<div>
<h2> 
Kopp Mária: &quot;A rút csupán a szépnek árnya&quot;
</h2>

<div>
2013. február 24. vasárnap, 21:29 | Írta: Szerkesztő
</div>
</div>

<p><b><img style="float:left" alt="kopp_m" src="http://www.talita.hu/images/stories/kopp_m.jpg" height="241" width="160"><br>Lelki fontossága miatt kedvencem Babits Mihály <i>Éhszomj</i> című versének négy sora: <i>&quot;Mert
 szép a világ, úgy találom, / s a rút csupán a szépnek árnya; / mert 
szép a világ, mint egy álom, / mint egy istennek hajnalálma.&quot;</i></b></p>



<p>Ezt a verset akkor szoktam felidézni, amikor nehéz helyzetbe vagy 
krízishelyzetbe kerülök, amikor emberi kisszerűséget, ellenségességet, 
érthetetlen gonoszságot tapasztalok. Akkor jön elő bennem a vers 
érzésvilága.</p>
<p>Egyébként <b>mint pszichoterapeuta alapvetően tudom, hogy minden rútban ott a szép is, illetve <i>a rút csupán a szépnek árnya</i>,
 és minden emberben azt kell látni, amivé lehetne, ami a jó benne</b>, ami 
az igazán fontos benne. Ha az ember így találkozik egy másik emberrel, 
akkor mindjárt megpróbál <b><u>értelmet is adni az egyébként nagyon nehéz 
helyzetnek.</u></b></p>
<p>Számomra az is nagyon-nagyon fontos, amit Babits így fogalmazott meg: <i>&quot;mert szép a világ, mint egy álom, mint egy istennek hajnalálma&quot;</i>. Sokkal több a világ, mint ami én vagyok, mint amit én meg tudok magyarázni.</p>



<p>Azt mondjuk, hogy a világ térben és időben végtelen. Miért 
feltételezzük, hogy a személyiség irányában nem végtelen? Számomra az 
Isten ezt jelenti: <u><b>egy végtelen személyességet, akinek én a hajnalálma 
vagyok, és mindannyiunknak ennek a végtelen személyességnek a 
hajnalálma</b></u>iként kell élnünk. Ha így látjuk <b><u>a jövőnket és akár a 
legnehezebb helyzeteket is</u></b>, akkor rájövünk, hogy összességében mégiscsak
 jó ez a világ.</p>
<p>Csak sajnos mi, emberek, nagyon sokszor elrontjuk egymás számára, és ezen kellene változtatni. <br></p>
<p><i style="text-indent:0px;letter-spacing:normal;font-variant:normal;text-align:start;background-color:#d6cde4;font-weight:normal;line-height:17.5px;text-transform:none;font-size:11.6667px;white-space:normal;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;word-spacing:0px">( Egy csepp emberség. 2. kötet. Magyar Rádió, Budapest, 2005.)</i></p>