1./ Egy csésze kávé <br><a href="https://sites.google.com/site/csebicsaladsegitoi/egy-csesze-kavet" target="_blank">https://sites.google.com/site/csebicsaladsegitoi/egy-csesze-kavet</a> (Egyszeri egy-két csésze kávényi is segít valamit. Már gyűlt valamennyi pénz.)<br>
<br>2./ Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt<br> egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan<br> lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja<br>
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a<br> gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák<br> jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám<br>
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor<br> nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén<br> Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,<br>
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm<br> ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen<br> jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő<br>
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek<br> nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,<br> se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám –<br>
kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.<br> Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek<br> helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra<br>
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,<br> a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így<br> felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak<br>
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”<br> Lk 16,19-31<br><br> Elmélkedés:<br><br> Az adakozást, a szegények segítését, mint a nagyböjt fontos cselekedetét<br> állítja elénk az evangélium. Jézus példabeszédet mond egy szegény és egy<br>
gazdag emberről. A gazdagnak mindene megvolt, amit a földi élet nyújthat.<br> Úgy gondolta, hogy a javak birtoklása teszi boldoggá az életét és egész<br> életében élvezte az anyagi javak által nyújtott előnyöket. Lázárnak, a<br>
szegény embernek csak a nehézségek, a nélkülözés, a betegség jutott földi<br> életében. Sorsuk ellentétes, s ha csak a földi életre gondolunk, s tovább<br> nem látunk, akkor igazságtalannak tűnik. Ezt a látszólagos<br>
igazságtalanságot oldja fel a túlvilági élet, hiszen haláluk után fordul<br> meg sorsuk. A gazdagnak a pokol szenvedései jutnak, a szegény ember a<br> túlvilági jót nyeri el. A gazdag azért kapott büntetést, mert – bár lett<br>
volna rá lehetősége – vagyonából nem segítette a szegényt, s azt csak<br> saját jólétére fordította.<br> Tévedés volna azt hinnünk, csak a tehetősek, a gazdagok tudnak segíteni a<br> szegényeken. A tapasztalatok szerint a szegényebbek, mivel jobban átérzik<br>
a nélkülözők nyomorát, sokkal szívesebben adakoznak, mint a gazdagok, akik<br> nem ismerik a hiányt, a nélkülözést. Isten azért adja nekünk a földön az<br> anyagi javakat, hogy azokat helyesen használjuk fel, s ennek része az is,<br>
hogy segítjük a nálunk szegényebbeket. Figyeljünk oda mások gondjára a<br> nagyböjti időben!<br> © Horváth István Sándor