<h1>Böjte Csaba: hegymozdítókká kell lennünk</h1>
<div>
<span>
2013. 03. 19. 13:10 - </span>
</div>
<div>
<div>
<div>
<p>Miért vannak és <b>mire jók a megpróbáltatások, az
élet nehézségei,</b> s hogyan fogadjuk őket, hogyan küzdjünk ellenük,
illetve hogyan küzdjük le őket? – e kérdésre kereste és mutatta meg a
válaszokat március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes <b>a Veszprém
megyei Lovason, a Balaton mellett,</b> ahová a hóakadályok ellenére is
szerencsésen megérkezett.</p> </div>
</div>
</div>
<p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kati/papavAL/bojte2_fekvo.jpg" style="float:left;margin:7px" height="120" width="180">A <i>Lovasi esték</i>
hagyományos programsorozatában – mely az idén testi és lelki
egészségünk témakörében szervezett előadásokat – ezúttal rendhagyó
időben, pontban délben kezdődött meg <b>a szerzetes lélekemelő, ugyanakkor
szelíd humorral fűszerezett elmélkedése</b>.</p><p>Az újszövetségi
történetnek már a kezdetén azzal szembesülünk, hogy csupa küzdelem,
megpróbáltatás a Szent Család élete – mutatott rá Böjte Csaba.
Óhatatlanul megszületik a kérdés az emberben:<b> Isten miért nem segít
Máriának, miért kell olyan rideg és kitaszított körülmények között
megszülnie a gyermekét, Jézust, s az Úr miért nem segít később sem,
mikor Mária és József elvesztett gyermeküket keresik Jeruzsálemben? A
kérdések sora hosszan folytatható </b>volna, de a válasz nem az
természetesen, hogy Isten magára hagyta az embert, vagy nem szereti.<b>
Isten küzdőképes, edzett emberré, nemesebbé akar emelni minket a
próbákkal</b>. Mindezek a javunkra válnak, hiszen testben-lélekben
megerősödünk, ellenállókká válunk, miközben megvívjuk küzdelmünket a
nehéz helyzetekkel. Hogy felnőjünk ahhoz, hogy Istennel egy asztalhoz
ülhessünk, feladatokat kell elvégezni. Az elénk adott feladatokra ezért
úgy kellene tekintenünk, mint Isten ajándékaira, amelyek nyomán többek,
gazdagabbak leszünk.</p><p><b>Van-e hitünk önmagunkban, és hisszük-e, hogy
Isten küzdelmeinket megsegíti?</b> – vetette fel az előadó. XVI. Benedek
pápa egyházfői végrendeletének tekinthető a hit éve. Márton Áron is a
hit megőrzését adta testamentumba a magyar nemzetnek. <b>Példákat idézett,
amikor a hit szinte hegyeket mozdított meg az emberek életében</b>,
reménytelen helyzetükből is kézen fogta őket az Isten, látva
igyekezetüket. <b>A hit cselekedet nélkül halott – idézte Jakab apostolt
</b>Böjte Csaba. S valóban, <b>Isten bízik bennünk, hogy képesek vagyunk
felnőni, hogy egymás testvéreiként, békében éljünk </b>majd a világban –
emelte ki a ferences szerzetes.</p><p>Elmesélte: amikor a nagyszalontai
kaszárnyát felajánlották neki, hogy ott is gyermekotthonokat hozzanak
létre, eleinte bizonytalanul indultak neki az előkészületnek. Aztán
kaptak több helyről külföldiektől támogatást, s a végén a román állam
segítségével sikerült befejezniük. A háborús fészekből szeretetotthont
tudtak teremteni.<b> „Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében, mert
abban van a jövő” – hangsúlyozta. Erdélyi otthonaik eseményeit idézve
hozott megható példákat arra, hogy a szeretet küzdelemre kész erejével
miként találtak egymásra családok, miként gyógyultak be lelki sebek, és
váltak ellenségeskedők barátokká. „Hinnünk kell a kiengesztelődésben, a
párbeszéd erejében.”</b></p><p>Március 15-e emlékezete kapcsán<b> nemzeti
küzdelmeinket idézte</b>, s szóba hozta <b>Trianont is, </b>kutatva, milyen választ
lehet adni erre a máig tartó traumára. <b>Nem megoldás az elveszett
országrészek uralkodó népeinek pocskondiázása, a gyűlölködés</b>. Árpád
vezér példája nyomán – aki képes volt megegyezni a törzsekkel, hogy a
Kárpát-medencében szeretnének letelepedni – nem tehetünk ma sem, most
sem mást, minthogy közösségeink egységét újjáépítsük, <b>ki kell
engesztelődnünk egymással. Nem szabad engednünk a rosszindulatú megosztó
politikáknak</b> – hangsúlyozta Csaba testvér. Az előadás végén közös imára
hívta az egybegyűlteket.</p><p>Toldi Éva/Magyar Kurír</p>