<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.19394">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>A pápa lemondásában is szerepel a szabadság szó,
tegnapelőtt Beer püspök úrral volt egy beszélgetés, amiben kifejezetten
rajongóan beszélt a szabadságról.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Akkor nem lopakodó globális etika, ha ők mondják?
Vagy ők is beépített emberek?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Hogyan lehetne természeti adottságokat lebontani?
Kisebb természeti adottságokra? </FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Ki mondja meg pontosan, hogy mi a rossz? Ha én úgy
gondolom, hogy nőnek lenni rossz, akkor az úgy is van?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Honnan veszi bárki is, hogy egy nemzeti nyelv
változásait tudatosan, tervszerűen és hosszútávon befolyásolni lehet
kívülről?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Milyen bizonyítékot fogadna el a cikk szerzője arra
nézve, hogy ezek a szavak, fogalmak, kifejezések előre megfontolt aljas
szándék nélkül kerültek bele egyszerűen a nyelvünkbe,
nyelvhasználatunkba?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Szerintem ez üldözési mánia.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Sokkal hihetőbb számomra, hogy valakinek vagy
valakiknek nem tetszik ez vagy az a szó, nem szereti/k használni valamiért.
Érdekes vita lehet, ki milyen jelentéstartalmat rendel egy-egy
hangalakhoz.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Úgy tűnik ebből a szövegből, aki nem követi
Krisztust, hanem mondjuk mohamedán vagy zsidó, az nem lehet rendes ember. Csak
olyan, aki összeesküdött a keresztények ellen. </FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Így lenne igaz ez?</FONT></DIV>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #000000 2px solid; PADDING-LEFT: 5px; PADDING-RIGHT: 0px; MARGIN-LEFT: 5px; MARGIN-RIGHT: 0px">
<DIV style="FONT: 10pt arial">----- Original Message ----- </DIV>
<DIV
style="FONT: 10pt arial; BACKGROUND: #e4e4e4; font-color: black"><B>From:</B>
<A title=greschem@gmail.com href="mailto:greschem@gmail.com">Emoke
Greschik</A> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>To:</B> <A title=grem@turul.banki.hu
href="mailto:grem@turul.banki.hu">grem@turul.banki.hu</A> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Sent:</B> Saturday, February 09, 2013 12:58
PM</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Subject:</B> [Grem] A relativizmus
diktatúrája</DIV>
<DIV><BR></DIV>
<H1 class=title>Az észrevétlenül lopakodó új globális etika</H1>
<DIV class=meta><SPAN class=submitted><BR></SPAN></DIV>
<DIV class="field field-type-text field-field-lead">
<DIV class=field-items>
<DIV class="field-item odd">A berlini fal leomlása óta globális kulturális
forradalom zajlik a világon. Egy új, „kereszténység utáni” erkölcs új
kifejezései, normái, értékei, életsílusai terjedtek el és váltak globálisan
irányadóvá. Az új etika jelszavai megtévesztően hasonlóak a keresztény
szeretetparancs alapelveihez, tartalmuk mégis különösen más. Rendkívül fontos,
hogy keresztényként tudatosítsuk, mi is történik körülöttünk; fontos, hogy
felismerjük a csúsztatásokat, az eszmei hátteret, és fellépjünk az igaz,
krisztusi értékek védelmében. </DIV></DIV></DIV>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><STRONG><IMG style="MARGIN: 7px; FLOAT: left"
src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/KKEP_13.jpg"
width=105 height=105>Árulkodó kifejezések</STRONG><BR><BR>Az új etika többek
közt egy újfajta nyelvezetben válik felismerhetővé, amely ma a médiától az
iskolákig, a kultúrától a törvényhozásig mindenütt visszhangzik. Íme néhány
példa: konszenzus, diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, szabadság,
párbeszéd, életminőség, a választás joga, tudatos döntés, gender, egyenlőség
elve, partnerség, átláthatóság, kulturális ráhangolás, holisztikus,
konzultáció, befogadás, női/gyermeki/reproduktív jogok, szexuális orientáció,
biztonságos abortusz, vesztes nél­küli megoldás, szekuláris spiritualitás,
békére nevelés stb. E szóhasználatban az örök értékekre utaló szavak mellett
bőven találunk ártalmatlannak tűnő, de könnyen átértelmezhető kifejezéseket
is.<BR><BR>Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az új nyelvezetből hiányoznak
olyan, sajá­tosan a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó szavak, mint
például igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség,
tisz­taság, férj, feleség, apa, anya, szolgálat, tekintély, igazsá­g,
törvény, hit, remény, szenvedés, bűn, barát, ellenség
stb.<BR><BR><STRONG></STRONG>Megfigyelhető a fogalmak csúsztatása is.
Manapaság tekintély helyett egyéni autonómiáról és jogokról hallunk,
házastársak helyett partne­rekről, boldogság helyett életminőségről,
család helyett a család különböző formáiról, iden­titás helyett
sokféleségről, többségi szavazás helyett konszenzusról, kiállás helyett
párbeszédről, egyetemes értékek helyett globális etikáról
stb.<BR><BR><STRONG>Szavakból – cselekvési normák</STRONG><BR><BR>Az új
fogalmak nem maradtak pusztán nyelvi jelenségek, hanem mára – szinte
észrevétlenül – meghatározó, sőt kötelező cselekvési elvekké váltak a
politikában, a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban, a kultúrában, az
egyészségügyben, az oktatásban, vagyis az élet minden területén (pl. a
diszkriminációmentesség elve tiltja, hogy ma bárki bűnnek merje nevezni a
homoszexuális viselkedést). Noha legtöbbjük törvényileg még nem kötelező, az
új etika hatékonyabban diktál, mint a nemzetközi törvények.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Az új nyelvezet megalkotói tudatosan kerülték a
fogalmak jelentésének pontos meghatározását. Az ürügy az volt, hogy a
meghatározás elvenné az egyéni értelmezés szabadságát, a valós cél azonban
stratégiai és manipulatív: lehetővé tenni a legellentmondóbb értelmezéseket
is. A reproduktív egészség fogalma például éppúgy jelentheti az anyaságot,
mint a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, az önkéntes sterilizációt, a
mesterséges megtermékenyítést vagy bármely, szexualitással kapcsolatos
viselkedést.<BR><BR><STRONG>Hogyan ment végbe e „lopakodó” kulturális
forradalom? </STRONG><BR><BR>A nemzeti szint <EM>fölött</EM> és
<EM>alatt</EM>, a demokratikusan választott nemzeti kormányok megkerülésével:
az ENSZ és a vele együttműködő nem kormányzati szervezetek összefogásával. A
hidegháború után, amikor a multinacionális vállalatok pénzügyi és
gazda­sági hatalma ugrásszerűen nőtt, a nemzetállamoké pedig csökkent, az
ENSZ a globális kormányzat stratégiai központjává tette magát. „Egyetemes
morális tekintélyével” kívánta el­lensúlyozni a piac globális gazdasági
erejét, és ehhez globális etika kialakítását tűzte ki célul. „Szakértőinek”
közreműködésével 1990-től kormány­közi konferenciákon dolgozta ki és hat
év alatt megteremtette az új világrendet. Hatékony segítséget kapott a vele
azonos szemléletű, a kormányokkal egyenlő partnernek tekintett (!) nem
kormányzati szervezetektől, amelyeket tévesen civilnek is neveznek, noha
olykor csupán egy-egy radikális kisebbség érdekcsoportjai.
<BR><BR><STRONG>Eszmei háttér</STRONG><BR><BR>A globális etika a
posztmodernitásba illeszkedik, amely alapvetően tagadja az objektív igazságot
és valóságot. Úgy véli, minden normát és struktúrát tetszés szerint le lehet
bontani és újra lehet építeni – sőt a „felszabadítás” jegyében meg is követeli
a struktúrák lebontását (a társadalmi és kulturális hagyományok, a vallási
törvények, de még a természeti adottságok, pl. férfi-nő különbözőségének
felszámolását is). <BR><BR>A posztmodernitás legfőbb, irányadó értéke a
választás szabadsága. E parttalan szabadság jegyében az ember számára a
<EM>rossz</EM> választásának jogát is megköveteli (abortusz, homoszexualitás,
„szabad szerelem”, eutanázia, tekintély és hierarchia elvetése stb). A
posztmodern etika ezzel – erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve
– a termé­szettörvény és az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezi magát.
<BR><BR><STRONG>A relativizmus diktatúrája</STRONG><BR><BR>A választás
posztmodern etikája a hierarchiák felszámolásával di­csekszik, ám eközben
az értékek új hierarchiáját hozza létre, XVI. Benedek pápa kifejezésével a
relativizmus dik­tatúráját. A relativizmus diktatúrá­jában emberségünk
és hitünk radikális lebontását erőltetik ránk finom módszerességgel,
kulturális átformálás által. A re­lativizmus álarcot visel, de uralkodó és
romboló.<BR><BR>A korábbi diktatúrák hangosak, erőszakosak, központosítottak,
leigázóak, megfélemlítőek. A relativizmus diktatúrája halk, rejtett,
intézményeken belüli, „barátságos”, decentralizált, globális. Stratégiája
lágy, alulról felfelé irányuló, nemhivatalos, belső. A relativizmus
diktatúrájának végeredménye az ember és a természet lebontása, valamint az
aposztázia terjesztése a világban, különösen a fejlődő
országokban.<BR><BR><STRONG>Mit tehet ebben a helyzetben a keresztény ember?
</STRONG><BR><BR>A múlt ideologikus rendszereihez hasonlóan a globális etika
vége is az lesz, hogy lebontja saját magát. Mivel tele van belső
ellent­mondásokkal, nem fenntartható. Nem valószínű azonban, hogy a
globális ci­vilizáció önmagától visszatér a józan észhez és a hagyományos
értékekhez. Az új kultúrát tehát evangelizálnunk kell.<BR><BR>Ennek során
nagyon fontos a tisztánlátás, mert könnyű összetéveszteni a globális etika
jelszavait és értékeit az egyház társadalmi tanításával. Az új etikában
szereplő „egyenlőség elve” nem ugyanaz, mint az igazságosság zsidó-keresztény
fogalma; más a „tudatosság- és érzé­kenységnövelés”, mint a lelkiismeret
erkölcsi és teológiai nevelése; más a „nők egyenlő esélyhez juttatása”, mint
férfi és nő egyenlő méltósága, a „pozitívan élni” fogalma nem ugyanaz, mint a
teológiai remény fogalma; a kényszerű „szabad választás” más, mint a
krisztusi szabadság; az „emberi jogok, jogosultságok, diszkriminációmentesség”
egészen más, mint Isten irgalmas szeretetének örömhíre. Fontos, hogy
észrevegyük: a kétféle logika két külön irányba vezet. Világosan el kell
választanunk a globális etikát a hiteles keresztény humanizmustól. <BR><BR>Nem
vehetünk részt olyan kétértelmű programokban, amelyeket a globális etika
ügynökei irányítanak. Szavainkban pedig ügyelnünk kell, nehogy az új fogalmak
elfoglalják az evangelizáció helyét: a mi feladatunk az evangelizáció, nem
pedig az, hogy emberi jogokról és fenntarthatóságról beszéljünk. Vajon nem az
„üdvös­ség fokozatos szekularizációjáról” óvott II. János Pál
pápa <EM>Redemptoris missio</EM> kezdetű enciklikájában? Fontos, hogy az
új etika homályos fogalmaival kapcsolatban mindig világossá tegyük, mi
külön­bözteti meg ezeket az Egyház szociális tanításától és az
evangéliumtól, másként hallgatóink elbizonytalanodnak és hitük is
meggyengülhet. <EM>Novo millennio ineunte</EM> kezdetű enciklikájában II.
János Pál pápa arra hív bennünket, hogy Krisztustól induljunk el. A jelen
helyzetben ez az újrain­dulás a feladatunk.<BR><BR><EM>Összefoglalónk
Marguerite A. Peeters: Új globális etika: kihívások az Egyház számára c.
tanulmánya alapján készült (kiadta: a Magyar Katolikus Családegyesület). A
szerző a brüsszeli székhelyű lnstitute for Intercultural Dialogue Dynamics
igazgatója.</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Ménesi Krisztina/Magyar Kurír</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Kép: <A
href="http://laboringinthelord.com">laboringinthelord.com</A></P>
<P>
<HR>
<P></P>_______________________________________________<BR>Grem mailing
list<BR>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<BR>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<BR></BLOCKQUOTE></BODY></HTML>