<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.19394">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Ez a cikk nem vizsgálja a hitbéli hozzáállást -
van-e akkor bármi létjogosultsága?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Szerintem nagyon helyesen a kommunikáció, a dolgok
megbeszélésének, értékelésének szükségességére hívja fel a figyelmet, bár nem
tudom, miért, ezt nem mondja ki.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Azt gondolom, fogalmazni se tudunk már lassan. A
következő generáció nem olvas, nem ír, nem fogalmaz, és nem is fog tudni jól
kommunikálni.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Most, amikor végre látszik, milyen égetően
szükséges lenne.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>De az alapvető probléma szerintem továbbra is az, h
nem is akarunk szeretteinkre időt, energiát, pénzt pazarolni. Kitüntetések,
hangzatos népszerűségek, elit munkák foglyai vagyunk.</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Hányan tudják vajon valóban lehúzni a munkahely
rolóját, amikor hazamennek? Otthon vagyunk-e valóban, vagy csak
helyileg/jogilag?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Mind tudjuk-e azt mondani szeretteinknek: most csak
Rád figyelek, mondd! És figyelünk-e tényleg? Ami fáj neki, fáj-e nekünk is?
Örülünk-e az örömének?</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Megpróbáljuk-e elképzelni, milyen lehet az ő
kiszolgáltatottsága a főnökének, az osztályfőnökének? </FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Akarjuk-e elképzelni?...</FONT></DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial>Akarjuk-e? </FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>----- Original Message ----- </DIV>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #000000 2px solid; PADDING-LEFT: 5px; PADDING-RIGHT: 0px; MARGIN-LEFT: 5px; MARGIN-RIGHT: 0px">
<DIV
style="FONT: 10pt arial; BACKGROUND: #e4e4e4; font-color: black"><B>From:</B>
<A title=greschem@gmail.com href="mailto:greschem@gmail.com">Emoke
Greschik</A> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>To:</B> <A title=grem@turul.kgk.uni-obuda.hu
href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</A>
</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Sent:</B> Sunday, February 10, 2013 10:01
AM</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Subject:</B> Re: [Grem] Apátlan
gyerekek</DIV>
<DIV><BR></DIV>Mogyorósi Dóri, k.Lttagtól:igyelmet<BR>Kutatják a jó házasság
titkát - rövid cikk<BR><A
href="http://hvg.hu/panorama/20130207_Egyetemen_kutattak_a_jo_hazassag_titkat">http://hvg.hu/panorama/20130207_Egyetemen_kutattak_a_jo_hazassag_titkat</A><BR><BR><BR><BR>
<DIV class=gmail_quote>2013/2/9 Emoke Greschik <SPAN dir=ltr><<A
href="mailto:greschem@gmail.com"
target=_blank>greschem@gmail.com</A>></SPAN><BR>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #ccc 1px solid; MARGIN: 0px 0px 0px 0.8ex; PADDING-LEFT: 1ex"
class=gmail_quote>Bocsánat, helyesbítek. A házasság előtt az összeköltözést
megengedhetőnek tartom, amennyiben elég erős a két fél ahhoz, hogy ne szegje
meg a 'Ne paráználkodj!' parancsát. Tehát szexuális életet nem élnek.
<BR>Emőke
<DIV class=HOEnZb>
<DIV class=h5><BR><BR>
<DIV class=gmail_quote>2013/2/9 Emoke Greschik <SPAN dir=ltr><<A
href="mailto:greschem@gmail.com"
target=_blank>greschem@gmail.com</A>></SPAN><BR>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #ccc 1px solid; MARGIN: 0px 0px 0px 0.8ex; PADDING-LEFT: 1ex"
class=gmail_quote>Kedves Flóra!<BR>Szerintem, amiket Te írtál le az a
lélektani oldala a kérdésnek. Azt gondolom, hogy legalább ennyire, sőt
ennél sokkal fontosabb a házasulók, ill. házasok erkölcsi és hitbéli
hozzáállása a kérdéshez: elfogadják-e, hogy a házassági eskü egész életre
való elköteleződést fog jelenteni, ill. jelent, hogy a házasság Isten
előtt felbonthatatlan. Ha így mennek a házasságba, és valaki csak olyanhoz
hajlandó hozzámenni, (összeköltözés szóba sem jön), akiről majdnem
bizonyosan feltételezhető előre a hasonló hozzzáállás a házassághoz, akkor
a kiindulópont, és az elköteleződés-akarat, jellem, önismeret,
kommunikáció, esetleg erkölcsös segítség kérése, na és a házasságban
Krisztus szentségi jelenléte (l. ismét a mai 'házasság, aszkézis'
levelemet), átsegítik őket a 'jón és rosszon'. <BR>Sajnos, ha ezek az
oszlopai a házasságnak nem adottak, akkor valóban nem tekintik a felek a
házasságot komolyabbnak, mint egy papíron is rögzített párkapcsolatnak.
<BR>Én komolyan hívő, és vallását gyakorló katolikusként hiszem Krisztus
tanítását a házasságról - 'nincs azt megelőző szexuális élet, és
felbonthatatlan, továbbá szentségi - tehát isteni kegyelmi jelenléttel
áldott'. <BR>Még ezt is el lehet rontani szeretetlenséggel és
jellemtelenséggel, amint azt sok keresztény sajnos megteszi, de ha valaki
komolyan gondolta és komolyan dolgozik rajta, továbbá az egyenes úton
marad, szentségi és imaélettel megerősítve, akkor jó esélye van a
szeretetben növekedésre. <BR>Szerencsére a családomban sok generáción
keresztül semmilyen válás nem fordult elő, és ezek voltak a házasságok
oszlopai a krisztusi tanítás és szentségi élet talapzatán.<BR>Egy a
hűséget erősítő szentírási idézet jut még az eszembe: "Állhatatossággal
mentitek meg lelketeket."<BR>Szeretettel,<BR>Emőke
<DIV>
<DIV><BR><BR><BR>
<DIV class=gmail_quote>2013/2/9 Koós Flóra <SPAN dir=ltr><<A
href="mailto:koosf@t-online.hu"
target=_blank>koosf@t-online.hu</A>></SPAN><BR>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #ccc 1px solid; MARGIN: 0px 0px 0px 0.8ex; PADDING-LEFT: 1ex"
class=gmail_quote><U></U>
<DIV bgcolor="#ffffff">
<DIV><FONT face=Arial>Kedves Emőke, olyan sok érdekes, izgalmas témát
vetsz fel, szerintem csupa fontos dolog, amiről sokat kellene
beszélni!</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Ez például sztem egy nagyon-nagyon fontos kérdés,
ha nem minden jelenlegi kérdés legfontosabbika!</FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Rengeteget gondolkoztam, miért, miért ez a sok
válás, miért esnek szét a családok? Miért ez a sok szenvedés,
amikor mindenki boldog akar lenni?</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Miért él olyan sok ember pár nélkül, amikor
mindenki megbízható társat keres, és mindenkinek szüksége van
rá?</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Mi az a hatalmas erő, amely a megszületett gyermek
kicsi korában képes szétlökni 2 embert, akikre a kicsinek oly nagy
szüksége van? És miközben a felnőtteknek is mérhetetelen szükségük van a
gyermekükre és egymásra?</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Magam is hozzájárultam a statisztikához. Azt
hittem, belehalok, amikor rámzuhant, h nincs más út, nem tudom
felnevelni a gyerekemet az édesapjával való szoros közösségben. Százszor
azt kívántam, bár sose születtem volna meg. És mégsem tehettem máshogy.
Ha nincs mellettünk akkor drága Édesanyám és valóban nagyon jó
barátnőim, nem tudom, hol lennék most, és hol a legdrágább, a
gyerek.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>A nemrég idézett Révész Sándor cikk a Népsz.-ban
azt a választ adja: a gazdasági kényszer kisebb.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Próbáltam értelmezni ezt, és nem megy.
Nagyon nehéz anyagi körülmények között élek, de ez hajszálnyit sem
befolyásol a párválasztásomban. Mint ahogy nem befolyásolt soha, akkor
sem, amikor sokkal jobbak voltak a körülményeim.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Tudom, létezik érdekházasság. Tudom, van, aki
ezért. De egyrészt ez nagyon kis százalék, másrészt állítom, h bármi az
oka a párkapcsolat létr</FONT><FONT face=Arial>ejöttének, hosszú távon
működni csak akkor tud, ha a felek között valódi érzelmi kötés is
van. </FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Ha nem csal a figyelmem, két fő vonulata van a
válásoknak. Az egyik, amelyikben a nő lázad föl az őt és a gyereket ért
erőszakosságok ellen, ez volt az én esetem is. Ennek egyértelműen az az
oka, hogy ezt ma lehet. Nem köveznek meg érte, nem zárnak be sehova,
lényegében legálisan dönthetünk úgy, hogy önálló életet élünk inkább,
cserébe a békéért, nyugalomért. A szétszakadt család azért persze
nagyon fáj, rettenetes kudarcélmény, és visszaveti a feleket minden
értelemben. Összességében azonban a gyereknek is jobb, fogalmazzunk úgy,
a kisebb rossz. Végső soron azt kell gondoljam, jó a férfiaknak is. Bele
kell nézni a tükörbe, és nézni, látni kell magunkat. Mert ettől jobb
lesz. Próbálni kell alakítani, faragcsálni magunkat, mert igenis
szükségünk van egymásra. Ezért egymáshoz kell igazítani magunkat.
Elviselhetővé kell válnunk.</FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>A másik fő vonulat szerintem, amikor középkorú
ffi, sok esetben több gyerek megszületése után egy fiatalabb nő miatt
költözik, válik el. Gondolom, erről is vannak ismereteink
mindnyájunknak. Szörnyűséges dráma.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Különös módon azonban azt gondolom, ennek is oka
többek közt a női egyenjogúság kivívott állapota. A fiatal nők nem
lennének ott a munkahelyeken, ahova a ffiak dolgozni járnak, míg a
feleségük babázik, ha nem dolgozhatnának. </FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Innen, belőlem úgy látszik a világ: a nők
egyenjogának nagyon is helye van. Sokszor elcsodálkozom, miért, hogy a
nők igenis nagyon okosak. Sokkal több bölcs barátnőm volt életemben,
mint férfiismerősöm, igaz, pedagógusként eleve sok nő között élek. Ha
belegondolok, az ősi időkben, amikor a ffiak vadászni jártak, sokkal
több tapasztalatot szerezhettek a világról, sokkal inkább szükségük volt
a logikájukra, a helyzetek értelmezésére. Mégis semmi
lényeges különbség nem mutatkozik ezekben, bizonyára valamiféle
genetikai kiegyenlítő mechanizmus miatt. Érdekes módon a kisgyerek
nevelésével járó monotóniát mi is nehezen viseljük, és
ugyanúgy vágyunk a közösség tagjai lenni (dolgozni, munkahelyre járni)
mint a ffiak. Ez is kiegyenlített, pedig lehetne sokkal
szélsőségesebb.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Mindezért hát meg is kapjuk. Köszönet a ffiak
nagyvonalú belátásának.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Csak itt nincs vége sajnos.</FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Mert az új valóság az, h a nők nagy része még
többet dolgozik, még többmindenért felelős, mint azelőtt. Nem teheti le
a terhesség, a szoptatás, a kisgyerekkori 24 órás
közellevési-szükséglet nehézségeit.</FONT> <FONT face=Arial>De a
diplomáért való szakdolgozásét, szigorlatozásét, nyelvvizsgázásét sem.
Nem a háztartásvezetést, nem a munkahelyi megfelelést, a továbbképzési
elvárásokat. És ez egyszerűen sok. Nagyon sok sajnos. Nem így állnánk
különben.</FONT></DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Két megoldás kívánkozik. Egy: vissza a
munkamegosztáshoz. Nők: otthon, annál a bizonyos fakanálnál, ffiak a
munkahelyen. Ebből máris erősen előtűnik a konfliktusforrás: a
fiatalabb nők jelenléte a munkahelyeken, míg a feleség bezártnak,
monotonnak érzi az életét. Ráadásul nem találkozik férfiakkal, hisz a
gyerekek körül nők dolgoznak az oviban, isiben, orvosi rendelőben. Ez az
egyensúlytalanság akkor sem jó, ha a felek elkötelezettek, és
minden törekvésük a hűség, a helyzetnek való megfelelés.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>A másik: ha a ffiak is felvállalják valamilyen
részben bezártságot, a monotóniát. Ennek az a haszna is megvan, h a
felek megismerik és ezért jobban megértik egymás nehézségeit.
</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Mi is áll útjában ennek?</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Persze elsősorban az, h jobb, könnyebb érdekes,
nyitott, változatos életet élni. Pláne ha fiatal nők is jelen
vannak.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>De szerintem igazából a rosszul felismert
boldogságkép.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Rengeteg dolog van, amiről azt hisszük, ha azt
elérjük, minden rendben lesz. Sok pénz, vezető beosztás, karrier,
ranglétra. Világhír, Nobel-díj, díj-díj-díj, népszerűség, hatalom.
Néhányan közülük.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Nagyon sok energiát adunk értük, életünk
erejét, képességeinket, sokszor szinte mindent.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial>Pedig szeretteink is érnek ennyit, szeretteink
sokkal többet érnek. Boldogságunk valójában az ő kezükben van.
</FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<BLOCKQUOTE
style="BORDER-LEFT: #000000 2px solid; PADDING-LEFT: 5px; PADDING-RIGHT: 0px; MARGIN-LEFT: 5px; MARGIN-RIGHT: 0px">
<DIV style="FONT: 10pt arial">----- Original Message ----- </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial; BACKGROUND: #e4e4e4"><B>From:</B> <A
title=greschem@gmail.com href="mailto:greschem@gmail.com"
target=_blank>Emoke Greschik</A> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>To:</B> <A title=grem@turul.banki.hu
href="mailto:grem@turul.banki.hu"
target=_blank>grem@turul.banki.hu</A> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Sent:</B> Friday, February 08, 2013
9:17 AM</DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial"><B>Subject:</B> [Grem] Apátlan
gyerekek</DIV>
<DIV><FONT face=Arial></FONT><BR> </DIV><A
href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1318:apatlan-gyerekek-1&catid=48:gyerek&Itemid=71"
target=_blank>http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1318:apatlan-gyerekek-1&catid=48:gyerek&Itemid=71</A><BR>
<P></P>
<HR>
<P></P>_______________________________________________<BR>Grem mailing
list<BR><A href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu"
target=_blank>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</A><BR><A
href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem"
target=_blank>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</A><BR>
<P></P></BLOCKQUOTE></DIV><BR>_______________________________________________<BR>Grem
mailing list<BR><A href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu"
target=_blank>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</A><BR><A
href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem"
target=_blank>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</A><BR><BR></BLOCKQUOTE></DIV><BR></DIV></DIV></BLOCKQUOTE></DIV><BR></DIV></DIV></BLOCKQUOTE></DIV><BR>
<P>
<HR>
<P></P>_______________________________________________<BR>Grem mailing
list<BR>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<BR>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<BR></BLOCKQUOTE></BODY></HTML>