2013. február 3. – Évközi 4. vasárnap<br>1./ Kiss Ulrich, jezsuita mai vasárnapi gondolatai (3' videó)<br><a href="https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=FxAKvryKp8s#">https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=FxAKvryKp8s#</a>! <br>
<br>2./ evang. + Horváth István Károly gondolatai<br> Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett<br> az Írás, melyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és<br> csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem<br>
József fia ez?” – kérdezgették.<br> Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:<br> Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –<br> Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:<br>
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.<br> Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az<br> ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az<br>
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a<br> szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában<br> is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai<br>
Namán.”<br> Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt<br> a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a<br> szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.<br>
Lk 4,21-30<br><br> Elmélkedés:<br><br> A városon kívül<br> A híradásokból szinte hetente értesülünk olyan esetekről, amikor egy<br> szórakozóhelyen, lakóépületben vagy szállodában tűz üt ki és az épületben<br>
rekedt emberek nem tudnak elmenekülni. Gondoljunk csak például a<br> közelmúltban Brazíliában történt tragédiára, amelyben a hírek szerint 235<br> fiatal vesztette életét. Számos ilyen esetben az okozza a tragédiát, hogy<br>
nincsenek megfelelő menekülési utak, amelyeken az emberek gyorsan<br> távozhatnának veszély esetén. A veszélyes helyzetekben az ember az<br> életösztöntől vezérelve keresi a menekülési utat. De vajon keressük-e a<br>
halál utáni menekülő utat? Ezt Isten mutatja meg nekünk.<br><br> Az elmúlt vasárnapi evangéliumban Jézus názáreti fellépéséről olvastunk. A<br> zsinagógai istentisztelet alkalmával Izajás könyvéből olvasta fel azt a<br>
részt, amely Isten Fölkentjének jöveteléről szólt, majd azt a magyarázatot<br> fűzte hozzá, hogy az ő személyében beteljesedett a prófétai jövendölés. A<br> hallgatóság kezdeti helyeslése pillanatok alatt fordul először<br>
csodálkozásba, majd ellenséges szembefordulásba. A vita odáig fajul, hogy<br> meg akarják ölni, de Jézus eltávozik. Olyannal már találkoztunk, hogy egy<br> barátság az évek során megkopik, vagy a jó szomszédok közti kapcsolat<br>
néhány év alatt ellenségeskedésbe fordul. De hogyan fordulhat a jóindulat<br> egész rövid idő alatt ellenségeskedésbe? Mi történt Názáretben?<br><br> Két oka lehetett a názáretiek haragjának és nyílt elutasításának. Az<br>
egyik, hogy Jézus nem teljesítette azon kérésüket, hogy tegyen valamilyen<br> csodát körükben. A csodák ugyanis soha nem öncélúak, Jézus nem azért tesz<br> csodákat, hogy önmagát igazolja. A názáretiek hallhattak arról, hogy más<br>
helyeken Jézus hogyan gyógyította meg csodákkal a betegeket, s most ők is<br> hasonlót követelnek. Olyan csodákat szeretnének, amelyek igazolják Jézus<br> kijelentését, szavait, de ezt ő nem teljesíti. Az elutasítás másik oka az<br>
lehetett, hogy Jézus utalást tesz arra vonatkozóan, hogy az üdvösség nem<br> csak Izrael népének, a választott népnek szól, hanem a pogány népeknek is.<br> Jézus két, a vallásos zsidók számára jól ismert ószövetségi személy esetét<br>
idézi, Illés prófétáét és Elizeusét. Illés egy pogány származású<br> özvegyasszony javára tesz csodát azzal, hogy a szárazság elmúltáig nem<br> fogy el lisztje és olaja (vö. 1Kir 17,7-16), Elizeus pedig a szír, azaz<br>
szintén pogány tisztségviselőt, Naamánt gyógyítja meg leprás betegségéből<br> (vö. 2Kir 5,1-27). Ezek a pogányok számára véghezvitt csodák egyértelműen<br> igazolják, hogy Isten nem zárja el adományait a pogány népektől, hanem<br>
azok is részesedhetnek belőlük.<br><br> Ennek az evangéliumi történetnek van egy nagyon érdekes eleme, mégpedig<br> az, hogy Lukács úgy fogalmazza meg a végső elutasítást és a gyilkos<br> szándékot, hogy előremutat Jézus kereszthalálára. Ezt írja: „kiűzték őt a<br>
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a<br> szakadék szélére, hogy letaszítsák” (Lk 4,29). Jézust kivezetik a „városon<br> kívülre,” „fel a hegyre.” Amikor Jeruzsálemben Jézust halálra ítélik,<br>
kivezetik a városon kívülre, fel a Golgota hegyére, ahol keresztre<br> feszítették. Az evangélista szándékosan úgy zárja le a názáreti esemény<br> végét, hogy jelezze, milyen sors vár Jézusra. Most még nem jött el Jézus<br>
ideje, most még nem tudják bántalmazni, ezért sértetlenül távozik. A<br> történetből láthatjuk, hová vezet a hitetlenség és Jézus elutasítása az<br> emberek részéről. Azt is láthatjuk, hogy amikor az emberi gonoszság már<br>
éppen a halálba taszítaná, a szakadék széléről is van Jézus számára<br> „menekülő út,” amelyen távozhat. Amikor az emberi gonoszság eléri<br> tetőfokát, s megöli Isten Fiát a kereszten, az ő számára akkor is van<br>
„menekülő út,” menekülési lehetőség a feltámadásban. Isten mindenre<br> gondol. Nem csak Fiát tudja megmenteni a haláltól, hanem az embert is,<br> engem is. Bármekkora is az ember gonoszsága, rosszindulata, Isten képes<br>
megmenteni. Ő mindenkire gondol.<br> © Horváth István Sándor<br> <br> Imádság:<br><br> Urunk, Jézus Krisztus! Lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk<br> téged követni. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság,<br>
amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy<br> lelkesedéssel indulunk el ezen az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket.<br> De nem szeretnénk elbizakodottak lenni, hiszen a mi életutunk, miként a<br>
tiéd is, keresztútként végződik. Kereszthordozásod, szenvedésed, türelmed<br> és az Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne<br> forduljunk el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged! Hiszek,<br>
Uram, erősítsd bennünk a hitet!<br>