[Grem] A szavazgatás alternatívája

[KEA]

A szavazgatás alternatívája

Kurucinfó, 2025.09.09. -- Doktor Faust
https://kuruc.info/r/7/292244/


A demokráciaszkeptikus gondolkodás az utóbbi időben egyre jobban terjed 
a nyugati és a magyar jobboldali körökben is. Miután a népakarat még az 
olyan létkérdésekben sem érvényesült az elmúlt évtizedekben, mint a 
bevándorlással vagy a bűnözéssel szembeni hatékony fellépés, egyre 
többen jutnak arra az álláspontra, hogy önmagában nincs értelme a 
szavazgatásnak.

A demokratikus színjáték elutasítása egy helyes folyamat, a téma 
ugyanakkor korántsem volt még kellően körüljárva. Az alábbi írást Henney 
Viktor A demokrácia alternatívája elnevezésű tavalyi gondolatébresztő 
cikke inspirálta, a címbeli különbség pedig később még fontos lesz.

Egy professzor szavazata

Van egy ismert radikális jobboldali toposz, amely szerint azért nem jó a 
demokrácia, mert egy professzor szavazata ugyanannyit ér, mint egy nyolc 
osztályt végzett cigányé. Ez a gondolat visszaköszön Henney Viktor 
említett cikkében, vagy például a Médiavadász Miért ostobaság a 
demokrácia című videójában.

A fenti azért lényeges, mert véleményem szerint rámutat egy hibás 
megközelítésre. Vegyük például a 2023-ban elhunyt marxista zsidó 
professzort, Tamás Gáspár Miklóst. Az ő szavazata ugyanúgy egyet ért, 
mint bárki másé, csakhogy TGM, mint filozófusprofesszor, aktivista is 
volt, rendszeresen adott nyilatkozatot, a tévében szerepelt és cikkeket 
írt. Könnyen lehet, hogy a folyamatos szerepléssel billegők ezreit 
befolyásolta élete során, akik bizonytalan baloldaliként végül miatta 
szavaztak balra, vagy bizonytalan jobboldaliként nem szavaztak, esetleg 
a másik oldalra álltak. Ugyanezt egy drogos cigány nem tudta volna elérni.

A probléma tehát nem a rendszerrel van, hanem azzal, ha valaki magyar 
professzorként (vagy bármilyen magyarként) a nemzeti oldal sikerét 
szeretné – jobb vagy erkölcsösebb országban szeretne élni –, de a 
szavazgatáson kívül eddig soha semmit nem tett érte. A cselekvés hiánya 
a probléma.

A Princeton Egyetem egyik tanulmánya szerint  Amerikában a közvélemény 
hatása az törvényhozásra közel a nullával egyenlő, ellentétben a 
különböző lobbi- és érdekcsoportokkal. A közvélemény befolyásolása a 
látszat fenntartása miatt fontos, de kevés hatása van az események 
tényleges alakulására. Min múlik akkor, hogy milyen döntések születnek, 
és hogy milyen irányba megy egy ország? Korábban írtam a hatalom 
természetéről és az elitelméletről, ami ezekre a kérdésekre választ ad.
Az elitelmélet szerint minden társadalomban egy szűk, jól szervezett 
kisebbség (általában egy gazdasági és politikai elit) rendelkezik a 
valódi hatalommal, és ez a hatalom független a demokratikus 
választásoktól. Az elit döntései alakítják a politikát és az egész 
társadalomra kiható döntéseket, uralmuk a választók manipulációján 
keresztül a demokráciákban is érvényesül.

Az elitelmélet szerint soha nem a nép kezében van a hatalom, hanem 
valamilyen szervezett kisebbség kezében, és mindig léteznek az őket 
leváltani akaró ellenelitek is. Ez független a politikai rendszertől: a 
cári Oroszországban (monarchia) Lenin és a kommunisták alkották az 
ellenelitet, míg a Weimari Köztársaságban (demokrácia) Hitler és a 
nemzetiszocialisták. Bár a kommunisták és a nemzetiszocialisták 
ellentétes oldalon álltak, közös tulajdonságuk volt a magas 
szervezettség és a fegyelmezettség.

Az elitelmélet nagy teoretikusának, Gaetano Moscának (és egyébként az 
egész elitelméletnek) az alábbi az első számú törvénye: a jól szervezett 
kisebbség mindig felül fog kerekedni a szervezetlen tömegen. 100 
szervezett mindig le fog győzni 1000 szervezetlent. 10-ből 10-szer. A 
szavazás = hatalom egyenlet helyett tehát a szervezett közösség = 
hatalom egyenlet mutatja a valóságot.

A Haaretz izraeli hírportál szerint a zsidóságnak 9000 intézménye és 
érdekképviseleti szervezete van Amerikában. Ez egy brutális szám, ami 
lehetővé teszi az összehangolt fellépést, lobbizást, együttműködést, 
befolyásszerzést az intézményekben (egyetemek, média), végső soron a 
hatalom megszerzését. A zsidóság nem a szavazgatástól várja a sikeres 
érdekérvényesítést. A fehéreknek ezzel szemben nincs intézményesített 
érdekképviseletük, individualista, szervezetlen tömeget alkotnak, 
akikkel elhitették, hogy a szavazatukkal gyakorolják a hatalmat. Mosca 
törvénye alapján tehát logikus, hogy a zsidóság az európaiak fölé 
kerekedjen a saját országaikban.

A fentiek igazságát más etnikai vagy szexuális kisebbségek is 
megértették. Amerikában a négerek, a latinók vagy az “LMBTQ emberek” 
tudják, hogy soha nem lesznek többségben, ezért nem is a saját 
szavazóerejükre építenek, hanem szervezett (és gyakran az állam által 
anyagilag is támogatott) kisebbségként befolyásolják a politikát. A 
színesbőrű kisebbségek mindig etnikai alapon szerveződnek, míg a fehérek 
identitásalapon, ami oda vezet, hogy a fehérek a jobb- és baloldaliság 
mocsarába beleragadva egymással harcolnak.

A demokráciakritikus írások gyakran felvetik, hogy a királyság jobb 
rendszer lenne. Ezzel az a probléma, hogy az elitelmélet minden 
rendszerben érvényesül. Gondoljunk csak a francia forradalomra és a 
királyi hatalom megdöntésére, vagy arra, hogy a zsidóság hogyan döntötte 
meg Oroszországban a cár hatalmát. Nem a rendszer tehát a fontos, hanem 
a szervezett közösség, és nem a demokráciát kell megdönteni, hanem a 
szavazgatásba vetett hamis hitet.

Egyik videójában a kiváló ausztrál hazafi, Joel Davis is beszél ezekről 
a kérdésekről. Felhívja rá a figyelmet, hogy a szavazgatás a politikának 
csak egy jelentéktelen töredéke. A zsidóság nem azért eredményes, mert 
szavaz, hanem mert folyamatosan szervezkednek, anyagi erőforrásokat 
vonnak össze, majd politikai agitációt folytatnak, miközben különböző 
kezdeményezéseket finanszíroznak a céljaik megvalósítására. Nem a 
választási évre várakoznak, hogy leadjanak egy szavazatot, hanem 
mindennap kollektíven lépnek fel a közösség érdekében. Davis szerint 
buta goj vagy, ha azt hiszed, hogy a politika a választásokról szól. 
Addig nem fogunk sikereket elérni, ameddig nem hozunk létre a fehérek 
érdekeit képviselő, kellő emberi és anyagi erőforrással bíró szervezeteket.

A fentieket illetően a zsidóság kettős stratégiát folytat. Az egyik a 
saját oldaluk minél nagyobb mértékű megszervezése, miközben az 
intézményeiket az állam is milliárdokkal tömi ki. A másik az ellentétes 
oldal önszerveződésének megakadályozása: ha valaki kifejezetten a magyar 
közösség érdekeinek képviseletére alapít szervezetet, azzal szemben 
médiahadjáratot indítanak, nácinak bélyegzik, és megpróbálják jogilag is 
ellehetetleníteni. Véleményem szerint azonban az önszerveződésnek nincs 
alternatívája, és a magát erkölcsi iránytűként bemutató, Gázában éppen 
népirtást elkövető zsidóságon egyszerűen át kell nézni, vagy a 
kétszínűségükre rámutatni.

Az Erdőlakó bölcsessége

A Patriotic Alternative (PA) elnevezésű brit nemzeti szervezet 
konferenciáján szólalt fel nemrég a Woodlander (vagyis Erdőlakó) nevű 
brit hazafi. Az önfenntartással foglalkozó, őshonos britekből álló, 
elkülönülő közösséget szervező Woodlander beszédét a PA vezetője, Mark 
Collett is a konferencia legjobb előadásának nevezte.

Az Erdőlakó ezúttal nem az önfenntartásról adott tanácsokat, hanem a 
brit jobboldali politikát értékelte. Az előadását azzal kezdte, hogy 
egyesével felsorolta a második világháború utáni patrióta, nemzeti 
radikális vagy szélsőjobboldali pártokat: a Brit Népi Párt, az Angol 
Nemzeti Tömörülés, a Brit Birodalmi Párt, a Fehér Védelmi Liga, a 
Nemzeti Munkáspárt, a Nagy-Britannia Mozgalom, a Nemzeti Front, a Brit 
Védelmi Liga, Szent György Nemzeti Pártja, a Nemzeti Cselekvés Pártja 
stb., stb. Másfél percen keresztül sorolta a különböző pártokat és 
szervezeteket, majd rámutatott, hogy néhány év alatt kivétel nélkül 
mindegyik megbukott. Voltak, akiket megvettek, voltak, akiket 
lejárattak, volt, akit ellehetetlenítettek, volt, aki áruló lett, de a 
lényeg mégiscsak az, hogy kivétel nélkül megbuktak.

A britek rendkívüli mennyiségű emberi erőforrást, időt és energiát 
áldoztak a pártpolitikára, bármilyen tartós eredmény nélkül. Az Erdőlakó 
szerint a politikai zsákutca helyett fel kell építenünk a magunk 
intézményeit, szervezeteit, közösségeit, üzleteit, megvásárolni az 
önfenntartó közösségek földterületeit, vagy a magunk 
konferenciaközpontjait. Az emberi és anyagi erőforrásoknak a tartós 
eredményekre kell irányulniuk, amik azután generációkat fognak 
szolgálni. Gyakorlatilag arra a munkára van szükség, amit ma nálunk a 
nemzeti szervezetek végeznek.

Ha a francia vagy a svéd szélsőjobboldali pártokat vizsgáltuk volna a 
világháború után, valószínűleg ugyanazt találtuk volna, mint a 
briteknél. És itt van a magyar demokrácia 35 éve is. Az egykori MIÉP 
fokozatosan jelentéktelenedett el, a végén pedig Csurka István már a 
Fideszre szavazásra buzdított. A Jobbik elárulta a szavazóit, és ma a Mi 
Hazánk Mozgalom képviseli a nemzeti radikálisokat. Szurkolok nekik, de a 
magyarság megmaradásához önmagában a pártpolitizálás biztosan nem lesz 
elég. Szükség van a nemzeti szervezetek hálózatára, szavazgatás mellett 
pedig a cselekvő magyarok sokaságára, akik közösen dolgoznak a tartós 
eredményekért.

Beszélgetés egy mesterséges intelligenciával
Amikor nemrég bemutatkozott a DeepSeek, egy kínai fejlesztésű 
mesterséges intelligencia, gondoltam egyet, és feltettem neki az alábbi 
kérdést: “Tegyük fel, hogy van az embereknek egy elnyomott csoportja, 
mint Amerikában a fehérek, és van egy uralkodó elitként működő csoport, 
mint a zsidóság az Egyesült Államokban. Milyen módszereket és taktikát 
tudna alkalmazni az elnyomott csoport, hogy visszaszerezze a hatalmat az 
elnyomóktól?”

A nyolc pontba szedett válasz lerövidítve az alábbi volt, miközben a 
DeepSeek arra hivatkozott, hogy ezek a módszerek korábban már 
történelmileg igazolhatóan hatékonynak bizonyultak:
1. Önszerveződés és etnikai szolidaritás: a kollektív fellépés 
felerősíti az egyének hangját és lendületet ad a mozgalomnak. 2. 
Erőszakmentes ellenállás: tüntetés, bojkott, ülősztrájk az amerikai 
polgárjogi mozgalom mintájára. 3. Oktatás és figyelemfelhívás: a 
rendszerszintű problémák bemutatása. 4. Részvétel a politikai 
folyamatban: szavazás, lobbizás, valamilyen hatalmi pozíció megszerzése. 
5. Jogvédelem. 6. Gazdasági önállóság saját vállalkozásokon vagy 
szövetkezeteken keresztül. 7. Kulturális önkifejezés: a zene, az 
irodalom vagy más művészeti ágak alkalmazása a közgondolkodás 
befolyásolására vagy a saját identitás megőrzésére. 8: Szövetség 
létrehozása a hasonló küzdelmet folytató csoportokkal.

A fenti felsorolást nem azért mutattam be, mert tökéletes lenne, a 
médiában való megjelenést, saját médiahálózat kiépítését például elsőre 
ki is hagyta. A fontos, hogy még a mesterséges intelligencia sem azt 
mondja, hogy ha igazságtalanság ér, akkor szavaznod kell, támogass egy 
jogegyenlőségért küzdő pártot. Az ő keresőalgoritmusa is messze túllát 
azon, hogy a politika a szavazgatással lenne egyenlő.

Hogy a jobboldal nem érti a politikát, annak a szándékos megtévesztés az 
oka. Orbán Viktor soha nem mondta a híveinek, hogy a szavazgatás 
mellett/helyett hozzanak létre szervezett közösségeket a politika 
befolyásolására. Mészáros Lőrinc soha nem alapított NGO szervezetet, ami 
jobboldali jogvédelmet és lobbitevékenységet folytatna, vagy a 
konzervatív értékek törvényhozásba való beépülésén dolgozna. A pártok és 
a média egy egész évben tartó showműsort csinálnak, amelynek a 
mélypontja a bulvárpolitizálás, a politikusok magánéletének 
kitárgyalása, a tetőpontnak pedig a választásokat állítják be, mintha 
minden azon múlna. Van, aki egész évben a politikai híreket olvassa, 
vitatkozik az interneten vagy a munkahelyen, összeveszik másokkal, 
belesüllyed a napi politika terméketlen mocsarába. Majd eljön a 
választás napja, és elétesznek egy szavazólapot, ahol Rákosi és Kádár, 
Biden és Trump, Magyar Péter és Orbán közül lehet választani.
A fentiek tükrében ironikus, hogy valójában még a szavazásra sem vagyunk 
képesek olyan módon, ahogyan azt a DeepSeek javasolja. Amerikában a 
különböző kisebbségekre ugyanis jellemző a blokkszavazás, ami azt 
jelenti, hogy a közösség döntő része egy pártra szavaz, ami a politikai 
befolyásukat felerősíti. A négereknek például 1970-től nagyjából 
80-90%-ban szavaztak a Demokrata Pártra, a homoszexuálisok pedig 
75-86%-ban. Ezzel szemben a fehérek megosztottak, általában 55-59%-ban 
szavaznak a republikánusokra. Mindezt visszavezethetjük arra, hogy a 
színesbőrű kisebbségek etnikai alapon politizálnak, vannak közösségi 
vezetőik, akikre hallgatnak, ezért képesek a blokkszavazásra, a fehérek 
viszont jobb- és baloldalra osztva egymással harcolnak.

Budaházy 12 pontja

Szélsőjobboldali körökben gyakran előjön az önfejlesztés kérdése, amit 
csak támogatni lehet: olvassunk könyveket, sportoljunk, alapítsunk 
családot stb. Talán már kevesen emlékeznek rá, de Budaházy 12 pontja is 
az önfejlesztésről/életvezetésről szólt.

Annak idején nagyon kedveltem ezt a 12 pontot, egyszer még angolra is 
lefordítottam. Mindenesetre be kell látni, hogy az önfejlesztés a 
szervezett cselekvéshez képest csak másodlagos dolog, és ez az, amit 
többek között a kommunisták is megértettek. A legutóbbi "Pride"-on 
például az alábbi poszterral vonultak fel:

Vegyük észre, hogy a kommunisták nem azt mondják, hogy “Kommunista vagy? 
Akkor szavazz a Munkáspártra!”, hanem hogy szerveződj, Marx és Lenin 
egykori útmutatása alapján. A cári Oroszországban nem is lehetett volna 
szavazni, de ahol lehetett, ott is ezt a helyes stratégiát követték. 
Budaházy és a nemzeti oldal első pontjának ezért így kellene hangzania:

     Magyar vagy? Akkor szerveződj!

A kommunistáknak egyedül azzal van problémája, hogy kevés a hívő, nincs 
az embereknek proletáridentitása, ezért nehéz ilyen alapon szerveződni. 
A nemzeti identitás viszont ma is erős, egy sok ezeréves hagyományra 
épül, az egykori törzsi közösségek összetartozástudatára. A nemzeti 
identitás alapján tehát lehet hatékonyan szerveződni.

Összegezve tehát azt lehet mondani, hogy három dolog nem működik. Az 
első a szavazgatás, mint azt fentebb láthattuk. A második a 
rendszerváltás, a királyság bevezetése demokrácia helyett: a királyok és 
a monarchiák ugyanúgy megbuktak a szervezett zsidó közösséggel szemben, 
mint a jobboldalinak mondott pártok a demokráciákban. A harmadik az 
önfejlesztés, ami jó dolog, de csak másodlagos szerepe lehet.

A kisebbségek, a zsidók, a kommunisták vagy a mesterséges intelligencia 
értik a politikát. A megoldás a szervezett közösség, amelynek nálunk a 
nemzeti szervezetek a képviselői, akik eddig is jelentős mértékben 
járultak hozzá a közgondolkodás alakításához, és időről időre a 
politikát is befolyásolni tudták.

Az alábbi videóban a HVIM vezetője elmondja, hogy évi 5-6 millió forint 
támogatásban részesülnek az adó 1%-ból és közvetlen támogatásokból. 
Ebből kikövetkeztethetjük, hogy a nemzeti szervezeteknek ma nincs ezer 
támogatójuk. Tegyük fel, hogy lenne ezer ember, aki havonta egy doboz 
cigi árával (mondjuk kétezer forinttal) hozzájárul a tevékenységükhöz. 
Ez havonta kétmillió forintot jelentene, évente 24 milliót, ami továbbra 
sem nagy összeg, ha abból indulunk ki, hogy az utolsó homoszexuális 
szervezet is évi 50-100 millió forintból gazdálkodik, és ezekből nem egy 
van.

A fentire azért fontos rámutatni, mert ha valamilyen külső ellenség 
megtámadna, százezrek jelentkeznének a hadseregbe, és tízezrek esnének 
el vagy szereznének súlyos sérüléseket. Ez így volt a világháborúkban, 
és így lenne ma is, amit az orosz-ukrán háború példája mutat. Az 
áldozatkészséggel tehát nincs probléma. A helyzet súlyosságát is érti 
mindenki, hiszen a nemzeti radikálisok és a jobbközép kormány is 
évtizedek óta beszél a bevándorlással és demográfiával kapcsolatos 
problémákról, a nagy népességcseréről, az európai civilizáció 
haláltusájáról. Miért nincs akkor ezer ember, aki támogatná a nemzeti 
szervezeteket? Azért, mert nem tudják, hogy ezt kellene tenni, nem értik 
a politikát. A jobboldaliak a fülkeforradalomban hisznek, mert erről 
hallottak.

Minden változás felülről indul el, ezért véleményem szerint a nemzeti 
oldal véleményformálóinak lenne a feladatuk, hogy a fenti helyzeten 
változtassanak, és betemessenek egy szakadékot. Azt a szakadékot, ami 
azok között a tíz- vagy százezrek között áll fenn, akik a legnagyobb 
áldozatot meghozva az életüket adnák a hazájukért, és azok között, 
akiktől egy jóval kisebb áldozatra lenne szükség, a nemzeti szervezetek 
támogatására, mégis sokkal kevesebben vannak, mint akik fizikailag 
harcolnának.

A politikai kommunikáció szabályai egyszerűek: az embereknek egyetlen 
világos, jól érthető üzenetet kell küldeni, és azt ismételni, amíg meg 
nem szilárdul a köztudatban. Véleményem szerint ennek az üzenetnek úgy 
kell hangzania, hogy ha magyar vagy, akkor szerveződj. Önmagunk 
megszervezéséhez anyagi és emberi erőforrásokra van szükség: aki az 
előbbihez tud hozzájárulni, az úgy segítsen, aki pedig szellemi téren 
kiemelkedő, netán professzor, az ne szavazgatni akarjon, hanem tevőleges 
munkával hozzájárulni a magyar közösség érdekérvényesítéséhez és 
boldogulásához.

A fehér többségű országok nemzeti mozgalmaiban mindig is több volt a 
harcos, mint a táltos (a szellemi küzdelmet folytató), most mégis az 
utóbbiakra lenne szükség, mert nem azzal van a probléma, hogy fizikailag 
ne tudnánk megvédeni magunkat. Az igazi küzdelem nem a bevándorlók és az 
őshonos fehérek között folyik, hanem a fehérek és azok között, akik a 
bevándorlókat beengedik. Köztünk és az idegeneket kiszolgáló elitek között.

Magyar vagy? Akkor szerveződj!

Azt szokták mondani, hogy a fehér embert szavakkal győzték le, egyetlen 
puska eldördülése nélkül. Miután a küzdelem szellemi természetű, amíg 
itt nem érünk el eredményeket, addig nem jutunk el oda, hogy fizikailag 
megvédhessük magunkat.

Időnként eszembe jut az a középkorú angol nő, aki a demokratikus 
jogaival élve a pakisztáni bűnbandák ellen tüntetett. (Ezek azok a 
bűnbandák, akik tizenéves lányok ezreit erőszakolták meg 
Nagy-Britanniában.) Amikor az iszlamista ellentüntetők körbefogták, 
annyira felháborodott, hogy azt kezdte el kiabálni: “Mi fehérek vagyunk, 
kontinenseket hagyunk romokban és világháborúkat indítunk el!”.

A világ nem látott nagyobb harci szellemet, mint ami az európaiakban él 
– manapság mélyen eltemetve. Harci morálban, önfeláldozásban, 
kötelességtudatban, mi több, haditechnikában sem voltak kiválóbbak mások 
soha. Mégis, a problémák fejben vannak. Idegenek hoznak döntéseket a 
fejünk felett.

Bár azzal kezdtem, hogy a fehér embert legyőzték, valójában nem a 
háborút veszítettük el, csak elveszítettünk ezer csatát egymás után a 
világháború óta.

Kezdjünk el dolgozni, fordítsuk meg a háborút!

(A szerző olvasónk.)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.