&quot;Azt kell mondjuk, <b>a katolikus egyház</b> a maga módján egy <b>meglehetősen 
liberális intézmény.</b> T<b>ávolról sem egy monolit tömb, ahol mindenki 
egyszerre mozdul a pápai himnusz ritmusára.</b> Először is <b>nincsenek 
egyértelmű határai</b>. Másrészt <b>a törvények betartása</b> tulajdonképpen <b>a 
saját lelkiismeretünkre van bízva</b>. Sőt,<b> a büntetés/jóvátétel 
végrehajtása is</b>. Harmadrészt <b>mindig készek megbocsátani</b> benne. 
Negyedszer miközben van egy erős központ, <b>a lokális szint is 
meglehetősen erős</b> (erre bizonyíték, hogy a püspökök hogy szabotálják el a
 pápa liturgikus intézkedéseinek végrehajtását, vagy akár a 
pedofilbotrányok is). Egy püspök, aztán egy <b>plébános elég tág keretek 
közt csinál azt, amit akar.</b> Ötödször<b> a <a target="_self" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1pai_t%C3%A9vedhetetlens%C3%A9g">pápai tévedhetetlenség</a>
 sem abszolút, elég szigorú szabályai vannak</b>.&nbsp; Szokás beszélni az egyház
 <b>alkotmányá</b>ról, ami persze nem kartális, írott, hanem <b>láthatatlan és 
történelmi</b>. Aztán ott van ebben a nagy birodalomban a <b>rengeteg 
&bdquo;lelkiségi mozgalom&rdquo;, különféle irányzat, amelyek közt szabadon lehet 
válogatni</b>. <b>Egy hétköznapi hívő,</b> akikből pedig a legtöbb van (négyezer 
püspök és négyszázezer pap mellett laikusból több mint egymilliárd van),
 tkp úgy és <b>akkor szidja a &bdquo;diktátort&rdquo;, ahogy akarja</b>. Baromira 
diktatórikus. Arról nem is beszélve, hogy <b>a tagság opcionális.</b>&quot;<br><br>a fenti részlet a következő cikkből való: <a href="http://konzervatorium.blog.hu/2013/02/12/xvi_benedek_784#more5076652">http://konzervatorium.blog.hu/2013/02/12/xvi_benedek_784#more5076652</a> <br>