<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa és a zéró tolerancia</h1>
<div>
<div>
<div>
<p>Néhány sajtótermék újdonságként tálalta, hogy
Ferenc pápa „zéró toleranciát” hirdetett az egyházi személyek által
elkövetett <u><b>pedofil bűncselekményekkel </b></u>kapcsolatban. Újdonságról azonban
nem beszélhetünk: <u><b>a vonatkozó egyházi szabályok 2001-ben változtak
meg, és túlzás nélkül állítható, hogy az Egyház példátlan szigorúsággal
jár el ilyen esetekben</b></u>. 2001 óta nem a megyéspüspök - helyi ordinárius
- feladata az eljárás, hanem minden ilyen ügy a Hittani Kongregáció
elé kerül.</p> </div>
</div>
</div>
<p><u><b>A pedofil minősítés korhatárát 18 évre, a cselekmények elévülési
idejét 10 évre emelték, melynek kezdetét onnantól rendeli számítani,
amikor az áldozat betöltötte a 18. életévét.</b></u> A „zéró tolerancia” elve
azt jelenti, hogy <u><b>amennyiben valakire megalapozott gyanú terelődik, az
érintett az ügy teljes kivizsgálásáig nem működhet papként.</b></u> Az egyházi
hatóságnak természetesen egyszerre <u><b>kell védenie a még el nem ítélt
személy jó hírét és kizárni a fiatalok veszélyeztetését</b></u> – hasonlóan az
állami büntetőeljáráshoz. Az Egyház <u><b>nem csak az állami jog által is
tiltott magatartásokat rendeli büntetni</b></u>, hanem ennél <u><b>jóval szigorúbb
mércét alkalmaz</b></u>: <u><b>minden, a hatodik parancsolat elleni bűn
bűncselekménynek minősül az egyházjog szerint</b></u>. Természetesen <b><u>a papság
nem áll a világi törvény felett: amennyiben egy cselekményt az állami
jog is büntetni rendel, az áldozatok a világi hatósághoz is
fordulhatnak, és az elkövetővel szemben az állam is érvényesíti büntető
igényét.</u></b></p><p>Minden tragikus eset felmérhetetlen szenvedést és kárt
okoz, ugyanakkor a<u><b> tárgyszerűség megköveteli, hogy a jelenség tényleges
mértékét ne túlozzuk el</b></u>: <font size="4"><u><b>amerikai kutatások szerint a katolikus papok
pl. a pedagógusokhoz képest elenyésző arányban követnek el szexuális
jellegű visszaéléseket</b></u></font>. A volt szocialista országokban pedig az ilyen
cselekmények aránya a nyugati országokhoz képest alacsonyabb. <u><b>A
visszaélések médiabeli megjelenítése inkább egy egyházellenes
hangulatkeltés részének tűnik, Magyarországon gyakran politikai
szándékoktól sem mentesen</b></u>. Ha értő figyelem lépne az előítéletek
helyébe, nyilvánvaló lenne, hogy ezek a szándékok célt tévesztenek,
amikor a politikai erőtéren kívül álló egyházat támadják. A méltányosság
azt követelné, hogy a sajtó, illetve <u><b>a közbeszéd formálói ne
alkalmazzanak kettős mércét</b></u> (pl. különböző felekezetek lelkészei között,
vagy a papok és más olyan személyek között, akik szintén különleges
felelősséget viselnek a gyermekekkel szemben), <u><b>tartsák tiszteletben az
ártatlanság vélelmét, és a bizalmatlanság légkörének terjesztése helyett
adjanak reális képet arról is, hogy az Egyház, szembesülve a
visszaélésekkel, egyedülállóan szigorú és hatékony eljárást alakított ki</b></u>
a kiskorúak védelme érdekében.</p><p>Schanda Balázs</p><p>Magyar Kurír</p></div>