<span style="color:rgb(204,0,0)"> </span><b style="color:rgb(255,102,0)"><font><span style="color:rgb(204,0,0)">2013. március 26. – Nagykedd</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> </span></font></b><b><span style="color:rgb(255,102,0)"><font><span style="color:rgb(204,0,0)"><u>Az utolsó vacsorán </u></span></font></span></b><b style="color:rgb(255,102,0)"><font><span style="color:rgb(204,0,0)"> Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, <u>egy közületek elárul engem.”</u></span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „<u>Uram, ki az?” Jézus így</u></span><u><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
</u><span style="color:rgb(204,0,0)"><u> (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. </u> A falat után</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „<u>Amit tenni</u></span><u><br style="color:rgb(204,0,0)">
</u><span style="color:rgb(204,0,0)"><u> akarsz, tedd meg mielőbb!”</u> Az asztalnál ülők közül senki sem értette,</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek.</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> <u> Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.</u></span><u><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia,</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
</u><span style="color:rgb(204,0,0)"><u> és az Isten is megdicsőült benne. </u>Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> <u>Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.</u> Keresni fogtok engem, de</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: <u>ahová én megyek,</u></span><u><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?”</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
</u><span style="color:rgb(204,0,0)"><u> később követni fogsz.”</u> Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne</span><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki;</span><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> <u> „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas</u></span><u><br style="color:rgb(204,0,0)"><span style="color:rgb(204,0,0)"> megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”</span></u><br style="color:rgb(204,0,0)">
<span style="color:rgb(204,0,0)"> Jn 13,21-33. 36-38</span><br></font></b><br> Elmélkedés:<br><br> Szent János evangéliumában háromszor találkozunk azzal a kifejezéssel,<br> hogy Jézus „a lelke mélyéig megrendült.” Első alkalommal akkor fordul elő,<br>
amikor barátját, Lázárt feltámasztja a halálból. A halálhírről értesülve<br> kis késlekedéssel indul el Jézus Betániába, ahol Lázár élt nővéreivel,<br> Máriával és Mártával. Amikor végre Jézus megérkezik, Mária leborulva<br>
mondja neki fájdalmát: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a<br> testvérem” (Jn 11,32). Elkeseredését és szomorúságát látva Jézus „a lelke<br> mélyéig megrendült” (Jn 11,33), majd a sírhoz vezetik és visszaszólítja az<br>
életbe a négy napja sírban fekvő Lázárt.<br> Az említett kifejezéssel másodszor a jeruzslemi bevonulást követően<br> találkozunk, Jézus utolsó nyilvános beszéde során. Az Úr érzi, hogy<br> hamarosan elérkezik szenvedésének órája, ezért így szól: „Megrendült a<br>
lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen<br> éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn<br> 12,27-28).<br> Harmadszor pedig akkor rendül meg Jézus a lelke mélyéig, amikor az utolsó<br>
vacsora termét Júdás azzal a szándékkal hagyja el, hogy elárulja őt (vö.<br> Jn 13,21). Itt talán nem csupán az áruló szándéka miatt rendül meg Jézus,<br> hanem amiatt is, hogy tudja, elérkezett szenvedésének ideje.<br>
Vajon megrendül a lelkem, amikor Jézus szenvedésére gondolok? Megrendül-e<br> lelkem, amikor kereszthalálát szemlélem? Megrendül-e a lelkem, amikor arra<br> gondolok, hogy Jézus mindezt a megváltásomért vállalta? Megrendül-e a<br>
lelkem, amikor bűneim elszakítanak az élet Urától?<br> © Horváth István Sándor<br> <br> <br><br> Imádság:<br><br> Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a<br> munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel<br>
végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne<br> fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem<br> oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen,<br>
hanem öröm.<br><br> <br>