<div dir="ltr"><p class="">
            Bármennyire szörnyűséges a hétfői terror, az nem 
szolgáltathat jogalapot arra, hogy rendőrállam épüljön az Egyesült 
Államokban.
        </p>

                                 <div class="" id="articleBillboard">
                   

        </div>
                                
        
        <div class="">
        <p><em>&bdquo;<b>Bármennyire szörnyűséges is azonban a hétfői terror, az 
nem szolgáltathat jogalapot jó néhány dologra.</b> Nem lehet például 
boszorkányüldözésbe kezdeni sem a csecsenek, sem az iszlám ellen csak 
azért, mert a gyanúsítottak csecsen származásúak és feltételezések 
szerint muzulmánok. Tettük ugyanis nem nemzetiségükből vagy vallásukból 
következik, és minden bizonnyal minden normális csecsen, valamint 
igazhitű muzulmán elítéli azt, bármekkora kritikusa is esetleg az 
Egyesült Államoknak. Ártatlan emberek lemészárlása nem csak politikai, 
hanem pszichológiai probléma is &ndash; aki ilyenre képes, annak lelkében 
valami végletesen elcsúszott, tettével pedig mindent beszennyez maga 
körül.</em></p><p><em>A bostoni rettenet nem adhat jogalapot arra sem, 
hogy rendőrállam épüljön az Egyesült Államokban &ndash; vagy azon is túl. Az 
amerikai politika mindig tudta, hogyan kell ellenségképet kreálni, 
hogyan lehet vélt vagy valós veszélyre hivatkozva emberi jogokat 
csorbítani, és olyan akciókba kezdeni, amelyek következménye végül még 
több szenvedés lesz. Még emlékszünk G<u><b>eorge W. Bush egykori amerikai 
elnök híres mondatára, aki a szeptember 11-i terrortámadások után, a 
World Trade Center romjain állva ígérte meg bosszúra szomjazó népének, 
hogy nem kegyelmeznek</b></u> azoknak, akik ezt tették. Az Egyesült Államok ezt 
követően<u><b> szétbombázta Afganisztánt, és hamis vádak alapján lerohanta 
Irakot &ndash; sok helyen káoszt és anarchiát, valamint becslések szerint több
 mint százezer teljesen ártatlan civil áldozat</b></u>ot hagyva maga után.<b> 
<u>Őértük nem celebrálnak misét, őértük nem csengenek hangzatos szózatok, 
ők nem kapnak órákat a nyugati média főműsoridejében. Ők elfeledve 
nyugszanak bászrai sikátorok mélyén, bagdadi házak romjai alatt, 
afganisztáni falvak szétbombázott kunyhóiban.</u></b> Boston nem feledteti 
azokat az amerikai rémtetteket sem, amelyekért az ország támadások sorát
 kapta világszerte &ndash; és itt nem szélsőjobbos-szélsőbalos hülyegyerekek 
öklendezéseire gondolunk, hanem elismert professzorok, független 
jogvédők, az emberi sorsokra még érzékeny szakértők tényszerű 
kritikáira. <u><b>Nem lehet megfeledkezni Abu Ghraib szégyenéről és Guantánamo
 gyalázatáról &ndash; valamint arról, hogy Barack Obama amerikai elnök máig 
nem tudta beváltani a fogolytábor bezárására 2009-ben tett ígéretét.</b></u></em></p><p><em>Az
 őszinte szembenézésre mindenhol szükség lenne &ndash; függetlenül a mostani 
robbantástól és annak esetleges politikai motivációjától. És fel kellene
 ismerni, hogy a halál mindenkinek ugyanolyan fájdalmas, az emberi élet 
pedig mindenhol ugyanannyit ér &ndash; legyen szó Kabulról, Bagdadról vagy 
éppen Bostonról.&rdquo;</em></p>        </div>



    <div class="">
     <ul class=""><li class=""><a href="http://mandiner.hu/count.php?sn=52661" target="_blank"><span class="">Magyar Hírlap</span> <span class=""><span class="">Wéber Balázs: </span>Bagdadtól Bostonig</span></a></li></ul>

    </div></div>