<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: Az Egyház legyen alázatos és bátor!</h1>          
                                        
        
        
          

  
  
  
      
  
  
    <div class="">
    <div class="">
            <div class="">
                    <p>Néhány nap múlva lesz két hónapja, hogy 
megválasztották Bergoglio bíborost pápává. E pápaság egyik <u><b>újdonság</b></u>át 
jelenti az <u><b>a szentmise, amelyet a Szentatya minden reggel bemutat a 
Szent Márta Házban, lakhelyének kápolnájában.</b></u></p>        </div>
        </div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Gergo/Ferencpapa_fekvo.jpg" style="margin: 3px 7px; float: left;" height="120" width="180">E
 szertartásokon mondott homíliájáról naponta összefoglalást készít a  
Vatikáni Rádió és az Osservatore Romano vatikáni napilapban is  
megjelenik. Gyakran <u><b>az Apostolok Cselekedeteinek olvasmányaiból indul ki
  a pápa szentbeszédeiben, vagyis a jeruzsálemi első keresztény közösség
  életéből</b></u>. A pápa ezáltal képet fest az egyházról, annak identitásáról 
és  küldetéséről.</p><u><b>Egy alázatos és bátor egyház, amely hallgat a 
Szentlélekre.</b></u> Egy egyház, <u><b>amely kilép önmagából, hogy a világ 
perifériáira eljusson.</b></u> Egy egyház, <u><b>amely anya és nem bébiszitter,</b></u> amely 
<u><b>hidakat és nem falakat épít</b></u>. Egy tárt kapukkal váró egyház, amely 
szeretetközösség és nem egy nem-kormányzati szervezet. Kevesebb, mint 
két hónap alatt Ferenc pápa számos elmélkedési kiindulási pontot kínált 
fel a híveknek arról, hogy mit jelent az egyházban élni és egyháznak 
lenni. Egyszerű és közvetlen, ugyanakkor mélyreható nyelvezetével a pápa
 elsősorban arra emlékeztet, hogy <u><b>minden megkereszteltnek nagy 
felelőssége van Krisztus hirdetésében és az egyház előbbre vitelében</b></u>. 
<u><b>Kereszténynek lenni </b></u>nem azt jelenti, hogy karriert építünk egy irodában,
 hogy ügyvéddé váljunk. Ehelyett <u><b>ajándék, amely segít nekünk az 
előrehaladásban a Szentlélek erejével Jézus Krisztus hirdetésében</b></u>. Ezért
 kell a kereszténynek mindig úton lenni és sosem egy helyben állnia.<br><br>&bdquo;Amikor
 az egyház elveszti bátorságát, eluralkodik a langyosság légköre. 
Megjelennek a langyos, bátorság nélküli keresztények. Ez nagyon ártalmas
 az egyház számára, mert <u><b>a langyosság befelé fordít, elkezdődnek az 
egymás közötti problémák</b></u>. <u><b>Nincs többé távlatunk, bátorságunk az imában 
sem, hogy az ég felé forduljunk vagy hogy hirdessük az Evangéliumot&rdquo; </b></u>&ndash; 
mondta május 3-án homíliájában Ferenc pápa.<br><br><u><b>A bátorságra csak 
akkor lelünk</b></u>, ha be tudjuk fogadni Isten szavát alázatos szívvel, <u><b>ha 
szelídek vagyunk, és nem tanúsítunk ellenállást a Szentléleknek.</b></u> Ekkor 
válik az egyház valóban &bdquo;igent&rdquo; mondó közösséggé, amely megmarad 
Krisztus szeretetében.<br><br>Az egyház tagjai egy szeretettörténetben 
élnek, mindannyian láncszemek vagyunk ebben a szeretetkötelékben. Ha ezt
 nem értjük meg, akkor nem értünk meg semmit abból, hogy mi is az egyház
 &ndash; mutatott rá a Szentatya április 24-i homíliájában.<br><br>A pápa 
figyelmeztet azokra <u><b>a kockázatokra, amelyekkel számolnunk kell, ha 
eltávolodunk Krisztustól</b></u>, amikor a saját méretünkre szabott egyházat 
akarunk építeni. Jézus útja <u><b>nem az ideológiák vagy a moralizálás útja, 
amelyek meghamisítják az Evangéliumot</b></u>. <u><b>A világiasság</b></u>ban jelöli meg az 
egyház számára <u><b>a legnagyobb veszély</b></u>t<b>.</b><br><br>Amikor az egyház világiassá
 válik, amikor a világ lelkülete megjelenik benne, amikor ez a béke nem 
az Úr békéje, akkor az egyház gyengévé válik, legyőzötté és <u><b>képtelen az 
Evangélium hirdetésére, a kereszt üzenetének továbbadására. Nem tudja 
előre vinni, ha világias </b></u>&ndash; figyelmeztetett Ferenc pápa április 30-án 
tartott reggeli szentmiséje során.<br><br><u><b>Ha az egyház világias, nem 
előre, hanem visszafelé halad. </b></u>Ez látható <u><b>a II. Vatikáni Zsinathoz 
képest is</b></u>, amelyet XXIII. János hirdetett meg. Ötven év távlatából a 
Szentatya felteszi a kérdést: Megtettünk mindent, amit a Szentlélek 
mondott a zsinat során? Nem, ünnepeljük ezt az évfordulót, emlékművet 
állítunk neki, csak ne zavarjon senkit. Nem akarunk változtatni. Sőt 
<u><b>vannak olyan hangok, amelyek visszafelé fordulnának. Ezt nevezik 
önfejűségnek, ostobaságnak és a szív lelassulásának, ez az, amikor meg 
akarjuk szelídíteni a Szentlelket</b></u>,&ndash; állapította meg Ferenc pápa április 
16-án homíliájában.<br><br>Hogy világosan fogalmazzunk, <u><b>a Szentlélek 
zavar bennünket, mert mozgásra, előrehaladásra ösztönzi az egyházat</b></u>. 
Természetesen az egyház mindig a kereszt és a feltámadás, az üldöztetés 
és az Úr vigasztalása között halad. Aki ezen az úton jár, sosem téved. 
<u><b>Az egyház egy szeretettörténet, ismétli többször is a pápa, nem egy 
bürokratikus szervezet</b></u>. Az egyház pedig édesanya. Ez a szeretettörténet,
 ami az egyház, a Szentlélek erejével halad előre. Minden együtt, egy 
család vagyunk az egyházban, amely az édesanyánk &ndash; mutatott rá Ferenc 
pápa április 24-én tartott szentmiséjén a Szent Márta Házban.<br><br>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír<br></div>