<div>
<p>Erdő Péter a nagyböjt kezdetén azt kérte: <b>gondoljuk végig az
idén is, mit kíván tőlünk az Isten, mit hibáztunk el vagy mit
mulasztottunk el az elmúlt évben. Bűnbánatunk ne csupán érzés legyen,
<u>tettekben is </u>nyilvánuljon meg.</b> „Gondoljuk végig, mi az, amiben
életünk rossz logika mentén zajlik, <b><u>mik azok a belső önzéseink és
kötöttségeink</u>, amelyek <u>nem engedik, hogy teljesen szabadon álljunk Jézus
rendelkezésére</u>”</b> – tette hozzá. Erdő Péter a bűnbánat cselekedeteiről
szólva <u><b>az alamizsna, az imádság és a böjt</b> </u>fontosságát hangsúlyozta,
megemlítve, hogy a maga előtt kürtöltető alamizsnálkodó gyakori látvány
volt Krisztus korában.</p><p>„<i>Ám <u><b>a döntő itt is a lelkület,</b></u> mert az
álarc ugyan alamizsnát mutatott, de a gondolat kegyetlenségből és
embertelenségből indult; minthogy nem azért adakoztak, hogy a
felebaráton könyörüljenek, hanem hogy dicsőséget élvezzenek. Az pedig
<u>i<b>szonyú kegyetlenség, ha te dicsőséget keresel, mikor más éhen hal, és
az ínséget nem hárítod el</b></u></i><u><b>”</b></u> – mondta a főpap. Erdő Péter hozzátette,
manapság sokan panaszolják, hogy elszigetelt életet élnek az emberek és
eltűnik mellőlünk a felebarát. Könnyebb egy képernyőn megjelenő
számlaszámra pénzt utalni, mint személy szerint megismerni a rászorulót,
meggyőződni róla, hogy mire van szüksége, és így segíteni neki. „<i>Ez
az elszemélytelenedés pedig növeli a magunk előtt kürtöltetés
veszélyét, vagyis azt, hogy főként a közvélemény megnyerésére,
propagandaként kezeljük a jótékonyságot</i>” – jelentette ki.</p><p>A
bíboros azt mondta, a mások előtt nem fitogtatott jámborság, akár
otthon, akár a hétköznapi <u><b>csendben végzett templomi szentséglátogatás</b></u>
során <u><b>igazán bensőséges kapcsolatba</b></u> hoz minket<u><b> Istennel.</b></u> „<i>A böjt sem
a nagyközönségnek szól, nem csupán ételben és italban lehetséges az
önmegtartóztatás, hanem minden olyasmiben is, ami önmagában nem káros
vagy helytelen, de lemondhatunk róla, hogy kifejezzük Isten iránti
szeretetünket. Az Istennel való <u><b>bensőséges kapcsolat öröméből fakadjanak
segítő szeretetünk diszkrét és hatékony tettei</b></u>, hogy így <u><b>hitelesen
készüljünk Krisztus feltámadásának örömére</b></u></i>” – zárta szavait Erdő Péter.</p><p>A
hamvazószerdán kezdődő, húsvétot megelőző negyvennapos böjt a
keresztények számára bűnbánati időszak, amely <u><b>alkalmat ad a lemondásra, a
hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre</b></u>, hogy méltóképpen
felkészülhessenek a húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának
megünneplésére. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a
hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik
ennek emlékét: az előző évben virágvasárnapkor <b>megszentelt és elégetett
barka hamujából</b> a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján)
keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: <u><b>„<i>Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!</i></b></u>” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.</p><p> MTI</p> </div>