<div dir="ltr">„Örömmel ünneplem első krizmaszentelési szentmisémet Róma
püspökeként. Szeretettel köszöntök mindenkit és főként titeket <b>kedves
papok, akik ma, úgy mint én is, szentelésetek napjára emlékeztek</b>.”
Ezekkel a szavakkal vezette be szentbeszédét Ferenc pápa, aki 44 éve
szolgálja az egyházat papként, 1969-ben szentelték pappá.<br><br>Az
elhangzott olvasmányok a fölkentekről szólnak. Izajás próféta, Dávid
király és Urunk Jézus Krisztus, tehát mind a hárman azzal a közös jellel
rendelkeznek, hogy<b> felkenték őket, hogy ők maguk is felkenjék Isten
hűséges népét. Felkenésük a szegényeknek, a börtönlakóknak, a
kitaszítottaknak szól.</b> Milyen szépen fejezi ki a 133. zsoltár, hogy mire
szolgál a szent krizma: „Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely
lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.”
Ez a lecsorduló olaj a papi felkenés képe, amely a felkent Krisztuson
keresztül eljut a föld végső határáig.<br><br><b>A főpap szent ruhája
rendkívül gazdag jelképekben. </b>Izrael fiainak nevét onix kőbe vésték és
ezzel díszítették az efodnak nevezett vállfedőt, a mai kazula elődjét. A
melléremre is felvésték Izrael 12 törzsének a nevét. Ennek az a
jelentése, hogy a szolgálatát végző pap vállára emeli a gondjaira bízott
népet, a neveket pedig a szívébe vési.<b> „Amikor magunkra öltjük tehát
szerény miseruhánkat jó dolog, ha azt érezzük, hogy vállunkon és
szívünkben hordozzuk hűséges népünk, szentjeink és vértanúink terhét és
arcát, akik ebben a mai világban is oly sokan vannak.”</b><br><br>Ferenc
pápa figyelme ezután a konkrét tettek felé irányult. <b>Az Áron fejét
illatosító olaj szétárad a perifériára is. Az Úr Jézus világosan
kimondta, hogy felkentsége a szegényeknek, a betegeknek, a szomorúaknak
és a magányosoknak szól.</b> Nem azért van az olaj, hogy minket tegyen
illatossá és főként nem azért, hogy egy ampullában őrizzük, az olaj
úgyis elromlana, a szívünk pedig keserűvé válna.<br><br><b>A jó papot onnan
ismerjük meg, hogy miként keni fel népét. Ha a népet az öröm olajával
keni fel, az mindjárt jól felismerhető. </b>A templomból kilépő <b>emberi
arcokon meglátszik, ha örömhírt kaptak.</b> Az emberek annak örülnek, ha úgy
prédikáljuk az evangéliumot, hogy eljusson a hétköznapok életébe. Az
emberek megköszönik, ha imádságunk érinti mindennapi életük valóságát, a
bánatot és az örömet, az aggodalmat és a reményt. <b>Amikor valaki ráérez
személyünkön keresztül a felkent Krisztus illatára, akkor azt kéri
tőlünk: „Atya, imádkozzon értem, mert bajban vagyok.”</b> Akkor vagyunk
igazán papok, ha kegyelmet közvetítüni Isten és az emberek között.
„Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy <b>minden kérésben, még a látszólag
alkalmatlan, esetleg pusztán anyagi természetű, vagy banális kérésben
is ismerjük fel a kegyelmet, a népnek azt a kívánságát, hogy kenjük fel
illatos olajjal, mert tudja, hogy mi rendelkezünk azzal” </b>– mondta Ferenc
pápa a krizmaszentelési misén a Szent Péter-bazilikában.<br><br>Felismerni
és érezni, amint az Úr Jézus felismerte a vérfolyásos asszony reménnyel
teli szorongását, amikor az megérintette köpenye szegélyét. Az őt
körülvevő emberek szorításában Jézusban testet öltött a papi ruhát
viselő Áron teljes szépsége és a palástja szegélyére csorduló olaj. Ezt a
rejtett szépséget csak a vérfolyásban szenvedő asszony hittel teli
szeme tükrözte vissza. Még a tanítványok – a leendő papok – sem látták
és értették meg azt, ami történt: „az egzisztenciális perifériában” csak
a tömeg felszínességét látják, amely szinte agyonnyomta Jézust (vö Lk
8,42). Ezzel szemben az Úr érzi isteni fölkentsége erejét.<br><br>A
Szentatya ezzel a buzdítással fordult a római egyházmegye papjaihoz:
<b>„Lépjünk ki tehát önmagunkból és tapasztaljuk meg fölkentségünk hatalmát
és megváltó hatékonyságát. Menjünk ki a külterületekre, ahol annyi a
szenvedés, a kiontott vér, a vakság, amely látni akar, ahol a rossz
gazdák annyi embert fogva tartanak. </b>Az Úr Jézussal nem úgy találkozunk,
hogy önmagunkat keressük, hogy állandóan befelé nézünk. Az önsegítő
kurzusok olykor hasznosak lehetnek. Ám, ha egyik kurzustól a másikig,
egyik módszertől a másikig lépkedünk papi életünk során, akkor a
kiválasztottság pelágiánus tanait követjük, amely kisebbíti a kegyelem
hatalmát. <b>A kegyelem olyan mértékben növekszik bennünk, amilyen
mértékben hittel odaadjuk önmagunkat és az evangéliumot másoknak és
adunk felkentségünkből azoknak, akiknek semmijük nincs. </b>Az olyan pap,
akik nem képes eléggé kilépni önmagából, nem ismeri fel népe legjobb
tulajdonságát, azt, hogy indítást ad papi szíve legnemesebb részének. <b>Az
a pap, aki nem tud kilépni önmagából nem válik közvetítővé, hanem
legfeljebb kezelővé.</b><br><br><b>Az ilyen nem közvetítő, hanem kezelő papok,
tehát, akik nem tesznek kockára semmit, nem kapnak szívből eredő szerető
köszönetet.</b> Ebből fakad sokak elégedetlensége, és az, hogy <b>végül
szomorú papokká válnak. </b>Egyszerűen csak régi vagy akár új dolgok
gyűjtögetői, ahelyett, hogy a nyáj illatát hordoznák. „Azt kérem tőletek
- mondta Ferenc pápa –,<b> legyetek a juhok illatát hordozó
lelkipásztorok. </b>Igaz, hogy az úgynevezett papi identitástudat válság
mindenkit fenyeget és hozzáadódik a civilizáció válságához, ám ha meg
tudjuk törni a hullámokat, akkor az Úr nevében mi is a mélyre evezhetünk
és kivethetjük a hálót. <b>Csak az a háló tud halat fogni, amelyet annak
nevében vetünk ki, akire rábíztuk magunkat, aki nem más, mint Jézus.</b><br><br>A
krizmaszentelési szentmisén mondott homíliájában Ferenc pápa végül azt
<b>kérte a hívektől, hogy álljanak szeretettel papjaik mellé és
imádkozzanak értük, hogy Isten szíve szerinti pásztorok legyenek.</b><br><br>A
papokat pedig így buzdította: „<b>Kedves papok, a Mennyei Atya újítsa meg
bennünk a szentség lelkületét, amellyel felkentek bennünket, újítsa meg
szívünkben úgy, hogy ez a felkenés eljusson mindenkihez, a peremre is,
oda ahol a hűséges nép a leginkább várja és értékeli.</b> A nép ismerje fel
bennünk, hogy az Úr tanítványai vagyunk, hogy szívünkben hordozzuk
nevüket és nem keresünk semmi más identitást. Szavainkon és
cselekedeteinken keresztül <b>jusson el hozzájuk az öröm olaja,</b> amelyet a
felkent Jézus hozott el nekünk.<p>Vatikáni Rádió/Magyar Kurír</p></div>