<div dir="ltr">2013. április 22. – Hétfő<br><br> Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: <u><b>Aki nem a<br> kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló.</b> </u><b><u>Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait</u>,</b> és kivezeti őket.<br>
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a<br> hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját<br> nem ismerik.”<br> Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről<br>
beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: <u><b>Én<br> vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és<br> rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam<br>
keresztül megy be, az üdvözül,</b></u> ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj<br> csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy<br> életük legyen, és bőségben legyen.”<br> Jn 10,1-10<br>
<br> Elmélkedés:<br><br> A mai példabeszédben Jézus a következőket mondja: „A jó pásztor életét<br> adja a juhokért. Én vagyok a jó pásztor. Életemet adom a juhokért” (Jn<br> 10,11). Amikor Jézus egyértelműen saját küldetéséről mondja el ezt a<br>
példázatot, tanítványai még nem sejtik, hogy az elhangzottak hamarosan<br> valósággá fognak válni. Mesterük viszont mindvégig tudja, hogy azért<br> küldte őt a mennyei Atya a világba, hogy odaadja életét az emberekért, s<br>
küldetése kereszthalálával teljesedik be. A kereszten valósággá válik, ami<br> korábban tanítás, elmélet, jövendölés volt részéről.<br> A példázatban a benne hívőket bárányokhoz hasonlítja Jézus. A mi Jézussal<br>
való személyes kapcsolatunkra is érvényes ez a hasonlat, hiszen ő jó<br> pásztorként vezet minket, az ő bárányait. Ne értsük félre szavait! Ő nem<br> arról beszél, hogy „bárgyú birkák” vagyunk, akik ész nélkül követjük a<br>
nyáj többi tagját, hanem arról, hogy ő a mi vezetőnk. Ismer minket, és<br> nevünkön szólít minket, gondoskodik rólunk, nem hagyja, hogy elvesszünk,<br> törődik velünk, miként a pásztor a rábízott nyájjal. Érdemes engedelmesen<br>
követnünk Jézust, aki az örök életre vezet minket. Érdemes megőriznünk a<br> közösséget vele. Nem csak ő ismer minket, hanem mi is jól ismerjük szavát,<br> hangját, tanítását.<br> Jézus hangját akkor ismerem, ha rendszeres hallgatom őt, olvasom<br>
tanítását. Jézus hangját akkor követem, ha megtartom tanítását és a tőle<br> megismert igazság szerint élek. Van-e bennem hit, hogy őrá bízzam magamat,<br> életemet, lelkemet?<br> © Horváth István Sándor<br> <br>
<br><br> Imádság:<br><br> Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!<br> Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz<br> tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és<br>
beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és<br> így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!<br></div>