<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td colspan="2" valign="top"><h3>Dr. Kerényi Lajos, piarista: Nagyböjt! </h3>
</td>
</tr><tr>
<td valign="top" width="150px">
<img src="http://hirlevel.mpdsz.piarista.hu/system/files/imagecache/hirlevelbe_iksz_110/imagefield/2013/03/Nagybojt2013_0.jpg" alt="" title="" class="imagecache imagecache-hirlevelbe1">
</td>
<td class="content-content" valign="top" width="140%">
<div style="text-align:justify">
<p>Nagyböjt! Az Egyház minden évben megrendezi, és felkészülésre szánja e
szent időszakot. Mi a tét? A bontakozás, a fejlődés, a mindig több
érték befogadása. A boldogság titka is ez: <b>tud-e valaki kiemelkedni a
vegetáció világából, a tudás, a művészetek, a szeretet és a
transzcendencia magaslataiba.</b> A kincs, a hír és a gyönyör evilági
kínálatai előbb-utóbb kevésnek bizonyulnak, bár nélkülözhetetlenek a
teljes emberség megválaszolásához. Éppen ezért az Úristen mintegy
hordozórakétanak a testet adta, hogy annak segítségével újra meg újra
<b>legyőzhesse a végtelen értékek felé vágyó személy a visszahúzó
gravitációs erőket.</b></p>
<p>Mi szükséges ehhez? Hogy az értelmes ember, a Homo Sapiens tisztában
legyen fennkölt céljával. Az élet nem játék, hanem feladat. Út. De nem a
semmi felé. Pál apostol a 2. Korinthusi levelében így ír: <u><b>"Krisztus
levele vagytok, amelyre mi írtunk. Nem tintával, hanem az élő Isten
Lelkével, az élő szív lapjaira" (2Kor, 3, 3).</b></u> Istenem! Hogy kell
vigyáznunk szívünk és értelmünk lapjaira, hogy kik és miket írnak
azokra. Sok-sok látogatott beteg testvérem között <b>megrendítő írások
kerülnek elém lelkük lapjairól.</b> Lajos atya! - mondták a minap egy 87
éves, már napok óta delíriumban szenvedő betegről- , éjszakánként ez a
nő káromló és parázna szavakat ismételget, <b>Istent vádol és valami
szánalomra méltó érzéki életről vall</b>. Nyugtalan és kétségbeesettnek
látjuk. Kérdezem: <b>Vajon ki, kik írtak lelke lapjaira? </b>Ő volt gyenge, nem
tudta megválogatni a firkálókat? Miért volt gyenge? A főszerzők, a
szülők, akik elsősorban feleltek érte, nem vigyáztak rá? Talán ők maguk
is már oly mélyre süllyedtek, hogy csak ennyi telt tőlük? <b><u>Micsoda
felelősséget hordoz minden főszerző és útközben belépő író</u> az emberi
életek iránt!</b></p>
<p>A Prédikátor könyve szavaival fejezem be mai jegyzetemet: "A bölcsek
szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek. A nyájak
javára használja őket a pásztor... Vége a beszédnek. Mindent hallottál.<u><b>
Féld az Istent és tartsd meg parancsait, mert ez minden embernek
kötelessége, mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden
rejtett dolgot, </b></u>akár jó volt, akár rossz" (Préd, 12, 12-14)</p>
</div></td></tr></tbody></table>