<span style="color:rgb(128,128,128);font-family:&#39;lucida grande&#39;,tahoma,verdana,arial,sans-serif;font-size:11px">Névválasztását így mesélte el ma Ferenc pápa a sajtó képviselőinek<br>
                        <br>
                        „Voltak, aki<span>k nem tudták, Róma püspöke miért választotta a 
Ferenc nevet. Némelyek Xavéri Szent Ferencre gondoltak, mások Szalézi 
Szent Ferencre, és persze voltak, akik olyanok is, akik Assisi Szent 
Ferencre.<br>
                        <br>
                        Elmondom nektek, hogyan történt:<br>
                        <br>
                        A választás során São Paulo nyugdíjas érseke, a Kléruskongregáció 
nyugdíjas prefektusa, Claudio Hummes bíboros ült mellettem, aki igen jó 
barátom, igen jó barátom! Amikor kissé vészesre fordult a helyzet, ő 
bátorított. És amikor a szavazatok száma [az összeszámláláskor] elérte a
 kétharmadot, kitört a szokásos taps, mert hiszen megválasztották a 
pápát. Ő pedig átölelt, megcsókolt, és oda súgta: »El ne feledkezz a 
szegényekről!« És ez a szó itt [a fülembe] mászott: a szegények, a 
szegények! Aztán rögtön a szegények kapcsán Assisi Szent Ferencre 
gondoltam. Aztán a háborúkra gondoltam, miközben a szavazatszámlálás 
tovább folytatódott, az utolsó szavazatig. És Ferenc a béke embere. Így 
született meg szívemben a név: Assisi Ferenc. Számomra ő a szegénység 
embere, a béke embere, olyan ember, aki szereti és védelmezi a 
természetet; manapság nekünk sincs valami jó viszonyunk a teremtett 
világgal, nemde? Ő olyan ember, aki a béke szellemiségét árasztja 
felénk, egy szegény ember… Ó, mennyire szeretnék egy szegény és a 
szegénykért élő egyházat!<br>
                        </span></span>