<div dir="ltr"> 2013. április 16. – Kedd<br><br> Abban az időben, amikor Jézus <u><b>az örök élet kenyeréről</b></u> beszélt, így szóltak<br> hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk<br>
neked! Mit tudsz tenni? <b>Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás<br> mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.</b>” Jézus így felelt: „Bizony,<br> bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem <b>Atyám adja<br>
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,<br> és életet ad a világnak.</b>” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a<br> kenyeret!” Jézus így válaszolt: <b>„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám<br>
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.</b>”<br> Jn 6,30-35<br><br> Elmélkedés:<br><br> Jézusnak a kenyérszaporítás után mondott eucharisztikus beszédének<br> részletét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben az élet kenyerének nevezi<br>
magát. <b>Az Oltáriszentség Krisztus halálának és feltámadásának titkát<br> egyaránt magában foglalja. Így is mondhatjuk: a feltámadt Krisztus az élet<br> kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. </b>Keresztény életünk és lelki<br>
fejlődésünk során el kell vagy el kellene jutnunk odáig, hogy mindezt<br> személyes hitvallásként is elmondhassuk, ami talán így hangzana: <b>Krisztus<br> a mi életünk kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e belőle élni?<br>
Szeretném-e, hogy bennem éljen? A mi Urunk a legnagyobb ajándékot adta az<br> utolsó vacsorán az apostoloknak: saját testét a kenyérben. Nekünk is a<br> legnagyobb ajándékot adja a szentmisében: önmagát.</b><br>
Krisztus önátadása az Atyának arra ösztönöz, hogy életemet Istennek<br> ajánljam fel.<b> Szent Pál apostol ezt írta: „élek, de már nem én élek, hanem<br> Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Él-e bennem Krisztus?</b> Az ő<br>
keresztáldozatának akkor van üdvözítő hatása rám, ha Testét és Vérét<br> magamhoz véve szentáldozáshoz járulok.<br> Amikor Jézus első alkalommal beszélt az embereknek arról, hogy az ő teste<br> étel és az ő vére ital, hallgatói csodálkoztak ezen, nem értették szavait,<br>
ezért többször is megismételte azokat. Mi talán már világosabban látjuk,<br> hogy a szentmisében átváltoztatott kenyér valóban Krisztus Testévé<br> változik át. <b>A Krisztussal való bensőséges egyesülés a szentáldozásban<br>
valósul meg.</b><br> © Horváth István Sándor<br> <br> <br><br> Imádság:<br><br> Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod<br> nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.<br>
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk<br> megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az<br> élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi<br>
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget<br> nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el<br> nem múlik.<br></div>