<div dir="ltr"><h1 class="">Fásultság és beletörődés Aleppóban</h1>
<div class="">
<span class="">
2013. 04. 02. 10:07 - <ul class=""><li class=""><span>
<a class="" href="http://www.addtoany.com/share_save#url=http%3A%2F%2Fwww.magyarkurir.hu%2Fhirek%2Ffasultsag-es-beletorodes-aleppoban&title=F%C3%A1sults%C3%A1g%20%C3%A9s%20belet%C3%B6r%C5%91d%C3%A9s%20Alepp%C3%B3ban&description=" id="da2a_1"><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/all/modules/addtoany/images/share_16_16.png" alt="Megosztás" title="Megosztás" height="16" width="16"></a>
</span></li></ul> </span>
</div>
<div class="">
<div class="">
<div class="">
<p>Az aleppói marista szerzetesek újabb levelet
küldtek a La Croix-nak, melyben azt írják, hogy a<b> feldúlt, észak-nyugat
szíriai város „lakóinak lelkiállapotát leginkább a fásultság és a
beletörődés jellemzi”.</b></p> </div>
</div>
</div>
<p>A szerzetesek szerint <b>az aleppóiak már nem panaszkodnak, zokszó
nélkül viselik, hogy városuk két részre szakadt</b>, és hogy a
biztonságosnak tekinthető felét<b> több százezer menekült lepte el.</b> „És a
menekültáradat folyamatos: sorban érkeznek az újabb kisteherautók, tömve
emberekkel, némi bútorral és matracokkal, és az utcákat járják
menedéket keresve” – mesélik.</p><p>Beszámolnak „a gépfegyverekből
záporozó golyók és <b>az ágyúlövések fülsiketítő zajáról”, „a fenyegető
aknagránátokról, amik, ki tudja, hol esnek le”, „az orvlövészek
lövéseiről, amik, ki tudja, kit ölnek meg</b>”, „a bombákat rejtő autókról,
amik, ki tudja, mikor robbannak fel”, „a mindennapos emberrablásokról”,
és szót ejtenek a „teljesen tönkrement” gazdaságból eredő szegénységről,
„a leszerelt és szétlopott gyárakról és a romba dőlt kereskedelemről”
is.</p><p>Levelük szerint az aleppóiak „belefásultak, hogy<b> egyetlen
reménysugarat sem látnak, ami kivezethetne a Szíriában két éve (2011.
március 15-étől), Aleppóban pedig nyolc hónapja (2012. július 23-ától)
tartó lehetetlen helyzetből</b>. Belefáradtak, hogy a nemzetközi közösség
által <b>a civilizáció bölcsőjének nevezett Szíriát, és a legrégebbi
folyamatosan lakott várost, Aleppót romokban látják, és végig kell
nézniük, hogy régészeti kincseit széthordják</b>, társadalmi szövetét
felbontják, mások által is irigyelt biztonságát aláássák, az ország
különböző közösségeinek békés egymás mellett élését és a toleranciát
pedig vallási fanatizmusra cserélik fel.”</p><p>A szerzetesek úgy
látják, hogy az emberek „belefásultak abba, hogy sorra megcáfolják a
külföldi média által terjesztett hazugságokat”, és abba, hogy „<b>a
nagyhatalmak nem tárgyalnak, hanem a szembenálló felek egyikét
elutasítják, a másikat pedig ’védelmi fegyverekkel’ szerelik fel, melyek
állítólag ’gyilkolásra nem alkalmasak’</b>, mintha ilyen fegyverek
egyáltalán léteznének.”</p><p>Ebben a meglehetősen gyászos helyzetben <b>a
maristák továbbra is eltökélten folytatják tevékenységüket, és minden
lehetségest megtesznek a menekültekért, akiket a város zömmel
iskolaépületekben szállásolt el.</b> A szerzetesek három iskolaépület
ellátását vállalták magukra a Sejk-Makszud negyedben. <b>Mindennap
meglátogatják a menekülteket, beszélgetnek velük, próbálják
szórakoztatni őket, játszanak a gyerekekkel és tanítják is őket, ételt
osztanak, délben meleg ebédet adnak nekik, ápolják a betegeket,
igyekeznek biztosítani az alapvető higiéniai eszközöket és
gyógyszereket, tejet hoznak a csecsemőknek</b>, és matracokat, pokrócokat
éjszakára mindenkinek.</p><p>A napi egyszeri meleg ételt egy muzulmán
karitatív szervezettől ingyen kapják, a reggelire és a vacsorára valót a
maristák biztosítják 300 keresztény család számára.<b> A maristák
szervezik a rendszeres találkozókat is a tizenhárom karitatív szervezet
között, akik az aleppói menekülteket segítik.</b></p><p>„Önkéntes segítőink
is rendületlenül dolgoznak – folytatják a beszámolót a szerzetesek –
annak ellenére, hogy <b>a Sejk-Makszud negyedbe való átjárás egyre
veszélyesebb. Van, hogy az utakat elzárják, gránát esik rájuk, vagy
orvlövészek tartják távol a járókelőket. (...) Csodálattal adózunk annak
a szolidaritási hálónak, ami körülöttünk kialakult</b> akár helyi, akár
országos, akár nemzetközi szinten. <b>Nem tudjuk elégszer megköszönni
mindazoknak, akik imádsággal, üzenetekkel vagy adományokkal kifejezték
együttérzésüket és szeretetüket mindannyiunk felé.</b>”</p><p>La Croix/Magyar Kurír</p></div>