[Grem] Szilágyi Szabolcs atya: "A pénz, a hatalom és a szex a fő biztonságpótlékok – de mi ad valódi biztonságot?"

[Emoke Greschik]

<https://webshop.777blog.hu/>

<https://webshop.777blog.hu/>
 Szilágyi Anna <https://777blog.hu/author/szilagyi-anna/> 2025.09.22. A
pénz, a hatalom és a szex a fő biztonságpótlékok – de mi ad valódi
biztonságot?

*Szilágyi Szabolcs atya vasárnapi prédikációjában beszélt arról, hogy mikbe
szoktunk kapaszkodni, hogy biztonságban érezzük magunkat, és hogy mi Isten
válasza a legbelső bizonytalanságainkra. Értékes üzenetek, amelyeket
érdemes magunkkal vinni erre a hétre! *

*„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura
vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj
számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így
gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget?
Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy
befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« (…)
Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból,
hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a
kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban
is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy
szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat
szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok
az Istennek és a mammonnak.”* (Luk 16,1-13)

„Kedves Testvéreim!

A mostani szentírási részekből érződött, hogy a gazdagságról volt szó,
mármint a hamis gazdagságról. Úgyhogy most ezt a témát hozom nektek, de egy
másik összefüggésben. Ugyanis, hogyha a gazdagodás vágya mögé tekintünk,
akkor valahol mélyen a biztonságnak a kérdése merül fel.

Nézzük meg ezt két szempontból: földi biztonság és mennyei biztonság.
Legyen először a földi biztonság, erről szól az olvasmány. Ezt mondja az Úr
Ámosz által: *„Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el
egyetlen tettüket sem!”* (Ámosz 8,7) Amit Isten mond, az úgy van.

Ha valaki gazdaságra törekszik, olyan gazdaságra, amire igazából nincs már
szüksége, akkor ott van valahol egy sebzettsége.Ha valaki pedig úgy
törekszik gazdagságra, hogy közben másokat kizsákmányol, akkor nemcsak
sebzettség van, hanem gonoszság. Istentelenség. Az az ember istentelen. És
nem csak azért istentelen, mert megnyomorítja a másikat és a másikban ott
élő Istent, hanem mert ő a biztonságát a pénzben kereste, a gazdagságban és
nem az Istenben – ezért lesz istentelen.

Ahogy éled az életed, ha kellően őszinte vagy magadhoz, szembesülsz azzal,
hogy vannak olyan területek, ahol bizonytalan vagy, ahol egyfajta
biztonságra vágysz. És akkor kijön egy nagyon szép emberi ív:
bizonytalanságot élek meg, erre keresem valahol a választ, és amit
válaszként vélek fölfedezni, annak bizalmat szavazok, és ha ezt jól teszem,
akkor utána biztonságot fogok megtapasztalni. Tehát: bizonytalanság,
bizalom, biztonság.

Ha megnézzük az életünket, a bizonytalanságainkat nem szeretjük, és így
különböző dolgoknak szavazunk bizalmat.

Van egy klasszikus hármas: a pénz, a hatalom és a szex. Mind a három
önmagában, a helyén kezelve és mértékkel, jó. De ha nem a helyén kezeljük,
és nem mértékkel, akkor az masszívan bizalompótlékként, biztonságpótlékként
fog jelentkezni, de elfedi a valót, és ez ezzel a baj.

Hogyan tudnánk magunkat jól meglátni egy ilyen helyzetben, és hogyan
tudnánk ezt jól a helyén kezelni? Pálnál olvassuk: „*Őrizze meg
szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus
Krisztus eljöveteléig.”* (1Thessz 5,23) Ezek alapján három részből áll az
ember: van testem; van szellemem, azaz tudok gondolkodni, minőségileg több
vagyok az állatnál; és van lelkem, amit az Úrtól kaptam. És ha ez így van,
akkor három olyan rész van az életemben, ahol tudok bizonytalan lenni.

Az egyik a testi valóm. Ezek a betegségek, a testemmel kapcsolatos
bizonytalan kérdések. A másik a szellemi valóm, azaz a gondolkozásbeli
nehézségeink, a szellemi elakadásaink, a pszichés akadályaink. A harmadik
pedig a lelkünk, a kapcsolódásaink Istennel, a többi emberrel és magunkkal.
Amikor ezt őszintén föltárjuk önmagunk előtt, akkor döntenünk kell, hogy
ezzel mit kezdünk. És itt jön az Úr a képbe, mind a három területre az Úr
válaszol. A testire válaszol úgy, mint Teremtő. Isten az, aki megteremtett
engem testestül, lelkestül, aki létbe hívott.

Aki megteremtette a testemet, hogyne szeretne azt valahogyan Ő is
biztonságban tudni?

A másik a szellemi életem, ahol az Úr úgy jelenik meg, mint aki megvált. A
protestáns teológia ezt jól mondja, hogy a megváltás az nem más, mint
megigazítás. Jézusban Isten helyreigazítja a létemet. A szellemi életem itt
tud biztonságba kerülni.

A harmadik pedig a lelki életem, itt pedig az Úr úgy jelenik meg, mint aki
Gondviselő, aki a létemre gondot visel azáltal, hogy megtart a
kapcsolataimban. Bent tart a kapcsolatban, ezáltal benne tart a létben.
Létre hív, a létemben megigazít és létben tart.

Ő a Teremtő, Ő a Megváltó, Ő a Gondviselő. Így találok biztonságot.

Amikor bizonytalanságot élsz meg, akkor azt ne fedd el ezzel-azzal, hanem
tudatosan merj vállalni bizonytalanságot, és a létednek abban az
egzisztenciális kérdésében fogsz találkozni valahogyan az Úrral. Én
szeretek víz alatt úszni, és erre vannak különböző technikák, érdekes
eljutni arra a pontra, mielőtt az ember megfullad. És amikor ez jön, akkor
kell följönni, mert a levegő fontos dolog az élethez. *(nevet)* Ez egy
tapasztalat, hogy *igen, a létnek a határán vagyok, és újból vezetek
levegőt*.

Vagy egy másik példa: elmész a Dunára, és keresel egy majomhintát, célszerű
mélyvízbe érkezni. Akkor van ez a tapasztalat, hogy *zuhansz, zuhansz,
mikor érkezel le?* De ott mégis tartva vagy, mégis létezel. A semmiben vagy
és mégis vagy.

Isten az, aki gondot visel, aki a létben bent tart. Olyan Istenünk van, aki
biztonságos Isten, aki biztonságot ad. Pont akkor, amikor azt élem meg,
hogy a létem valahogy megkérdőjeleződne.

A másik téma, amit idehozok nektek, a mennyei biztonság. (…) Nem arról van
szó, hogy az ember a gazdag emberekkel barátkozzon, hogy akkor abban
helyzeti előnyre tegyen szert. Hanem arról van szó, hogy a hamis mammonból
barátot szerezni, azaz amikor nekem van, amikor van miből adnom, akkor
adjak. A gazdagságomat adjam oda másnak, és így lesznek barátaim. Ezt
hívjuk alamizsnának, ezt hívjuk érdemszerzésnek. Tudjuk azt, hogy a mennyet
nem lehet kiérdemelni. De érdemeket kell szerezni ahhoz, hogy bejuthassunk
oda. A kettő együtt igaz. Van érdemszerzés, és anélkül nem jutunk be.
Ugyanakkor üdvözülni mégis kegyelem.

Hogy tudom ezt megtenni? Máté evangéliumában olvassuk, hogy Jézus beszél
arról, hogy mik azok a tettek, amelyek érdemszerzők. Három dolgot mond: a
böjt, az ima és az alamizsna. A böjtnél az történik, hogy Istenért lemondok
valamiről. Az imánál mi történik? Az valósul meg, hogy kapcsolatba kerülök
Vele. Végül pedig az alamizsnánál mi történik? Hogy segítek Neki, aki ott
él a másik emberben. „Ha a legkisebbel tettétek, velem tettétek.” (Mt 25)
Ez a három azért érdemszerző, mert végső soron az Istenről szól.

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Mik a visszatérő
bizonytalanságaim? Azokra milyen választ szoktam adni? Mi lenne az Isten
szempontjából a még jobb és biztonságosabb válasz?”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250922/1d6b5351/attachment.html>