<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa a keresztény ember öröméről szólt pénteki homíliájában</h1><u><b>A keresztények az öröm emberei </b></u>– hangsúlyozta
Ferenc pápa <b>péntek reggeli szentmisé</b>je során a Szent Márta Házban. A
szertartáson a Szentatyával koncelebrált Baltazar Enrique Porras
Cardozo, Mérida érseke és Notker Wolf bencés főapát.<div class=""><div class=""><div class=""> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/ferencmagyarvr_fekvo.JPG" style="float: left; margin: 7px;" height="120" width="180">A
szentmisén P. Federico Lombardi főigazgató vezetésével a Vatikáni Rádió
alkalmazottainak egy csoportja vett részt, közöttük a rádió munkatársa,
Gedő Ágnes, aki a hívek könyörgését olvasta.</p><p><u><b>A keresztény ember
legyen az igazi öröm tanúságtevője,</b></u> amelyet Jézus ad nekünk. Ferenc pápa
pénteki homíliáját <u><b>a tanítványok örömteli viselkedésére
összpontosította, amely a mennybemenetel és pünkösd közötti időszakot
jellemezte.</b></u></p><p>A keresztény ember az öröm embere. Ezt tanítja nekünk
Jézus és az Egyház ebben a sajátos időszakban. <u><b>Mi ez az öröm? Ez jókedv?
Nem</b></u>. A vidámság jó dolog, de <u><b>az öröm ennél több</b></u>. <u><b>Nem pillanatnyi okok
váltják ki, ez egy sokkal mélyebb dolog. Egy ajándék.</b></u> A jókedv, ha
minden pillanatban meg akarjuk élni, végül könnyelműséggé,
felszínességgé válik, és elvezet a keresztény bölcsesség hiányához,
amely kissé ostobává, naivvá tesz bennünket. Az öröm más: <u><b>az Úr ajándéka
és belülről tölt fel</b></u> bennünket, mint a Szentlélek balzsama. <u><b>Bizonyosság
abban, hogy Jézus velünk van és az Atyával. Az örömmel telt ember
magabiztos.</b></u></p><p>Ezt az örömet bezárhatjuk egy üvegbe, hogy mindig
velünk legyen? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így válaszolt:
nem, mert <u><b>ha meg akarjuk tartani csak magunknak, akkor megbetegszik, és
szívünk meggyötörtté válik, arcunk nem a nagy örömet közvetíti, hanem a
nosztalgiát, a melankóliát, amely nem egészséges.</b></u> Időnként ezeknek a
melankolikus keresztényeknek többnyire ecetes uborkához hasonló arcuk
van, nem pedig örömmel teli, amely azt sugározza, hogy szép életük van.</p><p><u><b>Az
öröm</b></u>öt nem lehet mozdulatlanná tenni, mert mozgásban kell lennie. <u><b>Az
öröm vándorló erény.</b></u> Ajándék, amely úton van, az élet útján halad
Jézussal. <u><b>Hirdetni kell Jézust és az örömet az úton széltében és
hosszában.</b></u> Ez <u><b>a nagyok erénye, akik felette állnak az apróságoknak, az
emberi kicsinyességnek,</b></u> és akik nem keverednek bele a közösségen és az
Egyházon belüli kicsinyes dolgokba, akik <u><b>mindig a távlatok felé
tekintenek. </b></u></p><p>Az öröm vándorúton jár. A keresztény ember örömmel
énekel és jár útján, magával hordozva ezt az örömet.<u><b> Az útonlevés erénye
ez.</b></u> Több mint erény: ajándék, amely <u><b>elvezet bennünket a
nagylelkűséghez</b></u>. A keresztény ember nagylelkű, nem lehet gyáva. <u><b>Ez a
nagylelkűség erénye visz mindig előre, a Szentlélek lelkiségével. Egy
kegyelem, amelyet az Úrtól kell kérnünk.</b></u> </p><p>Ezekben a napokban az
Egyház arra hív, hogy <u><b>kérjük az örömet és a vágyat, amely előre viszi a
keresztény ember életét</b></u>. Minél nagyobb ez a vágy, annál nagyobb lesz az
öröm. A keresztények mindig egyre jobban vágynak erre az élet útján.
<u><b>Kérjük tehát az Úrtól ezt a kegyelmet,</b></u> a Szentléleknek ezt az ajándékát:
<u><b>a keresztény örömöt.</b></u> Ez távol áll a szomorúságtól, az egyszerű
jókedvtől, egy teljesen más dolog. </p><p>Homíliája végén Ferenc pápa
megjegyezte, hogy <u><b>ma szép alkalom van az örömre, mert Rómában
tartózkodik II. Tawadros alexandriai pátriárka.</b></u> Örömre ad okot, mert
testvérünk eljött meglátogatni a római egyházat megbeszélés céljából, és
azért, hogy együtt haladjunk az út egy szakaszán. </p><p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>