<div class="field field-type-text field-field-lead">
<div class="field-items">
<div class="field-item odd">
<p>A vasárnap ünnepléséről beszélgettünk Andrásfalvy János szalézi szerzetessel.</p> </div>
</div>
</div>
<p><strong>Megéleződik az ünnepben a lélek?</strong></p><p><img src="http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/trauteva/andrasfalvy3_kiemelt.JPG" style="float: left; margin: 7px;" height="105" width="105">Don
Bosco azt mondja, „az ünnep megszentelése meghozza az áldást a hét
minden napjára”. Az ünnepben a lélek erőt kap, amit kívülről nem látnak
az emberek. Még a vasárnap dolgozni kényszerülő buszsofőr, a kórházi
ápolónő is annak tudatában teszi a feladatát, hogy ez különleges nap,
melyért kiemelt fizetés jár. Tudják, ilyenkor pihenésre lenne joguk.
Nagyon fontos, hogy az ember ne feledje a vasárnap jelentőségét, hogy ez
a nap számára ne folyjon össze szürke masszában a hét többi részével.
Az Anyaszentegyház a kényszer, a kényelem hatására elhajló emberi
természetet megerősíti, és előírja számára a vasárnap megszentelését a
szentmisével. <br><strong></strong></p><p><strong>Felgyorsult, fogyasztásra törekvő világunkban a vasárnap megszentelését elváró egyházunk támadások céltáblájává válik. </strong></p><p>Úgy
gondolom, hatalmas ajándék számunkra, hogy az Egyház ebben a társadalmi
hagyományokat feloldó világban ragaszkodik a vasárnaphoz. Nálunk is
meggyöngült a vasárnap tisztelete, hatalmas tömegeket érint az
elvilágiasodás. Az Egyházat valóban sok támadás éri, hogy parancsuralmi
rendszerben működik, de azt gondolom, vannak olyan dolgok, amelyek nem
működnek csak lelkesedésből.</p><p>Mindemellett megmosolyogtató, hogyha
valaki „parancsuralmi” rendszerről szól az Egyház vasárnapi
miselátogatási parancsát illetően, amikor az Egyház nem tudja és nem is
akarja büntetni ennek a parancsnak megszegőit. Szociológiai tények is
megalapozzák a kereszténységben kialakult munka-pihenés rendjének
szükségességét, melyet hosszú hagyomány alakított ki.</p><p>A Egyház
azáltal, hogy ragaszkodik a vasárnaphoz, keresztény társadalmat tart
fenn, és őrzi az emberi méltóságot. Érdemes megnézni, mit eredményeztek
az olyan törekvések, melyek beleavatkoztak ebbe a rendbe. A francia
forradalom a köztársasági naptár bevezetésével egy hónapot három
tíznapos dekádra osztott. Tíznaponta adott egy szünnapot. Nem tudott
fennmaradni, az ember megsínyli, ha nincs számára erőforrás és
rendszeres töltekezés.</p><em>Dies Domini</em> címmel (1998-ban
jelent meg) II. János Pál pápa írt a vasárnapról egy apostoli levelet,
amely remekül összeszedi az érveket, hogy miért válik az ember javára a
vasárnap megszentelése. A vasárnap megtartásának parancsa egyeseknek
olyan, mint mikor egy édesanya erélyesen beszól a szobában egy órája a
képernyőt bűvölő csemetéjének, hogy már ideje volna kimennie egyet
focizni a többi lurkóval. Van, aki duzzog, vagy süketnek tetteti magát,
és nem mozdul, de igazában csak magának árt.