<div dir="ltr"><h1>Róm-kat. egyház/pápák és történelem, gazdaság az elmúlt 200 évben<br></h1><h1><font style="font-weight:normal">1./ </font><font>Obama</font><font><b><font face="Times New Roman"><span style="font-weight:bold"><a href="http://www.youtube.com/watch_popup?v=vVN2MMuiedI&feature=sdig" title="http://www.youtube.com/watch_popup?v=vVN2MMuiedI&feature=sdig" target="_blank"><font color="#0070c0"><span style="color:rgb(0,112,192)"> http://www.youtube.com/watch_popup?v=vVN2MMuiedI&feature=sdig</span></font></a></span></font></b></font></h1>
<p><b><font size="4"><span style="font-size:13.5pt;font-weight:bold">This video<font color="#1f497d"><span style="color:rgb(31,73,125)"> </span></font>explains
why<font color="#1f497d"><span style="color:rgb(31,73,125)"> </span></font>Obama and
his minions must "divide <br>
And<font color="#1f497d"><span style="color:rgb(31,73,125)"> </span></font>conquer"
the Catholic Church! And then come the other Christian churches…</span></font></b></p>
<p><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"> 2./ </span></font>Botos Katalin cikke : Ferenc pápa öröksége</p><p><b><img style="float:left" src="http://images.postr.hu/uploads/blogs/8001/123291/post_123291_20130325170759.jpg" height="100" width="100"><br>
Jorge Bergoglio pápává választása és névválasztása sokakat meglepett,
pedig mindez illeszkedik a katolikus Egyház fejlődéséhez. Ferenc pápa
jó eséllyel figyel majd az ember és ember, illetve az ember és a
környezet kapcsolatára, hiszen egészségesen működő gazdaság nélkül nincs
esély a <br>
szegények felemelkedésére sem. Botos Katalin írása.</b><br><br>Csaknem mindnyájunkat, akik a televízión követtük a pápaválasztást, meglepett az <a href="http://pszo.postr.hu/az-uj-papa-es-az-imf" target="_blank">új pápa személye és névválasztása</a> (<i>ehhez kapcsolódó korábbi írásunkat, Új hangsúlyokat kaphat a katolikus társadalmi tanítás címmel lásd a jobb hasábban - a szerk.</i>).
Pedig ez szinte törvényszerű folyománya volt az elmúlt évtizedeknek,
amelyek során az Egyház folyamatosan nyitott a társadalmi
egyenlőtlenségek és a szegénység elleni küzdelem irányába.<br><br>Éppen <b>a
múlt októberben volt ötven éve, hogy megnyílt a II. Vatikáni Zsinat,</b> és
ebben az esztendőben lesz a zsinatot összehívó XXIII. János pápa
halálának fél évszázados évfordulója. Márpedig<b> XXIII. János pápasága
kopernikuszi fordulatot hozott az Egyház és a világ kapcsolatában.</b>
Érdemes ezért megvizsgálni, mi is volt mindennek az előzménye, milyen
történelmi tapasztalatok, gazdasági folyamatok és történelmi utak
vezettek el addig, hogy összehívták a katolikus Egyház zsinatát.</p>
<p><b>KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! </b><b><br><b><a href="http://www.facebook.com/penzugyiszemle" target="_blank">http://www.facebook.com/penzugyiszemle </a></b></b><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://images.postr.hu/uploads/blogs/8001/123291/post_123291_20130325170538.jpg" height="285" width="500"><br>
<b>Alig
200 éve, hogy a kapitalizmus rohamos fejlődése megkezdődött. Előtte
1800 éven át az egy főre eső becsült gazdasági teljesítmény (GDP) alig
nőtt 50 százalékkal, míg 1820 és 2000 között 850 százalékos volt a
növekedés! </b>Ezt a hatalmas fejlődést, amit a tudományos-technikai
forradalom hozott, az emberek jövedelmi helyzetének<b> szélsőséges
polarizálódás</b>a kísérte. A XIX század irodalma - Zola, Victor Hugo,
Dickens és mások írásai - tele vannak az elképesztő nyomorúság képeivel.
<b>Meg is született rá a társadalmi válasz, egyrészről a kommunista,
másrészről a keresztény-szociális mozgalmak formájában.</b><br><br>A
katolikus Egyház kétségbeesetten tapasztalta meg <b>a modernista eszmék
előretörésé</b>t - <b>a liberalizmus</b>ét éppúgy, mint a marxizmusét, és
igyekezett mindkettőtől elhatárolódni. Annál inkább, mert <b>a liberális
demokraták küzdöttek a nemzetállamok létrejöttéért, s ez az Egyházi
Állam létalapját is fenyegette</b>. A kérdés nagyon <b>erősen lekötötte a pápák
figyelmét:</b> XVI. Gergely és IX. Piusz egyaránt <b>küzdeni volt kénytelen a
pápai állam megmaradásáért, és végül csak a francia csapatok
segítségével tudta megvédeni az olasz köztársaság csapataitól.</b> <b>Ez is
csak addig </b>tarthatott, amíg a porosz-francia háború miatt a francia
csapatokat haza nem rendelték, és így <b>az olasz katonák 1870-ben el nem
foglalták Rómát.</b> Ettől kezdve a pápák a Vatikán foglyainak tekintették
magukat, és <b>csak az olasz állammal kötött 1929-es Lateráni Egyezmény
rendezte a Vatikán jogi státusát</b>. <b>Létrejött tehát a világ legkisebb
szuverén állama.</b> <b>Kárpótlásképpen az államosított egyházi javakért, az
állam készpénzt és államkötvényeket bocsátott a Vatikán rendelkezésére.</b>
Azóta jelentős mértékben ez biztosítja az Egyház anyagi alapjait, és
ebből adódik, hogy <b>a Vatikán a pénzügyi piacok egyik fontos szereplője
lett.</b><br><br><b>A sok bajt és szenvedés</b>t, amivel a világban az elmúlt két
században találkozni lehetett, az Egyház eleinte annak tudta be, hogy <b>az
emberiség eltávolodott a természettörvények alapján álló egyházi
tanítástól. A bajok orvoslását ezért abban látta, ha megszűnik az
istentelenség, a világi törvények elismerik az Egyház erkölcsi
útmutatásait</b>. A pápák kezdetben a modernista tanokkal szembeni
küzdelemre koncentráltak, <b>nem fordítottak kellő figyelmet a fokozódó
nyomorra, és így akaratlanul is teret engedtek a szocialista-kommunista
eszmék terjedésének.</b> Ez a késedelem végül ahhoz vezetett, hogy <b>széles
munkástömegek elfordultak az Egyháztól.</b><br><br><b>Erre reagált XIII. Leo
pápa, aki Rerum Novarum kezdetű enciklikájában mind a liberális, mind a
kommunista ideológiától, szélsőségektől elhatárolódott.</b> Leszögezte <b>a
munka elsődlegességét az értékteremtésben</b>, <b>a munkás jogát a méltányos
bérre, de ugyanakkor megerősítette a magántulajdon szerepét a
társadalomban</b>. Ezzel kihúzta a talajt az államosítást követelő
eszmeáramlatok alól, viszont megtámogatta a munkások jogos bérért
folytatott küzdelmét. <b>Negyven évvel később, a Nagy Válság közepén XI.
Piusz pápa bocsátotta ki a Quadragesimo Anno kezdetű enciklikáját, amely
már a modern monopolkapitalizmus jelenségére is felhívta a figyelmet.</b> <br><br>Világossá
vált ugyanis - és ennek következtetéseit levonta az állami
gazdaságpolitika is -, hogy <b>a magára hagyott piac nem működőképes,
szüksége van az állami szabályozásra.</b> Az 1930-as években, a krízis
idején és mintegy annak folyományaként hatalomra kerülő nemzeti
szocializmus azonban a figyelmet ismét az ideológiai harcra, s bizonyos
értelemben az állam túlzott hatalmára irányította. <b>XI. Piusz pápa</b> ezért
írta meg - kivételesen német nyelven - <b>a Mit brennender Sorge kezdetű
enciklikáját</b>, amelyben <b>égető aggodalmának adott hangot a nácizmus
antihumánus és antiklerikális eszméi és gyakorlata miatt.</b> (1)<br><br>A
következő pápa, <b>XII. Piusz figyelme </b>a fasizmus vereségét követően <b>ismét a
kommunista veszély irányába terelődött</b>. Látta <b>a szovjet befolyás alá</b>
került államokban kialakuló <b>diktatúrákat, azok ateizmusá</b>t, s teljes
tekintélyével harcolt ellenük. Az <b>1956-os magyar forradalom rövid ideje
alatt három enciklikát szentelt a magyar ügynek</b>... jelentős változást
hozott azonban, hogy a kommunista hatalmak az atomfegyver birtokában
immár a világbékét fenyegető feszültséget jelentettek, űrkutatási
sikereik immár az Egyesült Államokat is a lehetséges célpontok közé
sorolták.<b> A kubai válság idején az elmúlt fél évszázad legfeszültebb
pillanatai következtek be, és már-már úgy tűnt, hogy a diktatúrák
helyett igazságos, demokratikus társadalmat teremteni csak egy, a
világot szinte elpusztító háború árán lehetséges.</b> Egyre inkább
egyértelművé vált, hogy <b>XII. Piusz kérlelhetetlensége nem volt tovább
járható út.</b><br><br><b>Ekkor választották meg </b>a II. Vatikáni Zsinatot összehívó <b>XXIII. János pápát a katolikus Egyház élére.</b><br><br>Az
1958-ban pápává választott Angelo Giuseppe Roncalli bíborost <b>átmeneti
személynek gondolták, talán idős kora miatt</b>. És valóban átmeneti pápa
lett, bár más értelemben: egészen más irányba fordította az Egyház
gyakorlatát, mint elődei. Már <b>névválasztása is szokatlan volt: a János
nevet elsősorban a szeretett tanítványra hivatkozással vette fel</b>. Ezen a
néven négyszáz éve volt már egy ellenpápa: de ő ragaszkodott a XXIII.
János névhez, nem ismerve el annak semmiféle legitimitását. Elég világos
üzenet volt ez az egyházszakadások, széthúzások ellen.<br><br>Bár maga
is óhajtotta a keresztények egységét, úgy vélte, nemcsak a
katolikusokért, de még <b>nem is csak a keresztényekért való felelősség
nyomja a vállát, hanem mindenkiért felelős. Ha a világot Isten
teremtette, akkor minden ember Isten gyermeke,</b> a pápa pedig minden
emberért felel. Ezért fordult <b>Pacem in Terris kezdetű enciklikájában
„minden jóakaratú ember"</b> felé.<br><br>XXIII. János <b>a béke megőrzését
minden egyéb feladat elé</b> helyezte (2). Úgy vélte, a béke érdekében
együtt kell működni a más vallású, illetve a hit híján élő emberekkel
is, mindezekre pedig nyitottá tette életpályája is (3). Mater et
Magistra kezdetű enciklikájában emellett <b>az emberi jogok alapjára
helyezte a szegénység elleni küzdelmet</b>. A pápa egyszerű paraszti
családból származott, <b>ismerte a szegények életét</b>. Jócskán kiszélesítve
értelmezte az emberi jogokat, beleértve - mindenekelőtt - a
vallásszabadságot, de a szociális vívmányokhoz, oktatáshoz való jogot
is.<b> Leszögezte, hogy állam feladata ezekről gondoskodni. Úgy vélte, hogy
a méltó emberi élet feltételeinek megteremtéséért világnézettől
függetlenül együtt kell működni a népek közösségének.<br></b><br>A II
Vatikáni Zsinat eredményeit, illetve az azóta eltelt időt is áthatotta a
társadalmi változások értékelése. <b>A következő pápa, VI. Pál Populorum
Progressio kezdetű enciklikája már az egyre jobban globalizálódó világ
törvényszerűségeit vizsgálta.</b> Akkor még úgy tűnt, hogy a keresztények
aktív közéleti tevékenysége teremthet olyan államot, amely szociálisan
igazságosabb. <b>XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikájában</b>
negyven évvel később már arra hívta fel a figyelmet arra, hogy <b>a
multinacionális cégek az államok fölé nőnek. Ha ezen intézmények
szociális felelősségérzete nem nő meg az elkövetkezendő időszakban, nagy
veszély fenyegeti a társadalmakat.</b> <b>II. János Pál is felhívta a
figyelmet arra, hogy amilyen örvendetes a kommunista diktatúrák bukása,
annyira veszélyes, ha ráhagyatkozunk a farkastörvényű piacra, a
fundamentalista kapitalizmusra.</b> (4)<br><br><b>És most</b>, XVI. Benedek pápa
visszavonulásakor a bíborosi testület egy olyan személyt választott Róma
püspökének, aki ismét csak <b>kiválóan ismeri a szegények helyzetét, és a
globalizmus problémáit.</b> Praktikus gondolkodású, mély lelkiségű, de
modern szemléletű. A megnyilvánulásai alapján lefegyverzően szerény,
közvetlen Ferenc pápa minden bizonnyal a világegyházban <b>a Poverello, a
szegények szentje, azaz Assisi Szent Ferenc szellemében az ember és
ember, illetve az ember és a környezet kapcsolatát is fontosnak tartja
majd.</b> <b>A szegények felemelkedésének feltétele ugyanis egy egészségesen
működő gazdaság, aminek megfelelő morális keretek között tartása mind a
katolikus Egyház, mind pedig az egész világ érdeke.</b><br><br>...<br><br>(1) Hitler tombolt is dühében, amikor ezt felolvasták minden német katolikus templomban…</p>
<p>(2) Meg is kapta békét szolgáló tevékenységéért a Balzan-díjat.</p>
<p>(3) XXIII János sok időt töltött vatikáni diplomataként
Bulgáriában, Görögországban, Törökországban, így jó iskolát járt be a
más vallásokkal való együttműködésben. Nunciusként a francia fővárosban
megismerkedett kommunista érzelmű politikusokkal is, bíborosként pedig
igen sokat tett a holokauszt áldozataiért. Figyelme kiterjedt a világ
egészére. Közreműködött a kubai válságban a két világhatalom közötti
közvetítésben. Poszthumusz kapta meg a Szabadság érmet, a legmagasabb
amerikai civil kitüntetést.</p>
(4) Lásd a Centesimus Annus enciklikátB</div>