &nbsp;kell &nbsp;&nbsp;az &nbsp;embernek &nbsp;&nbsp;élnie, &nbsp;&nbsp;Istennek<br> &nbsp;&nbsp;engedelmeskednie. Jézus Krisztustól, az Isten Fiától tanuljuk meg, &nbsp;hogyan<br> &nbsp;&nbsp;élhetünk Istennek tetsző módon.</b></u><br> &nbsp;&nbsp;&copy; Horváth István Sándor<br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;<br> &nbsp;&nbsp;&nbsp;<br><br> &nbsp;&nbsp;Imádság:<br><br> &nbsp;&nbsp;Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak &nbsp;általad.<br> &nbsp;&nbsp;Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha<br> &nbsp;&nbsp;te nem támogatsz. Hogy &nbsp;mindenem a tiéd &nbsp;lehessen, végy birtokodba, &nbsp;Uram,<br>
 &nbsp;&nbsp;hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.<br></div>